Jó napot!
Remélem, mindenki kiheverte már a karácsonyi zabálást, és bevásárolt virslivel meg lencsével holnapra. Amíg nem lesz 2010, addig egy korábbi tapasztalatot osztanék meg a kedves olvasókkal.
A szóbanforgó étterembe rendszeresen ellátogatunk évek óta. Ennek egyik oka a jó fekvése, ugyanis egy Bp.-Orosháza retúr esetén éppen ebédidőben ér ide az ember visszafelé jövet. Aztán meg Csongrádot Budapest felé a 451-esen elhagyva ott van az út mellett, nem kell variálni, csak lehúzódni. Kamionok is szoktak állni, elég széles földes rész van erre a célra az aszfaltos út mellett. Kocsival meg be lehet parkolni a kertes részbe.

Nyáron ki lehet ülni a fedett kerthelyiségbe, úgyhogy rendszerint a körülmények adottak egy jó ebédhez. Ja, és egy fain autóbontó van mellette, oda is érdemes benézni!
Legutóbb megint erre vitt az utunk, úgyhogy értelemszerűen húzódtunk félre a fűzfás kajáldánál. Betérve az épületbe aztán volt egy kis meglepetés. Régen elég furcsa díszlet fogadta az éhes vendéget. Nevezzük mondjuk vadász stílusnak: a lényeg, hogy egy puskát a kezében tartó, vadásznak felöltöztetett, kitömött nyúl állt velünk szemben, ha bementünk az étterem részbe. A falakon meg különböző trófeák voltak. Na, ezúttal nyúl sehol, viszont elég szépen megtervezett és megcsinált trendi textilborítást kapott a fal, meg új színeket az egész. Még mindenféle dísztárgyak is voltak kint, amiket jól láthatóan lakberendező álmodhatott oda. Az egész elment volna egy fiatalos pesti étteremnek is. Meglepett, na, de pozitívan csalódtam!
A következő meglepetés a pincér volt, aki ugyan egy fiatal srácot formázott, mégis nagyon vágta a dolgokat. Az étlap kb. a régi maradt, ahogy néztem, az árak viszont elég szépen felmentek, egy 30-40%-kal biztosan. Rövid töprengés után a pacalra szavaztam, meg is kérdeztem a pincért, hogy mit tud róla mondani. Pozitív válasszal tért vissza, miszerint most lett kész, de a séf még kicsi hagynál állni. Nem siettünk (visszafelé jövet voltunk, ugyebár), úgyhogy belefért 15 perc egy jó pacalért. Kísérőnek sós burgonya és káposztasali lett, elé meg kértem egy hagymalevest pirított zsemlekockával. Az árakról annyit, hogy az egész 2500-ba fájt, ami szerintem elég sok ezen a környéken, de hasonló étteremben még a fővárosban is. Sajnos máshol is tapasztalom, hogy mostanáig tartották magukat, de aztán komolyan kúsznak fel az árak.
A leves egyébként finom volt, valóban hagymából készült, és nem igen lehetett benne leveskocka sem, ahogy éreztem. A zsemlekockát meg nem beleszórták, hogy hadd ázzon, hanem egy külön tálban kaptam meg. De hát mondjuk egy ilyen bonyolultságú ételnél ez lenne az alap. A pacal is megérkezett az előre megjelölt időpontban. Ennek a fűszerezése nem volt valahogy a legjobb. Elkért egy kis sót, pedig én nem eszem sósan a kajákat, meg valahogy nem állt össze az egész. Nem tudom megmondani, hogy mi hiányzott, de határozottan éreztem, hogy valami kis plusszal lehetne ez sokkal jobb is. Azért rosznak egyáltalán nem volt nevezhető, de a krumpli-saláta párossal 1500-ért többet vártam. A kedvenc korábbi ételem, a Mikó Pista kedvence (túróscsusza + marhapörkölt) olcsóbb is kicsit, meg talán jobban is jártam volna vele, de nem szerettem volna ugyanazt enni, mint máskor. Így jártam!
Összességében azt kell mondjam, hogy a hely kinézete feljavult ugyan (nyilván a rendezvényekre mennek rá, amikor ettünk, akkor is jött egy érdeklődő család esküvői helyszínt keresve), de az árak keményen mentek vele, amit az én napi kajára fordítandó költségvetésem már nem tud követni. Szóval vagy céges számlára érdemes itt enni, vagy találni kell valami alkalmasabb helyet, ami a jövő év elején meg is fog történni, mert már vannak tippek. Annyi azért a Vándor tanya mellett szól, hogy mindenféle kajajegyet elfogadnak, meg még üdülési csekket is.
Maradt a szokásos értékelés:
Parkolás: 5/5 (pótossal is sima ügy)
Kiszolgálás: 5/5 (korrekt, tájékozott pincér)
Íz: 3/5 (a pacal valahogy nem sikerült aznap)
Adag: 5/5
Ár/érték: 2/5 (drága)
Weboldal is van étlappal, árakkal: http://www.vandortanya.hu
Végezetül pedig BÚÉK minden kedves olvasónak!

Hát igen, megint a Kiskunságon jártam, és szokás szerint éhes is voltam délidőben. Amikor nyáron jártam errefelé az 52-esen, Kecskemét felől Soltra beérve, emlékeim szerint a Stadler Józsibá' "üzletközpontját" elhagyva, kb. 1,5km múlva, jobb oldalon kell lennie egy csárdának. Arra nem igazán emlékeztem, hogy milyen csárda, csak az rémlett, hogy jó nagy parkolójában annak idején sok gk. parkolt, ami ugye az álmoskönyv szerint jó konyhát jelent. Mivel csárda, gondoltam tolok egy pacalpörit, csak úgy lazán, meg már amúgy is régen ettem eme finomságot. Meg is lett a csárda, jól emlékeztem, viszont ekkor vettem észre hogy van egy Halász is a cégtáblán. Sebaj, ez nem okozhat gondot, a pacalt bepróbáljuk (már rákészültem útközben....), ha meg nincs, akkor fogyasztok valami halasat. A hatalmas parkoló az intézmény előtt szinte üres volt, meg jó havas is, ennek örömére húztam pár kézifékest ebéd előtt. Jól esett.
A kép elég jól kiadja hogy rendesen, díszitve jött ki a konyhából az adag, és elég gyorsan is (azt hogy gyorsan jött ki, azt nem adja ki a kép). Ízre teljesen finom volt, nem igényelt plusz fűszerezést, sőt, egy nagyon barátságos egész pirospaprika is volt a szaftban, ami enyhe csípösséget vitt a történetbe, szóval út közben idefelé pontosan ilyenre gondoltam. El is fogyott mind egy szálig. Még valamit a szaftról, aminek az állaga olyan szinten rendben volt, hogy villával, minden segítség nélkül meg lehetett enni az egészet. Már csak a fizetés hiányzott, ami meg is történt. 1900-ba állt meg az ebéd, ami így alakult: pacalpöri 1100Ft, burgonya 200Ft, vegyes sali 400Ft, tonic 200Ft. Hát igen, nem kifőzdés ár lett a végére (ha a salátát nem számítom csak a pöri 1300, úgy nem rossz azért!), de ez pincéres hely, meg szerintem igényesen is adják, már csak ha a tonicot nézem: talpas pohárba töltötték, meg citromkarika is került bele. Nekem meg ízlett, a többi nem számít. Pont jól laktam, nem degeszre, csak szimplán jól, de ez így volt jó, mert így legalább Kópéval tudtunk egy jót futni délután.
- írják magukról. A hely pedig nem más, mint a pécsi Csillag vendéglő, ami a mellékelt ábra szerint kiváló üzlet. Lássuk, igazolták-e a tapasztalatok a fentieket!

t az idő, és már a hasam is korgott rendesen, ahogy szokott, mikor egy menütáblát pillantottam meg a hédervári úton kifelé. Menet közben nem volt olvasható, leparkoltam hát, és sanda pillantást dobva a táblára gyorsan döntöttem, itt eszek valamit.
kérni. Nem tévedtem ezúttal.(a benti képek a félhomály miatt sokat nem mutatnak, de annyira nincs is nagyon mit...)
Akkora volt a hús, hogy majd lelógott a tányérról, rizsa bőven, vágott savanya meg mutatóba. Egész örültem, hogy mekkora adag, aztán neki is láttam a fogyasztásnak. Itt megint érdekes érzés kapott el, azaz echte menza érzés, kaja van előttem, talán bőven is, viszont meghatározó íze valahogy egyiknek sincs, de semmi, talán a vágott savanyúé. A rizs meg a hús persze ehető, sőt nincs papírlapra klopfolva, de vazz, ize az zérus. Én nem válogatok, menzán nőttem fel, így ha éhes vagyok, megeszem, ami a tányéron van, ezt is benyomtam mind egy szálig (jó, maradt egy kis rizsa...), és ez a kaja egyáltalán nem volt rossz, csak nem volt íze. Az éhségemet csillapította, tele lett a hasam, még tűnődtem egy kicsit, a kajarész addigra teljesen kiürült, majd mentem fizetni ki a bejárattal szembe lévő pulthoz. Kifelé menet a csajszi rákérdezett, hogy jól laktam-e? Ez azért pozitív! A kiírás szerint 720 lett a vége, telelaktam, árban nem lehet mondani, hogy vészes, az adag is megfelelő. Levettem ám, hogy az egyetem közelsége miatt diáketetőnek van pozícionálva a hely, annak simán jó is! Pontokat is adok, szokás:
a főút mellett, Almádi felé a jobb oldalon van az étterem, ahol ma ebédeltem húslevest cérnametéltel, meg brassóit. Tavasszal már voltunk itt Mukival, sőt nagyon jót vacsiztunk is, hát adta magát egy ebéd. Mivel a nyáron nagyon jó szolgálatot tevő kerthelységet kicsit hűvösnek találtam, a nagy üveges és világos részben telepedtem le. Mivel rajtam kívül csak egy asztalnál ültek, már jött is a pincérlány a rendelésért. Elég gazdag az étlap, viszont nem nagyon volt kedvem sokat válogatni, így kirendeltem a húslevest, meg a brassóit.
Az étkek ripsz-ropsz kint voltak, a gyorsasággal semmi probléma sem volt, de nyáron majdnem teltháznál sem volt panasz rá. A cérnametélt elfért a levesben, ami ha nem is mélytányérban, de nagy csészében jelent meg. A brassóinál első ránézésre azt hittem, hogy hátdekisadag, aztán alig tudtam a végét benyomni, így adagilag is elfogadható. A poszt elején már elmondtam a saját elvárásaimat a brassóival szemben, nem is részletezem jobban, az itteni finom volt, elfogyott mind egy szálig, de nekem ez sem volt az igazi. A Balatonparton ilyenkor, szezonon kívül nincs sok vendéglátó nyitva, viszont erre az étteremre lehet számítani, szerintem jó választás lehet egy hétvégi kirándulás, vagy hétközbeni étkezésre is, meg van pizzarendelési lehetőség. Kajajegy játszik, az árak vegyesen adják, levesek 350-900, főételek 800-2500. A mai ebéd 2100-ba állt meg (brassói 1500), ami mondjuk pincéres kiszolgálásnál is kicsit soknak tűnik ezért a kombóért, ja meg volt még egy tonic is.
A hely neve - Pitvar Söröző, Panzió, Pince, Étterem - rögtön a több lábon állásról árulkodik. Akik csak a név alapján döntenének, azok lehet, hogy rögtön tovább is állnak vagy azért, mert egy söröző akkor is csak egy söröző marad, bármit is állít a cégtábla – kizárt dolog, hogy egy jót lehessen ebédelni – vagy pedig azért, mert egy panzió ritkán bír jó étteremmel. Ez esetben ezek egyike sem valós. A hely valójában egy hangulatos étterem némi retró falusi beütéssel, szépen berendezve régies tárgyakkal, igazi nehéz fa asztalokkal-székekkel, illetve egy tágas pincehelyiséggel is egyéb rendezvények lebonyolítására. A sörözőre kizárólag a bejárat melletti pult utal, de az is szépen megcsinálva. A hely hangulatát fokozza egy igazi, működő cserépkályha is a földszinti étterem helyiségben.
Pontozás:
Mivel már rutinos törzsgárdának számítunk libakor, Lajos, a kedvenc pincérünk helyfoglalás után szinte nem is kérdezte, inkább mondta, hogy Ő bizony hozná akkor a szokásos startert (előkaját) amivel általában lájtosba indítani szoktuk a néha degeszre zabálásig tartó étkezést. Lajosról annyit, hogy igazi vendéglátós a szó szoros értelmében, felettébb udvarias, mellette csipet humor egyáltalán nem tolakodó stílusban, mindig megmondja a tutit, szóval egy igazi karakter a Csülökben. Miközben elkezdtük a csak frissen jó előételt, kiértek az italok is, ami egy üveg bogyólé nevű idei friss bor volt, meg a sofőrség is kapott egy kis mustot, csak a rend kedvéért. A friss újbor nagy barátja a libának, ahogy a Pocakos Lakatos mondaná a Soroksári úton. El is tűnt az előétel ripsz-ropsz, csak azután rendeltük a többit. Mindenki mondta a saját elképzelését a hála istennek kezelhető nagyságú étlapról, volt aki az évek alatt "jól beváltra" ment rá, én mondjuk mindig mást próbálok a repertoárból. Most is kinéztem egy valamit az étlapról, mondom is Lajos Úrnak, én ezt választom idén, jön a válasz halkan és udvariasan: azt mondjuk felejtsd el, ha stílusban hasonlót szeretnél akkor a legjobb ha azt kéred, amit Eszter. Mivel tudom hogy a pincérek általában tudják az ötöst, és én megbízom rendelés tekintetben Lajosban, így megfogadtam a jótanácsot és egy libacombot almás raguval meg bundás krumplival kértem ki, ahogy Eszter is. Mondanom sem kell, hogy hiba nem volt az ajánlatban.
Az édes, emellett kicsit savanykás (a ribizlitől) almás ragu nagyon jól harmonizált a friss sült libacombbal, aminek a húsa omlós volt, nem szenesre megsütve, a bundás burgonya is igen jól passzolt a kompozíció ízharmóniájába. Muki egy libamell mártonmódra elnevezésű adagot burkolt be, Mukimutter meg maradt a jólbevált vadas libamellnél. Egyikben sem volt hiba, na.
Parkolás: 2/5 (vacsora időben telített a környék, pótossal csak a bazilika alatti buszparkoló 3 perc séta)


Az étterem főként a környék irodistáinak a menzája, ezt a vonzáskörzetben dolgozók állítják, és dél környékén a tömeges látogatók ezt bizonyítják is. Én ma bőven kettő után érkeztem, ekkor már nem volt tömeg, se bőséges kínálat, de ezt nem is várja el senki a sáskahad levonulása után. Még volt egy-két adag az egyes menüből, ami zöldborsókrémleves hozzá paprikás krumpli debrecenivel 740-ért. Ez a puruttyább A menü volt, a B már elfogyott 2 utánra. (a rend kedvéért thai csirkeleves rizsfelfújt kompóttal 870-be.). Itt lehet kapni alacarte étkeket, amiből kinéztem a zöldséges rakott pennét 780-ért, meg gondoltam, lepróbálom azt a zöldborsókrém levest, aminek elég meredek szine volt a kiadópulton bepillantva. A rendszer csúszkapultos, indul a salátarésszel, majd levesek, főételek, desszertek, ital, és a végén a kasszáslány, aki mindenféle jegyet elfogad. Én ezt csúszkáztam össze laza ebéd gyanánt 1310Ft-ért.

egy tüzép oldalában lévő PECSENYESÜTŐNÉL támasztottam le a vasat. Ezeknek a jó kis talponállóknak számomra sajátos hangulatuk van, ha lehet így mondani, meg jó idő volt, napsütéses, csábított a frisslevegőn elfogyasztandó frissensült gondolata.
Jó étvággyal elfogyasztottam az adagot, tényleg ízletes volt mind a kolbász, mind a hurka. Felhívnám a figyelmet a szalvétára, tisztára, mint nagyanyámnál, nem ám sima fehér alap vendéglátós! Lefojtottam 2 deci vilmoskörtével a rostos fajtából, aztán kértem is a számlát, mert itt is kaja után kell fizetni, megbíznak a vendégben, na. Ezeregyet kalkulált a szalagos számológép, ami az adagot tekintve teljesen elfogadható ár számomra. Fizetés után még egy kicsit elbeszélgettem a tulaj nénivel, aki elmondta, hogy annyira lecsökkent a forgalom, hogy lehet, hogy jövő héten már ki sem nyit, végleg lehúzza a rolót....Nem tudja a járulékokat fizetni, meg a szomszédos üzemekben sem dolgoznak már sokan, akik régen a stabil vendégkört alkották. Ha tényleg ez van, nem nagyon örülök, hogy az utolsó vendégek között lehettem, ehettem.
