Múlt héten Cegléd környékén garázdálkodtam és mivel nem volt sietős a dolgom, így már délelőtt nézegettem a 4-es út melletti csárdákat meg kajáldákat, amikből van bőven, hogy visszaúton melyikbe lenne érdemes ebédet elfogyasztani. Aztán mégis úgy hozta a gyomorkorgás, hogy a Cegléd táblát nem sokkal elhagyva Ceglédbercel felé, a 40-es út mellett, egy tüzép oldalában lévő PECSENYESÜTŐNÉL támasztottam le a vasat. Ezeknek a jó kis talponállóknak számomra sajátos hangulatuk van, ha lehet így mondani, meg jó idő volt, napsütéses, csábított a frisslevegőn elfogyasztandó frissensült gondolata.

Alap konfiguráció: kis bódé, köré némi szélfogó alkalmatosság építve, fogyasztás a kiadóablak alatt hosszant húzódó pulton. Amikor a kiadóablakhoz léptem, kicsit furcsa volt a látvány, mivel nem nagyon láttam kitéve a „kirakatba” semmit. Ugye a pecsenyéseknél mai napig megy a piros infralámpa alá kitett sülthúsok meg kolbászok, hurkák „kirakata”, a lámpa melegít is, meg jótékonyan szinez egyben. Na itt nem volt semmi. De engem ez nem tántorított el, ha már megálltam, próba cseresznye. Egy nagyon kedves pecsenyés néni kérdezte be, hogy mit szeretnék. Mondom, ebédelni, ha lehet, esetleg ajánlhatna is valamit, az a biztos. Elmondta, hogy jelenleg csak hurka meg kolbász van lesütve, más nincsen, mert nincs már rá igény. Szeretem a jó hurkát meg a kolbászt is, így kiválasztottam két szép szálat, azok mentek is a mikroba melegedni, aztán kaptam is papírtálcán, így ni:

 Jó étvággyal elfogyasztottam az adagot, tényleg ízletes volt mind a kolbász, mind a hurka. Felhívnám a figyelmet a szalvétára, tisztára, mint nagyanyámnál, nem ám sima fehér alap vendéglátós! Lefojtottam 2 deci vilmoskörtével a rostos fajtából, aztán kértem is a számlát, mert itt is kaja után kell fizetni, megbíznak a vendégben, na. Ezeregyet kalkulált a szalagos számológép, ami az adagot tekintve teljesen elfogadható ár számomra. Fizetés után még egy kicsit elbeszélgettem a tulaj nénivel, aki elmondta, hogy annyira lecsökkent a forgalom, hogy lehet, hogy jövő héten már ki sem nyit, végleg lehúzza a rolót....Nem tudja a járulékokat fizetni, meg a szomszédos üzemekben sem dolgoznak már sokan, akik régen a stabil vendégkört alkották. Ha tényleg ez van, nem nagyon örülök, hogy az utolsó vendégek között lehettem, ehettem.

 

Miután elindultam a vashoz, megérkezett egy komoly lovashintó, és ezerrel dőlt a hifiből(!) az „akinek szíve nincsen, annak.....” sort is magába foglaló lakodalmas stílusú szám. Nem tudom, valahogy ez a zenei aláfestés furcsa hangulatot kölcsönzött a bezárásra ítélt pecsenyesütőben elfogyasztott ebéd után nap további részében.

Viszont itt is tanultam valami újat az itallapról, mégpedig azt, hogy mit jelent a kis, meg nagy LÖTYI, többek között. Érdemes elcsemegézni, meg az árakon is.

 

Pontozás alant:

 

 

 

Mindjárt jóebédhez, gondoltam szólok!