Jó Étvágyat!
Hogy is kezdjem? Ez a poszt a címben szereplő csárda Márton napi különkiadása. A helyzet az, hogy itt már többször jártam, de minden esetben csak a libanapi héten. Egyszer majd sort kerítek egy átlagos hétköznapi csülkös tesztre is, de most lássuk a héten érvényes programot és étlapot! Mivel nálunk lassan már hagyományos családi program a libanapokon meglátogatni a Csülköt, így most is foglaltunk előre asztalt, összeszedtük Esztert, meg Mukimuttert, aztán go Esztergom.
Ezen a héten csak liba cuccok vannak az étlapon, meg vannak olyan étkek is, amik még az étlapon sincsenek, mint például ez is itt ni, amit nem is árulok el mi ez (talán a végén...):
Mivel már rutinos törzsgárdának számítunk libakor, Lajos, a kedvenc pincérünk helyfoglalás után szinte nem is kérdezte, inkább mondta, hogy Ő bizony hozná akkor a szokásos startert (előkaját) amivel általában lájtosba indítani szoktuk a néha degeszre zabálásig tartó étkezést. Lajosról annyit, hogy igazi vendéglátós a szó szoros értelmében, felettébb udvarias, mellette csipet humor egyáltalán nem tolakodó stílusban, mindig megmondja a tutit, szóval egy igazi karakter a Csülökben. Miközben elkezdtük a csak frissen jó előételt, kiértek az italok is, ami egy üveg bogyólé nevű idei friss bor volt, meg a sofőrség is kapott egy kis mustot, csak a rend kedvéért. A friss újbor nagy barátja a libának, ahogy a Pocakos Lakatos mondaná a Soroksári úton. El is tűnt az előétel ripsz-ropsz, csak azután rendeltük a többit. Mindenki mondta a saját elképzelését a hála istennek kezelhető nagyságú étlapról, volt aki az évek alatt "jól beváltra" ment rá, én mondjuk mindig mást próbálok a repertoárból. Most is kinéztem egy valamit az étlapról, mondom is Lajos Úrnak, én ezt választom idén, jön a válasz halkan és udvariasan: azt mondjuk felejtsd el, ha stílusban hasonlót szeretnél akkor a legjobb ha azt kéred, amit Eszter. Mivel tudom hogy a pincérek általában tudják az ötöst, és én megbízom rendelés tekintetben Lajosban, így megfogadtam a jótanácsot és egy libacombot almás raguval meg bundás krumplival kértem ki, ahogy Eszter is. Mondanom sem kell, hogy hiba nem volt az ajánlatban.
Az édes, emellett kicsit savanykás (a ribizlitől) almás ragu nagyon jól harmonizált a friss sült libacombbal, aminek a húsa omlós volt, nem szenesre megsütve, a bundás burgonya is igen jól passzolt a kompozíció ízharmóniájába. Muki egy libamell mártonmódra elnevezésű adagot burkolt be, Mukimutter meg maradt a jólbevált vadas libamellnél. Egyikben sem volt hiba, na.
Miután lecsúszott a főétel is, jöhetett az édesség túrógombóc, meg lúdlábtorta formában. Még elkérte a sor az édeset, amivel én most pont jól laktam, nem kipukkadás szélére, csak úgy pont jól. A többiek is valahogy hasonlóan. Még elsztorizgattunk egy kicsit, majd fizetés után (4 fő: 16-ba) aztán irány haza, mint a jóllakot ovodások, oszt' tényleg. Azért kű'dök valami pontozást is:
Parkolás: 2/5 (vacsora időben telített a környék, pótossal csak a bazilika alatti buszparkoló 3 perc séta)
Kiszolgálás: 5/5 (gyors, udvarias, ahogy kell, Lajos visz mindent)
Kaja: 5/5 (finom, friss, nekem nincs gondom)
Adag: 4/5 (nincs rá panasz)
Ár: 3/5 (nem olcsó, de jó)
És a kapcsolódó dolgok, elektromos elérhetőség: www.csulokcsarda.hu
A liba étlap: http://www.csulokcsarda.hu/hu/aktualis_prg.php#marton
Megközelítés: a főúton Esztergomban a nagy jobbos-balos kanyarkombinációban, a Bazilika alatt. Könnyű megtalálni, de a gps-eseknek: Esztergom, Batthyány u. 9.
Ami nekem megint kicsit negatívra sikeredett, bent nem érezni a cigifüstöt, elég jól elkülönített a két szakasz, de hazafelé beülve a géjárműbe elég komoly füstkoncentrációt adott le az utasok meg a vezető ruhája hirtelenjében.
Itt még a kaják: Márton style, Lúdlábtorta, Vadas.
(Ja, és az előétel frissen sült vér volt!!!)
