Jó napot!
Remélem, mindenki kiheverte már a karácsonyi zabálást, és bevásárolt virslivel meg lencsével holnapra. Amíg nem lesz 2010, addig egy korábbi tapasztalatot osztanék meg a kedves olvasókkal.
A szóbanforgó étterembe rendszeresen ellátogatunk évek óta. Ennek egyik oka a jó fekvése, ugyanis egy Bp.-Orosháza retúr esetén éppen ebédidőben ér ide az ember visszafelé jövet. Aztán meg Csongrádot Budapest felé a 451-esen elhagyva ott van az út mellett, nem kell variálni, csak lehúzódni. Kamionok is szoktak állni, elég széles földes rész van erre a célra az aszfaltos út mellett. Kocsival meg be lehet parkolni a kertes részbe.
Nyáron ki lehet ülni a fedett kerthelyiségbe, úgyhogy rendszerint a körülmények adottak egy jó ebédhez. Ja, és egy fain autóbontó van mellette, oda is érdemes benézni!
Legutóbb megint erre vitt az utunk, úgyhogy értelemszerűen húzódtunk félre a fűzfás kajáldánál. Betérve az épületbe aztán volt egy kis meglepetés. Régen elég furcsa díszlet fogadta az éhes vendéget. Nevezzük mondjuk vadász stílusnak: a lényeg, hogy egy puskát a kezében tartó, vadásznak felöltöztetett, kitömött nyúl állt velünk szemben, ha bementünk az étterem részbe. A falakon meg különböző trófeák voltak. Na, ezúttal nyúl sehol, viszont elég szépen megtervezett és megcsinált trendi textilborítást kapott a fal, meg új színeket az egész. Még mindenféle dísztárgyak is voltak kint, amiket jól láthatóan lakberendező álmodhatott oda. Az egész elment volna egy fiatalos pesti étteremnek is. Meglepett, na, de pozitívan csalódtam!
A következő meglepetés a pincér volt, aki ugyan egy fiatal srácot formázott, mégis nagyon vágta a dolgokat. Az étlap kb. a régi maradt, ahogy néztem, az árak viszont elég szépen felmentek, egy 30-40%-kal biztosan. Rövid töprengés után a pacalra szavaztam, meg is kérdeztem a pincért, hogy mit tud róla mondani. Pozitív válasszal tért vissza, miszerint most lett kész, de a séf még kicsi hagynál állni. Nem siettünk (visszafelé jövet voltunk, ugyebár), úgyhogy belefért 15 perc egy jó pacalért. Kísérőnek sós burgonya és káposztasali lett, elé meg kértem egy hagymalevest pirított zsemlekockával. Az árakról annyit, hogy az egész 2500-ba fájt, ami szerintem elég sok ezen a környéken, de hasonló étteremben még a fővárosban is. Sajnos máshol is tapasztalom, hogy mostanáig tartották magukat, de aztán komolyan kúsznak fel az árak.
A leves egyébként finom volt, valóban hagymából készült, és nem igen lehetett benne leveskocka sem, ahogy éreztem. A zsemlekockát meg nem beleszórták, hogy hadd ázzon, hanem egy külön tálban kaptam meg. De hát mondjuk egy ilyen bonyolultságú ételnél ez lenne az alap. A pacal is megérkezett az előre megjelölt időpontban. Ennek a fűszerezése nem volt valahogy a legjobb. Elkért egy kis sót, pedig én nem eszem sósan a kajákat, meg valahogy nem állt össze az egész. Nem tudom megmondani, hogy mi hiányzott, de határozottan éreztem, hogy valami kis plusszal lehetne ez sokkal jobb is. Azért rosznak egyáltalán nem volt nevezhető, de a krumpli-saláta párossal 1500-ért többet vártam. A kedvenc korábbi ételem, a Mikó Pista kedvence (túróscsusza + marhapörkölt) olcsóbb is kicsit, meg talán jobban is jártam volna vele, de nem szerettem volna ugyanazt enni, mint máskor. Így jártam!
Összességében azt kell mondjam, hogy a hely kinézete feljavult ugyan (nyilván a rendezvényekre mennek rá, amikor ettünk, akkor is jött egy érdeklődő család esküvői helyszínt keresve), de az árak keményen mentek vele, amit az én napi kajára fordítandó költségvetésem már nem tud követni. Szóval vagy céges számlára érdemes itt enni, vagy találni kell valami alkalmasabb helyet, ami a jövő év elején meg is fog történni, mert már vannak tippek. Annyi azért a Vándor tanya mellett szól, hogy mindenféle kajajegyet elfogadnak, meg még üdülési csekket is.
Maradt a szokásos értékelés:
Parkolás: 5/5 (pótossal is sima ügy)
Kiszolgálás: 5/5 (korrekt, tájékozott pincér)
Íz: 3/5 (a pacal valahogy nem sikerült aznap)
Adag: 5/5
Ár/érték: 2/5 (drága)
Weboldal is van étlappal, árakkal: http://www.vandortanya.hu
Végezetül pedig BÚÉK minden kedves olvasónak!
