Jó Étvágyat!
Hát végre eljött ez a nap is! Az alábbi poszt stralis kolléga "tollát" dícséri:
Előfordul, hogy az ember olyan helyre téved utazása során, ahol nem sokat, vagy egyáltalán nem járt annak előtte. Persze most sincs ez másképp, és ha déltájban megéhezik az ember, nem kell feltétlenül beérni a sárga M betűt formáló céglogó kínálatával a „tudom, hogy szar, de legalább nem futhatok homályra” alapon. Jó tanács: bátran próbálkozzunk, ebből születnek az igazán nagy (és hasznos) felfedezések.
Zalaegerszegen járva úton-útfélen adódik a lehetőség éppúgy a jobbnak tűnő mint a már ránézésre sem túl bizalomgerjesztő helyek kipróbálására, viszont ha vesszük a fáradtságot, és beljebb merészkedünk a város széli házak közé, igazán nagyszerű gasztronómiai élményben lehet részünk (legalábbis, ami a helyi specialitásokat illeti, ugyanis mint ilyenek, ezek igenis léteznek.)
A hely neve - Pitvar Söröző, Panzió, Pince, Étterem - rögtön a több lábon állásról árulkodik. Akik csak a név alapján döntenének, azok lehet, hogy rögtön tovább is állnak vagy azért, mert egy söröző akkor is csak egy söröző marad, bármit is állít a cégtábla – kizárt dolog, hogy egy jót lehessen ebédelni – vagy pedig azért, mert egy panzió ritkán bír jó étteremmel. Ez esetben ezek egyike sem valós. A hely valójában egy hangulatos étterem némi retró falusi beütéssel, szépen berendezve régies tárgyakkal, igazi nehéz fa asztalokkal-székekkel, illetve egy tágas pincehelyiséggel is egyéb rendezvények lebonyolítására. A sörözőre kizárólag a bejárat melletti pult utal, de az is szépen megcsinálva. A hely hangulatát fokozza egy igazi, működő cserépkályha is a földszinti étterem helyiségben.Az étlap esztétikus, rajta sokféle étel szerepel, csoportokba szedve, kinek-kinek ízlése szerint legyen lehetősége választani. Az én választásom egy Göcseji erdei gombaleves és egy ú.n. Full-full prószára esett. A gyengébbek kedvéért elárulom, hogy a prószát kis országunk másik felében tócsniként ismerik. De nemcsak a nevében más, hanem az elkészítés és tálalás módjában is, hiszen errefelé egy nagy lapostányér (már-már pizza méretű) méretűre sütik az étket, és ezt követően még tovább „tuningolják” tejföllel, sonkával, sajttal illetve lilahagyma karikákkal.
A kiszolgálás udvarias, a gyorsasága elfogadható, tekintve, hogy a második fogás valójában frissen sül, tehát azt mindenképpen meg kell várni – nincs felmelegített prósza (egyébként egy mikróba be se férne, csak összehajtogatva, az meg már látszana, ugyebár).
Az árak igen barátiak, főleg a Budapest és környéki árakon edződött pénztárcáknak: egy üdítővel lefojtva mindezt 1300 Ft körüli összeget jelentett. Itt sincs gond az étkezési utalványokkal, de a készpénzt sem vetik meg. Elnézve az többi ételt, még jó pár alkalommal tudnám meglepni magam valami újabb, számomra ismeretlen, tájjellegű fogással, úgyhogy a visszatérés garantált.
A hely megközelítése elsőre kissé bonyolultnak tűnhet, talán azért, mert a párhuzamosnak tűnő keskeny ám, hosszú egyirányú utcák a valóságban mégsem párhuzamosak, és sok utca ékelődik közéjük, melyek ezek között indulnak ki, tehát könnyű elveszíteni a tájékozódási érzéket. Térkép, vagy navigáció javasolt az első alkalommal.
Parkolás leginkább csak személyautóval, vagy motorral, bicajjal, stb... megoldott, nagyobb járgányok esetén a szomszédos utcák egyikét érdemes kinézni nem túl messze a céltól.
Pontozás:Parkolás: 3/5 (a nagy autóknak - ha a tengelyek száma több mint 2 - nincs helye)
Adag: 4/5 (nincs gond az adaggal, csak annak aki levespárti, mivel itt ez csak csésze volt)
Íz: 5/5 (kitűnő, nincs egyéb hozzáfűznivaló)
Kiszolgálás: 4/5 (sajnos a kiszolgálás megoszlik a sörözőrész és az étterem vendégei között, de lehet, hogy nagyobb forgalom esetén ezt létszámbővítéssel megoldják
Ár: 5/5 (ha valaki jó ár-érték arányú helyet keres, itt megtalálja)
