Jó Étvágyat!
Egy nem annyira sürgős, hűtős fuvarban voltam, mikor is a 61-esen szembejött a Paradicsom Csárda felírat. Mivel ez a történés ebédidő tájban következett be, adta magát, hogy rápróbáljak a csárda kínálatára. Elöljáróban mondom, hogy vagány nagy parkoló van az épület előtt, de a kerítésen lévő kapu mérete nem a nyergesszerelvények barátja. Sebaj kerítésen kívül is volt hely bőven azért, így leparkoltam és beszambáztam az egységbe.
A kinti rész szép rendezett kis kertel kezdődik, majd egy fedett, talán nagy terasszá is nyitható rendezvényterem után kezdődik a belső étterem. Az nagyon pozitív szerintem, hogy nem gurult el a "csárdacsicsa" gyógyszer az üzemeltetőknél, és egy tisztességesen kinéző, piroskoczkás abroszos belső fogadja az étkezni óhajtókat.
Mielőtt bementem, elhatároztam hogy valami egytálételt fogok bedobni, amire nem sokat kell várni. Amíg a felszolgáló kihozta a tonikomat, ki is kerestem az étlapból a vonatkozó oldalt. Aztán, mit látok az első helyen ? Igen, SZALONTÜDŐT ! Gyorsan átfutott az agyamon, ha ezt kérem ki, abból nagy bukta is lehet, ugyebár a belsőség az mindig lutri vendéglátóhelyen. Viszont nem vagyok egy gyáva típus, így lesz ami lesz alapon kikértem a SZALONTÜDŐT természetesen szalvétagombóccal. A babos pacal, azért szoros versenyben volt de ma nem ő nyert. Várakozás közben kicsit elbambultam és akkor vettem észre a pult mögött limonádé hűtőt, ami a régi keverős fajta volt. Magamban el is neveztem hipnotikus limó hűtőnek, mivel ütemesen, megállás nélkül forgott, és ha sokáig néztem bele is szédültem kicsit, meg volt a pult tetején a Miskakancsók közt, régi kólásüveg is, ezeket láttam.
Aztán, tényleg nem kellett sokat várni, ki is kaptam a rendelést:
Mielőtt kijött a tüdő, kaptam kést meg villát, gondoltam majd kérek kanalat, mert Nagyanyám mindig jó levesre csinálta, azt kanállal lehetett legjobban befalni. Amikor megkaptam a szögletestányért, kis zölddel a sarokban, egy kicsit azért megijedtem, hogy most jól benyaltam, nálunk a Szalontüdő nem így szokott kinézni. Aztán kóstoltam, ahogy adta késsel- villával. Vesszek meg, nem erre számítottam, de igen jól hozta a régi ízeket, még ha a kitálalás számomra nem is a jól megszokott volt. A szalvétagombóc egész kicsit száraz, vagy pirított volt, ami a legjobb ami történhetett vele, mert miután jól összekevertem a tányérban lévőket, igen jó szottyos állaga lett, és így már kezdett hasonlítani a gyerekkoromban megszokott sztenderdhez.
A tányér sarkában lévő friss petrezselymet is bekevertem, aminek nagyon jó erőteljes íze volt. A "hús" és a mártás szintén rendben volt, nem voltak rágós, dzsuvás cuccok benne, jó puha, ízletes anyagra sikeredett. Ha valamibe nagyon bele akarnék kötni, akkor az nem lenne más mint hogy a mártást egy nagyon kicsivel savanykásabbra venném, ennek ellenére ebben az ízvilágban is nagyon finom volt, és egy cseppet sem bántam meg hogy a babospacal ma hoppon maradt! Az adag nagyságára sem volt panasz, pontosan ennyi kellett, hogy kellemesen jól lakjam. Aztán már csak fizettem egy egészséges háromezerkettőt, sajnos kártyás fizetésnél nem tudott a felszolgáló jattot rátenni, de majd legközelebb ennek megfelelően készülök.
Pontozás is van:
-
Parkolás: 3/5 (közepes mondjuk)
-
Kiszolgálás: 4/5 ( jó, semmi extra)
-
Íz: 5/5 (Fajin)
-
Adag: 5/5 (pont elég)
-
Ár/érték: 5/5 (Érzésre)
Mindent egybevetve szerintem érdemes megállni, én biztos útba ejtem legközelebb is, mert a babospacal nem maradhat ki! Fácsén vannak, akit esetleg érdekel.
Ezt a posztot Tibolddaróci Nagymamám emlékének szentelem, aki már az égi konyhában főzi csakis a legfinomabbakat!
Jöjjön még pár kép akkor!
Egy jó kis nyári visszaemlékezés lesz, de jó lesz! 
Volt egy kis szünet megint na, de hát így megy ez. A Sarokban is még akkor jártam először amikor a cserépkályha vígan ontotta magából a finom meleget, erre a posztra meg most került sor. Van Siófokon most egy felrakó, amit szinte heti rendszerességgel útba kell ejtsek, így kellett találni valami megbízható, jó kaja vételi lehetőséget. Hozzá kell tenni hogy sokáig elvitelesbe vittük a kollégákkal az ételt, de most már megint nyitva, a rendes állapotok szerint.
lepény volt felírva, ami most nem csigázott fel, aztán ránéztem a másik táblára hátha. Itt a kép oldalt, megmutatom miért döntöttem úgy hogy kipróbálom az éttermet. 
forró, pont ehető meleg volt ez már eleve jó pont. A zöldség julienne-re volt vágva, ami azért nekem annyira nem szokványos, és elég gazdag volt a kanalam első merítésre. Szürcsöltem egy kicsit a léből, aztán elégedetten hátradőltem. Egy nagyon telt, selymes, éppenhogy savanykás ízvilágot hozott a lé, hozzá a zöldségek jól el voltak találva. A második kanálba már jött a hal is, ami nem volt péppé főzve, nagyon jó textúrája volt, és ami számomra a legfontosabb, nem csak mutatóban volt a levesben, hanem mondhatni gazdagon. Nem tudok sokkal többet hozzátenni, mint azt hogy nagyon 
ízletes, minőségi, kerek leves volt a menü indító fogása. Miután megettem az egészet, érdeklődve vártam mi lesz a következő tányéron, mivel a másodikra nem is figyeltem. Mondanom sem kell hogy a második is hamar az asztalon termett, elég pozitív meglepetésemre. Tavaszi tekercs, tészta, meg ragacsos csilis mártogatós kellette magát a tányéron. Magamtól ilyen kombinációt nem igen rendelnék, de ha ezt kaptam, örömmel neki is láttam. Az ízek és zamatok, a második fogásnál is el lettek találva, minden falat finom volt. Ha nagyon kötözködni akarok, a ragacsos csili szósz inkább volt édes mint erős, de az élvezeti értéke nekem így is nagyon rendben volt. Természetesen, bevágtam a másodikat is hiba nélkül és azt kell mondanom hogy kellemesen jól sikerült laknom. Mint aki jól végezte dolgát, besétáltam a pulthoz, viccelődtünk a pincérrel egy kicsit, és fizettem ezerötöt. A számlán csak 1390 volt, de csak pincéres hely, na meg a talpaspohárban lévő vízről se felejtkeztem el. Szerintem nagyon jó, minőségi az étterem, sokat elárul a menüjük! Biztos vagyok hogy ha megint erre járok, kipróbálok valami mást is. Ránézve a weblapjukon található étlapra, van még amit szívesen megkóstolnék! Hopsza a pontozás:
Vannak dolgok, jelen esetben kitűnő vendéglátóipari helyek, amelyek mellett ha nem tudunk róla, simán elhúzunk nagy gázzal. Illúzióim nincsenek, nagyon sok olyan kajás hely van, amit a helyiek nagyon jól ismernek, mindenki tudja a környéken, hogy ez a kajálda a legjobb, de egy átutazónak nagy szerencséjének kell lennie hogy az ilyen gyöngyszemekre mint a csongrádi Bohém, rátaláljon. Nálam nem a szerencsén múlott. Gyikarc mondta ha arra járok ugorjak be a Bohémba és kérjek ki egy lepényt, persze Gyikarcnak meg Balázsék mondták, erős
helyi kötődéssel rendelkezve. Lepényt??? Elgurult a pótkerék? Azzal nem lehet jóllakni, főleg nekem pacalevőnek. Nálam a lepény, az nagyanyám almáslepénye annál nincsen jobb, desszert! Azért Gyik csak mondta a magáét, hogy Csongrád meg lepény, nem fogom megbánni. Minap át kellett mennem a városon, és már előtte is éhes voltam, de sietni kellett a fuvarral, hát gondoltam bedobok egy lepényt, gyorsba. A címben említett hely a főutcán van, a parkolás nem volt egyszerű, félig-meddig szabályosan megoldottam. Felmegyek 
a lépcsőn, oké kávéház, na lássuk azt a lepényt. Belépek öcsém, igazi cukrászdás jellegű kávéház, gondoltam bevágom a desszertet aztán megyek tovább. Megyek a pulthoz és kérdezem hogy van-e lepény? - Persze hogy van milyet kérsz? Milyet??? Miért milyen van? Van libazsíros, tonhalas, pulykás ... és sorolta a hangzatosabbnál hangzatosabb neveket. Na barátom ez nem desszert lesz gondoltam, mivel egyik sem tűnt tipikus édességnek. Mivel fogalmam sem volt mit válasszak így a régi jól bevált receptet
követtem! Azt kérem amelyiket a legtöbben kérik. Rendeben! Jött a válasz akkor egy Bohém Lepényt kérsz. Illetve kértem melléje még egy lónyálat is. Hát ez aztán a zsákbamacska, akarom mondani zsákba lepény! Sokat aztán nem kellett várni ki is jött a konyháról a Bohém lepény. Eléggé elkerekedett a szemem, mert semmi köze nem volt öreganyám almás lepényéhez, inkább egy óriás hamburgerre emlékeztetett, így a tányéron. De mi van benne?, gondoltam csak belenézek, mert az illata nagyon masszív sült húsi aromát hozott a két bucifél közül. Ez volt benne itt a képen, pont látszik! Aki nem ismerné fel sorolom: sós kapros túró, pljeskavica!!!, hagymakarikák, ajvár! Ott a helyszínen besírtam, hogy ilyen nincsen a világon, ez itt az édenkert. Szerintem nem tudod elképzelni milyen volt az előbb felsorolt összetevők együttes ízhatása. Ha nem ültem volna simán letérdelek, tényleg, robbant! A másik jóság pedig az volt hogy sokáig tartott, mivel a lepény elég termetes, nem ám holmi gyorskajás képennagy élőbe mini szendvics. Amit még kiemelnék az a lepény tésztája, fantasztikus, a textúrája és az íze is, szerintem helyben készül, bár azt nem kérdeztem meg. Ez a kombo nagyon el lett találva, nem véletlenül viseli a kávéház nevét, én is csak ajánlani tudom. Persze hogy benyomtam, semmi nem maradt. Aztán fizettem 2000-et a jattal, meg a lónyállal, a lepény ezeröt volt. Máskor is hallgatok Gyikarcra? Ez nem kérdés. de most pontozok:
Akkor egy életem egy halálom a pacalt itt is kipróbálom. Jó, ezt nem így mondtam, de ez volt a lényeg. Köretnek csak kenyeret kértem, meg egy tányérba csalamádé jellegű savanyúságot.
mélytányér nem volt teleküldve, nekem a csurig mostanában alap, de lehet csak el vagyok kényeztetve, mittudomén. Azért csak nekiláttam. Először a pacal felszínén lévő buborékok miatt kicsit paráztam, de mint kiderült semmi alapja nem volt, nagy valószínűség szerint a melegítés váltotta ezt ki. Az íz nem hozott semmi extra meglepetést, sem pozitív sem negatív irányban. Átlag fűszerezés, állag, és adag. Naná hogy jóízűen megettem mindet, vele a csalamádét, kenyeret is. Pont jól laktam, a csurig küldött tányér lehet sok is lett volna most. Simán el tudom képzelni hogy a pultos hölgynek megvan a képessége arra, hogy a büfébe való érkezéskor már lássa ki mennyire éhes, aszerint adja az adagot. Nálam most ezt pont eltalálta.Fizetni a mutatványért 1500-at sikerült forintban. Mehet a pontozás is:
ettem jó hurkát-kolbászt rámegyek arra. A kirakatban ott is voltak szépen a megevésre váró disznótoros nyalánkságok, piros tepsibe, vörös fény alatt. ( ugye tudjuk hogy az nyugtat) Nem sokat teketóriáztam surrantam is befele. Aztán bent megláttam a napi étlapot.
. Gondoltam egyszer élünk, had legyen. A pörkölt szereti a csalamádét, azt is kértem hozzá. Már kaptam is a kezembe meg a blokkot is, amin 1250 Ft volt, cakk-pakk. Fizetés után az utcán kitett talpon-evő alkalmatosságot céloztam meg a műanyagtálcámmal.
Zúzáról zúzára egyre jobban ízlett, és a puskagolyó is abszolút passzolt hozzá. Szépen lassan kanalaztam, kiélveztem a finom kerek ízeket. Ennek meg is lett az eredménye, félúton elhűlt a tányérom tartalma. Uccu neki, bevittem hogy lehetőség szerint pörgessenek már pár kört a mikróba vele. Ahogy bementem a félig evett tányérral a műintézménybe, a kiszolgáló hölgyre finoman kiült az "Ugye megmondtam hogy sok lesz" kifejezés, és rá is kérdezett a kézenfekvőre: - Csomagoljuk? - Ááá, dehogy, melegítjük! mondtam udvariasan. A melegítés után, tökéletes hőfokon befalatoztam a maradékot, mind egy szálig, amivel pont jól laktam. Nem kidurranósra, hanem olyan egészségesre. Majd mint aki jól végezte a dolgát, jóllakottan, jókedvűen belebicikliztem a péntek délutáni csúcsforgalomba.
