Jó Étvágyat!

 

No, hát azt kell mondanom, hogy tele vagyok, mint a déli busz, meg Muki is! Egy kicsit el voltam tünve, na nem azért, mert nem lett volna mit feljegyezni hanem csak úgy, így adta ki. A mai napon, ahogy észrevettem, mindenfelé ballagtak a jobb sorsra érdemes diákok, hát mi is elballagtunk a címben szereplő vendéglátó ipari egységbe, mégpedig négyen: fentnevezett Muki, Féda, Zsolti, meg én.Az étterem a Lajta u. 15 alatt található szoros ölelésében a környező marcalvárosi tízemeleteseknek, de a látszat ne tévesszen meg senkit! Az apropója csak annyi, hogy éhesek voltunk, és kézenfekvőnek tünt az étterem látogatás, plusz a Pacalvadász kollégának is megígértem, hogy leinformálom a helyet. Először kicsit megijedtem, amikor megláttam az étterem körül ólálkodó csimi-csumi ruhába öltözött vendégsereg cigizős részét, a nem cigizősök bent voltak. Gondoltam, itt ma nekünk biztos nem terem húsgombócleves meg rántothús, mert mindent a ballagóknak lefoglalva, kiadva, a többi meg mehet hamburgerezni a vidéki pályaudvarra vagy ahova akar. Azért annak örülök, hogy a sejtésem nem jött most be, mivel volt szabad asztal is, meg le is engedtek ülni minket. Azért rajtunk kívül csak a szent ballagás ünneplők kikent-kifent hívei falatoztak körülöttünk, bár aki ezt szereti, hát mit bánom én. Mivel Zsoltiék már ismerik itt a járást, bekértek egy három adag tárkonyos csirkeragut 4 tányérral...Már itt pozitív volt a hely, mivel a három adag négyőnknek is bőven elég volt, ami a központi levesestál asztal közepére helyezésével oldódott meg, szóval mindenki annyit szedett, amennyit bírt. Továbbá itt kell megemlítenem hogy a leves nem ám vékonyka kis alaplé volt, hanem gazdagon hússal zöldséggel és csipetke tésztával készült, ami nálam az ötösre itt rátette a csillagot, az a citrom volt a ragulevesbe, mivel a hozzá értők azt tudják, hogy a tejfölös tárkonyos ragu igazi íze akkor jön ki, ha egy kis citromot cseppentünk beléje. Na tehát a levessel nem is volt semmi gond. Jöttek a főételek!!! Muki maradt a jól megszokott rántottsajtnál, miszerint abba nem lehet hiba, hát nem is volt, mivel az adag második felét Zsoltiék Artúr nevű mindenevő (értsd: szó szerint!) kutyusa kapta meg. Fédra őszibarackos pulykamellet tolt krokettel, Zsolti meg kakukkfüves hátszínt pürével.

 

Én pedig mit vettem észre az étlapon a készételek bandában........hát a velőspacalt meg a csülkös testvért a pacal családból. Mivel most inkább éhes, mint „innyenc” voltam, így a nagytesót a csülkös pacalt kértem ki, köretnek főtt burgonyát, egy kis csalamádéval a bal oldalon. Azért a pacal egy bizalmi dolog, biztos, ami ziher, rákérdeztem a pincér hölgynél, hogy azért milyen itt a pacal? Simán rátette, hogy biz’ itt csak dícsérni szokták! Én meg olyan vagyok, hogy először hiszek, aztán ha át ba....babrálnak velem, akkor soha nem megyek vissza, így kikértem a csülköst. Hát nem panaszképpen, ki-ki döntse el, de ezt kaptam:

Külön serpenyöbe, szépen kitéve, az adag is rendben volt, az íze is, ment hozzá a Dreher barna sör, ballagás ide vagy oda, jól is esett. A csülök egybe olvadt a pacallal, nem érződött, hogy esetleg utólag lett hozzávágva (mint az Ételsziget-ben), az ízharmónia megvolt, jól be is laktam belőle, attól vagyok úgy tele, hogy folytásnak még lefekvés előtt iktattam egy fél STROH Rumot (60-as), az szétcsapja az ártó szellemeket. Szóval úgy érzem, ez egy jó hely, az árakról még nem esett szó, de nincs vele gond:csülkös pacal 990, hozzá a krumpli 450, vegyesvágott (ez a neve jó!) 320, a hátszin ezerhat meg négyötven a püré, a három leves, ami legalább ötadag 1650, a többit meg mindenki fedezze fel, mert szerintem simán megéri!

Akkor már legyen pontozás is: