Jó étvágyat!
Szóval, a januári posztok mennyisége kicsit böjtösre sikeredett, talán ez annak is tudható be, hogy nincs szerkesztő, aki rugdosson, hogy írni kéne valamit, meg "just for fun" nyomatjuk, a lényeg biz' nálam a lustaság volt, mert ugye enni azt mindig kell.
Már elég régóta szemezek a címben említett étteremmel, de valahogy amikor ezen a környéken (Nyékládháza vonzáskörzete) kapott el az éhség, mindig ki tudtam várni, hogy hazaérjek Miskolcra, és ettem otthon. Most viszont, jó kis téli napon nem tudtam ellenállni a 3-as és 35-ös út kereszteződésében lévő Deltának, így beugrottam hogy valami "lájtossal" és gyorsan meglevővel (nemsokára úgyis hazaérek) béleljem ki gyomrom korgó mélységét. Még mielőtt letelepedtem volna eldöntöttem, hogy valami készételre megyek rá, majd megérdeklődöm a pincért.
A belső részben nem volt valami nagy tolongás, rajtam kívül egy asztalnál ültek (ettek). Mondjuk azért elég holtidőben, 3 körül sikerült betoppannom. Ahogy helyet foglaltam egy szimpatikus kis asztalnál, már jött is a pincérsrác, hozta az étlapot, én meg kérdeztem rá direktbe', hogy mit ajánl a készételek közül, de még az étlapot csak ki sem nyitva. A Jókai bablevest mondotta ki elsőre, hát nem is engedtem továbbmondani, kértem szívesen! Pont jó "lájtos" is, hamar kint van, meg szeretem is! Miközben kijött a Tonic-om, azért kicsit böngésztem az étlapban, és jobbnál jobb dolgokat találtam. Itt nem a 30 oldalas étlap a menő, hanem az a pont jó méret: 5-6 oldal, és az ételek is jól vannak belekomponálva. A pacalnak többféle változata, mindenféle húsok, vegetáriánus cuccok természetesen, ahogy kell. Nem is nagyon sikerült elmélyednem a kínálatban, mivel jött is a Jókaibab!
Na nem ám csésze, hanem rendes menzásmélytányér szépen csurighúzva, tejfellel, sőt még a süreje is nagyon becsületesre volt porciózva. Mondjuk sok nem látszik, nem volt valami nagy fény, de valami! 
A hőmérséklete is rendben volt. Ami pozitívnak adta, hogy a pincérsrác bekérdezte, hogy kérek-é erőspityut, vagy opciónak ki van rakva az asztalokra szárított csípőspaprika. A szárított csípősnél maradtam. Jóóó választásnak bizonyult. Az elején kicsit gyengén adta, így bedobtam még egy csipetet a levesbe, na, ez részemről hiba volt! A tányér felétől kezdte adni az erőt ki magából a paprika rendesen, de azért leküzdöttem. A levessel nem volt hiba, megfelelő mennyiségű bab és hús is találtatott benne, mellé kis kenyér, hibátlan kombináció.
Nem is kértem mást ezután, csak a számlát, ami a Tonic-al 1100 Ft környékén állt meg. (a Jókaibab nyolcszáz valamennyi volt). Nekem simán megérte, és biztos hogy visszatérek még akár pacalra, akár az étlapon szereplő fatányérosra, vagy Delta tálra, az száz!
Mehet a pontozás:
Parkolás: 3/5 (pótossal forgolódni elég nehéz)
Kiszolgálás: 4/5 (jó volt)
Íz: 4/5 (íz az volt+a paprika is erős)
Adag: 5/5 (igazi menzástányér, nincs jobb)
Ár/érték: 4/5 (szerintem jó)
Hát ez jött, hozzátenném, hogy Nyék és Leninváros (manapság Tiszaújvárosnak hívják) közt, a 35-ös mellett jó kis etetők voltak régebben, de ahogy láttam, 1-2 kivétellel simán feladták. A maradékot legközelebbiekben teszteljük.
A Deltának elektromos elérését nem igen találtam, Nyékládháza közepén a 3-as főút mellett mindenki megtalálja!
Na mentem enni!
Hát igen, megint a Kiskunságon jártam, és szokás szerint éhes is voltam délidőben. Amikor nyáron jártam errefelé az 52-esen, Kecskemét felől Soltra beérve, emlékeim szerint a Stadler Józsibá' "üzletközpontját" elhagyva, kb. 1,5km múlva, jobb oldalon kell lennie egy csárdának. Arra nem igazán emlékeztem, hogy milyen csárda, csak az rémlett, hogy jó nagy parkolójában annak idején sok gk. parkolt, ami ugye az álmoskönyv szerint jó konyhát jelent. Mivel csárda, gondoltam tolok egy pacalpörit, csak úgy lazán, meg már amúgy is régen ettem eme finomságot. Meg is lett a csárda, jól emlékeztem, viszont ekkor vettem észre hogy van egy Halász is a cégtáblán. Sebaj, ez nem okozhat gondot, a pacalt bepróbáljuk (már rákészültem útközben....), ha meg nincs, akkor fogyasztok valami halasat. A hatalmas parkoló az intézmény előtt szinte üres volt, meg jó havas is, ennek örömére húztam pár kézifékest ebéd előtt. Jól esett.
A kép elég jól kiadja hogy rendesen, díszitve jött ki a konyhából az adag, és elég gyorsan is (azt hogy gyorsan jött ki, azt nem adja ki a kép). Ízre teljesen finom volt, nem igényelt plusz fűszerezést, sőt, egy nagyon barátságos egész pirospaprika is volt a szaftban, ami enyhe csípösséget vitt a történetbe, szóval út közben idefelé pontosan ilyenre gondoltam. El is fogyott mind egy szálig. Még valamit a szaftról, aminek az állaga olyan szinten rendben volt, hogy villával, minden segítség nélkül meg lehetett enni az egészet. Már csak a fizetés hiányzott, ami meg is történt. 1900-ba állt meg az ebéd, ami így alakult: pacalpöri 1100Ft, burgonya 200Ft, vegyes sali 400Ft, tonic 200Ft. Hát igen, nem kifőzdés ár lett a végére (ha a salátát nem számítom csak a pöri 1300, úgy nem rossz azért!), de ez pincéres hely, meg szerintem igényesen is adják, már csak ha a tonicot nézem: talpas pohárba töltötték, meg citromkarika is került bele. Nekem meg ízlett, a többi nem számít. Pont jól laktam, nem degeszre, csak szimplán jól, de ez így volt jó, mert így legalább Kópéval tudtunk egy jót futni délután.
- írják magukról. A hely pedig nem más, mint a pécsi Csillag vendéglő, ami a mellékelt ábra szerint kiváló üzlet. Lássuk, igazolták-e a tapasztalatok a fentieket!
t az idő, és már a hasam is korgott rendesen, ahogy szokott, mikor egy menütáblát pillantottam meg a hédervári úton kifelé. Menet közben nem volt olvasható, leparkoltam hát, és sanda pillantást dobva a táblára gyorsan döntöttem, itt eszek valamit.
kérni. Nem tévedtem ezúttal.(a benti képek a félhomály miatt sokat nem mutatnak, de annyira nincs is nagyon mit...)
Akkora volt a hús, hogy majd lelógott a tányérról, rizsa bőven, vágott savanya meg mutatóba. Egész örültem, hogy mekkora adag, aztán neki is láttam a fogyasztásnak. Itt megint érdekes érzés kapott el, azaz echte menza érzés, kaja van előttem, talán bőven is, viszont meghatározó íze valahogy egyiknek sincs, de semmi, talán a vágott savanyúé. A rizs meg a hús persze ehető, sőt nincs papírlapra klopfolva, de vazz, ize az zérus. Én nem válogatok, menzán nőttem fel, így ha éhes vagyok, megeszem, ami a tányéron van, ezt is benyomtam mind egy szálig (jó, maradt egy kis rizsa...), és ez a kaja egyáltalán nem volt rossz, csak nem volt íze. Az éhségemet csillapította, tele lett a hasam, még tűnődtem egy kicsit, a kajarész addigra teljesen kiürült, majd mentem fizetni ki a bejárattal szembe lévő pulthoz. Kifelé menet a csajszi rákérdezett, hogy jól laktam-e? Ez azért pozitív! A kiírás szerint 720 lett a vége, telelaktam, árban nem lehet mondani, hogy vészes, az adag is megfelelő. Levettem ám, hogy az egyetem közelsége miatt diáketetőnek van pozícionálva a hely, annak simán jó is! Pontokat is adok, szokás:
a főút mellett, Almádi felé a jobb oldalon van az étterem, ahol ma ebédeltem húslevest cérnametéltel, meg brassóit. Tavasszal már voltunk itt Mukival, sőt nagyon jót vacsiztunk is, hát adta magát egy ebéd. Mivel a nyáron nagyon jó szolgálatot tevő kerthelységet kicsit hűvösnek találtam, a nagy üveges és világos részben telepedtem le. Mivel rajtam kívül csak egy asztalnál ültek, már jött is a pincérlány a rendelésért. Elég gazdag az étlap, viszont nem nagyon volt kedvem sokat válogatni, így kirendeltem a húslevest, meg a brassóit. 
Az étkek ripsz-ropsz kint voltak, a gyorsasággal semmi probléma sem volt, de nyáron majdnem teltháznál sem volt panasz rá. A cérnametélt elfért a levesben, ami ha nem is mélytányérban, de nagy csészében jelent meg. A brassóinál első ránézésre azt hittem, hogy hátdekisadag, aztán alig tudtam a végét benyomni, így adagilag is elfogadható. A poszt elején már elmondtam a saját elvárásaimat a brassóival szemben, nem is részletezem jobban, az itteni finom volt, elfogyott mind egy szálig, de nekem ez sem volt az igazi. A Balatonparton ilyenkor, szezonon kívül nincs sok vendéglátó nyitva, viszont erre az étteremre lehet számítani, szerintem jó választás lehet egy hétvégi kirándulás, vagy hétközbeni étkezésre is, meg van pizzarendelési lehetőség. Kajajegy játszik, az árak vegyesen adják, levesek 350-900, főételek 800-2500. A mai ebéd 2100-ba állt meg (brassói 1500), ami mondjuk pincéres kiszolgálásnál is kicsit soknak tűnik ezért a kombóért, ja meg volt még egy tonic is.
A hely neve - Pitvar Söröző, Panzió, Pince, Étterem - rögtön a több lábon állásról árulkodik. Akik csak a név alapján döntenének, azok lehet, hogy rögtön tovább is állnak vagy azért, mert egy söröző akkor is csak egy söröző marad, bármit is állít a cégtábla – kizárt dolog, hogy egy jót lehessen ebédelni – vagy pedig azért, mert egy panzió ritkán bír jó étteremmel. Ez esetben ezek egyike sem valós. A hely valójában egy hangulatos étterem némi retró falusi beütéssel, szépen berendezve régies tárgyakkal, igazi nehéz fa asztalokkal-székekkel, illetve egy tágas pincehelyiséggel is egyéb rendezvények lebonyolítására. A sörözőre kizárólag a bejárat melletti pult utal, de az is szépen megcsinálva. A hely hangulatát fokozza egy igazi, működő cserépkályha is a földszinti étterem helyiségben.
Pontozás:
Mivel már rutinos törzsgárdának számítunk libakor, Lajos, a kedvenc pincérünk helyfoglalás után szinte nem is kérdezte, inkább mondta, hogy Ő bizony hozná akkor a szokásos startert (előkaját) amivel általában lájtosba indítani szoktuk a néha degeszre zabálásig tartó étkezést. Lajosról annyit, hogy igazi vendéglátós a szó szoros értelmében, felettébb udvarias, mellette csipet humor egyáltalán nem tolakodó stílusban, mindig megmondja a tutit, szóval egy igazi karakter a Csülökben. Miközben elkezdtük a csak frissen jó előételt, kiértek az italok is, ami egy üveg bogyólé nevű idei friss bor volt, meg a sofőrség is kapott egy kis mustot, csak a rend kedvéért. A friss újbor nagy barátja a libának, ahogy a Pocakos Lakatos mondaná a Soroksári úton. El is tűnt az előétel ripsz-ropsz, csak azután rendeltük a többit. Mindenki mondta a saját elképzelését a hála istennek kezelhető nagyságú étlapról, volt aki az évek alatt "jól beváltra" ment rá, én mondjuk mindig mást próbálok a repertoárból. Most is kinéztem egy valamit az étlapról, mondom is Lajos Úrnak, én ezt választom idén, jön a válasz halkan és udvariasan: azt mondjuk felejtsd el, ha stílusban hasonlót szeretnél akkor a legjobb ha azt kéred, amit Eszter. Mivel tudom hogy a pincérek általában tudják az ötöst, és én megbízom rendelés tekintetben Lajosban, így megfogadtam a jótanácsot és egy libacombot almás raguval meg bundás krumplival kértem ki, ahogy Eszter is. Mondanom sem kell, hogy hiba nem volt az ajánlatban.
Az édes, emellett kicsit savanykás (a ribizlitől) almás ragu nagyon jól harmonizált a friss sült libacombbal, aminek a húsa omlós volt, nem szenesre megsütve, a bundás burgonya is igen jól passzolt a kompozíció ízharmóniájába. Muki egy libamell mártonmódra elnevezésű adagot burkolt be, Mukimutter meg maradt a jólbevált vadas libamellnél. Egyikben sem volt hiba, na.
Parkolás: 2/5 (vacsora időben telített a környék, pótossal csak a bazilika alatti buszparkoló 3 perc séta)
Az étterem főként a környék irodistáinak a menzája, ezt a vonzáskörzetben dolgozók állítják, és dél környékén a tömeges látogatók ezt bizonyítják is. Én ma bőven kettő után érkeztem, ekkor már nem volt tömeg, se bőséges kínálat, de ezt nem is várja el senki a sáskahad levonulása után. Még volt egy-két adag az egyes menüből, ami zöldborsókrémleves hozzá paprikás krumpli debrecenivel 740-ért. Ez a puruttyább A menü volt, a B már elfogyott 2 utánra. (a rend kedvéért thai csirkeleves rizsfelfújt kompóttal 870-be.). Itt lehet kapni alacarte étkeket, amiből kinéztem a zöldséges rakott pennét 780-ért, meg gondoltam, lepróbálom azt a zöldborsókrém levest, aminek elég meredek szine volt a kiadópulton bepillantva. A rendszer csúszkapultos, indul a salátarésszel, majd levesek, főételek, desszertek, ital, és a végén a kasszáslány, aki mindenféle jegyet elfogad. Én ezt csúszkáztam össze laza ebéd gyanánt 1310Ft-ért.
egy tüzép oldalában lévő PECSENYESÜTŐNÉL támasztottam le a vasat. Ezeknek a jó kis talponállóknak számomra sajátos hangulatuk van, ha lehet így mondani, meg jó idő volt, napsütéses, csábított a frisslevegőn elfogyasztandó frissensült gondolata.
Jó étvággyal elfogyasztottam az adagot, tényleg ízletes volt mind a kolbász, mind a hurka. Felhívnám a figyelmet a szalvétára, tisztára, mint nagyanyámnál, nem ám sima fehér alap vendéglátós! Lefojtottam 2 deci vilmoskörtével a rostos fajtából, aztán kértem is a számlát, mert itt is kaja után kell fizetni, megbíznak a vendégben, na. Ezeregyet kalkulált a szalagos számológép, ami az adagot tekintve teljesen elfogadható ár számomra. Fizetés után még egy kicsit elbeszélgettem a tulaj nénivel, aki elmondta, hogy annyira lecsökkent a forgalom, hogy lehet, hogy jövő héten már ki sem nyit, végleg lehúzza a rolót....Nem tudja a járulékokat fizetni, meg a szomszédos üzemekben sem dolgoznak már sokan, akik régen a stabil vendégkört alkották. Ha tényleg ez van, nem nagyon örülök, hogy az utolsó vendégek között lehettem, ehettem.
Azért 1-2 cafat elfért volna a tálba márcsak mutatóba is, meg az összkép kedvéért. Majd elkészült a tüdő is amit már említettem és benyomtam ahogy kell, sőt felfért még az arcomra két palacsinta is:
Amikor leért minden, mentem fizetni a pulthoz, mert hogy utólag, távozáskor kellett nekem ezt a műveletet megejteni. A Mese vége 1220 Ft lett, és még a kajajegy is játszik!
Még 1 valami, mondjuk nem vagyok egy finnyás, de talán egy kifőzdébe nem kéne nagy hangon a séfnek meg valamelyik vendégnek azt kitárgyalni hogy melyik gombás fertőzést hogy lehet elkapni meg még mindíg küzd-e vele a vendég gyereke és hogy hogyan lehet kezelni.Egy orvosi rendelőben ez oké, de nekem kaja közben nem ötös, csak gondoltam....
Tehát azt kell mondanom, hogy kifejezetten ajánlott, azért a pontozás nem marad el:
(nem a csúzdás a ház, hanem a mögötte lévő! :-)
Szóval azt kell mondanom, hogy El Shef tényleg mesteri fokon viszi a ház konyháját, és az étkek nemcsak hogy nagyon ízletesek, hanem kinézetre is nagyon guszták. Persze lehet, hogy kicsit máshogy néz ki a dolog ha 80-100-an egyszerre lepik meg az étkező helyiséget, de nekünk szerencsére ez a maximálisan igényes kiszolgálás jutott ezen a ködös vasárnap délutánon. Illetve azt is hozzá kell még tennem, hogy itt ugyebár nem úgy működik a dolog, hogy reggel leugrok a piacra, aztán megveszem a hozzávalókat, hanem kéthavonta jön a helikopter és hozza a megrendelt árut. Majd elfeledtem, itt vannak a főételek is, amik nagy tányéron, jókora adagok!
Mondjuk, látszik az is, hogy az ételek nem ám csak úgy szedőkanállal odavágva vannak a tányéron, hanem rendesen megdíszítve, szépen izlésesen vannak szervírozva. A fűszernövények frissen kerülnek a ház saját fűszereskertjéből az ételekbe (re) és minden fogyasztható. Szóval ha már a csodálatos panorámában a ködös időjárás miatt nem is gyönyörködhettünk, azért sajnálkozásra nem volt okunk. Vacsora után egy kicsit borozgattunk a háziakkal, majd zenéltünk is egy kicsit (mondjuk Muerte jól űzi a gitáros szakmát), majd annak rendje módja szerint elnyomott minket a hegyilevegő. Másnap reggel a szintén nagyon finom omlettet kóstoltuk be, ami megint csak nem okozott csalódást, illetve vacsorára egy paprikáskrumplinak megfelelő egytálétel volt a második vacsi, ami hozta a már elvárt magas szinvonalat! Az árakat majdnem elfeledtem, de azt kell mondjam, hogy ugyanannyiból meg lehet itt kajálni, mint bárhol Ausztriában az autópálya mellett, akit meg bővebb felvilágosítás érdekel, érdemes felmenni és megnézni az árlistájukat (is).
Manapság már a képen látható aranyászokos napernyők helyén, illetve az étterem előtt egy manapság trendi, nagy fedett terasz található, ami igényesen néz ki és nagyon kellemes akár egy jó ebéd elfogyasztására is a nyári melegben. Már többször sikerült itt ebédelnem, és kicsit meg is kedveltem a helyet, mondjuk nem is volt nehéz mivel egyböl az első betévedésemkor a napi menüben Vese-Velő volt többekközt. Ilyen kezdésre azért emlékszik a megéhező vándor, így folyamatosan észben van tartva a hely Pécs környékén járva délidőben. 
:
Íme itt is az első pótlás. A Budaörsi Lángossütő. A múlt pénteken itt tartottunk Pacalvadász kollégával egy rögtönzött blog meetinget. Nekem a káposztás lángos az egyik nagy kedvencem, nem tudom, miért, még a sajtos-tejfelesnél is jobban szeretem, így egyből megörültem, amikor az árlapon 400-ért felfedeztem a kínálatban. Azt már tudom, hogy nekem viszont nem szokott szerencsém lenni vele, a múltkor a miskolci piacon is előttem vitték el az utolsót...
No, hát azt kell mondanom, hogy tele vagyok, mint a déli busz, meg Muki is! Egy kicsit el voltam tünve, na nem azért, mert nem lett volna mit feljegyezni hanem csak úgy, így adta ki. A mai napon, ahogy észrevettem, mindenfelé ballagtak a jobb sorsra érdemes diákok, hát mi is elballagtunk a címben szereplő vendéglátó ipari egységbe, mégpedig négyen: fentnevezett Muki, Féda, Zsolti, meg én.Az étterem a Lajta u. 15 alatt található szoros ölelésében a környező marcalvárosi tízemeleteseknek, de a látszat ne tévesszen meg senkit! Az apropója csak annyi, hogy éhesek voltunk, és kézenfekvőnek tünt az étterem látogatás, plusz a Pacalvadász kollégának is megígértem, hogy leinformálom a helyet. Először kicsit megijedtem, amikor megláttam az étterem körül ólálkodó csimi-csumi ruhába öltözött vendégsereg cigizős részét, a nem cigizősök bent voltak. Gondoltam, itt ma nekünk biztos nem terem húsgombócleves meg rántothús, mert mindent a ballagóknak lefoglalva, kiadva, a többi meg mehet hamburgerezni a vidéki pályaudvarra vagy ahova akar. Azért annak örülök, hogy a sejtésem nem jött most be, mivel volt szabad asztal is, meg le is engedtek ülni minket. Azért rajtunk kívül csak a szent ballagás ünneplők kikent-kifent hívei falatoztak körülöttünk, bár aki ezt szereti, hát mit bánom én. Mivel Zsoltiék már ismerik itt a járást, bekértek egy három adag tárkonyos csirkeragut 4 tányérral...Már itt pozitív volt a hely, mivel a három adag négyőnknek is bőven elég volt, ami a központi levesestál asztal közepére helyezésével oldódott meg, szóval mindenki annyit szedett, amennyit bírt. 
Továbbá itt kell megemlítenem hogy a leves nem ám vékonyka kis alaplé volt, hanem gazdagon hússal zöldséggel és csipetke tésztával készült, ami nálam az ötösre itt rátette a csillagot, az a citrom volt a ragulevesbe, mivel a hozzá értők azt tudják, hogy a tejfölös tárkonyos ragu igazi íze akkor jön ki, ha egy kis citromot cseppentünk beléje. Na tehát a levessel nem is volt semmi gond. Jöttek a főételek!!! Muki maradt a jól megszokott rántottsajtnál, miszerint abba nem lehet hiba, hát nem is volt, mivel az adag második felét Zsoltiék Artúr nevű mindenevő (értsd: szó szerint!) kutyusa kapta meg. Fédra őszibarackos pulykamellet tolt krokettel, Zsolti meg kakukkfüves hátszínt pürével.
Mivel a hétvégén az évszakhoz képest jó időnek ígérkezett, a három napba kényelmesen belefért egy biciglis balatonkör letekerése. Mi most próbáltuk először, és nagyon bejött, ez mondjuk a kellemes koranyári időjárásnak is nagyban betudható. Mint említettem, kényelmes tekerés volt, naponta akár több vendéglátó ipari egység oldalához is letámasztottuk a drótszamarakat, volt ott badacsonyi borospince meg strandbüfésor egyaránt. Most viszont a címben szereplő éttermet szeretném kiemelni a sorból. A Kikötő Étterem, mint a neve is mutatja, az Akali kikötő szomszédságában van. Arra jöttem rá, hogy az egység nagyon szerencsés helyen lett megépítve, mivel a megközelítést eszközőlhetjük: hajóval (kikötő ugye van), vonattal (az állomás 50m-re), kocsival (alap), bringával, gyalog is, ha még repülőtér lenne a szomszédban, az meg aztán mindent vinne!
