Jó Étvágyat!
Éppen nem volt semmi fix fuvar, amikor a fa-szállító Ottó hívott hogy lenne egy beugrós meló, mert elvállalta, de megkotlott az automataváltó a vontatóba, oszt nincs mivel húzni a pótot. A Mátra környéke úgy is szívem csücske, meg a Klarissza is mondta hogy egyszer vigyem már el fuvarba, amikor valami szép környékre megyek, gondoltam itt az alkalom. Beültettem a csajt a jobb egybe aztán irány a rakodó. A Mátrán keresztül a szerpentinen kicsit felkavarodtak nála a dolgok, de nem nagyon van szokva a hegyi utakhoz, csak alföldi lány na. Két kanyart kellett megcsinálni, már üresbe jöttünk visszafelé amikor mind a kettőnket elkapott az éhesség, ideje volt valami étkezési lehetőséget keresni. Az út mentén jött is a tábla, kisvendéglő 300m. Kezdtem is kémlelni hogy hol lehet az egység, mivel ilyen lakóházas, falu főutcája környezet volt, semmi feltűnő vendéglátó ipari objektum formát nem láttam. Elég ügyesen beleolvad a vendéglőnek otthont adó házikó a környezetbe, de azért a sztella tábla lebuktatta.
Be is mentünk az udvarra, ami szintén mellőzött minden felesleges csicsát, jó idő is volt, gondoltuk akkor együnk itt kint.
Amikor a felszolgálólány kihozta az étlapot, még ki sem nyitottam, már tudtam hogy jó helyen vagyunk.
Nagyon igényesen elkészített, megszerkesztett, és összerakott, letisztult étlapot kaptunk a kezünkbe. Kézzel fogható volt már az étlapon is, hogy ez a hely igaz hogy Kisvendéglő, de szigorúan nagybetűs. Nem vastag az étlap, pár oldalas csupán, de bővelkedik a különlegességekben. Sikerült is ezek közül választani, Klarissza a Palóc gombóc csirkepörkölttel töltve, én pedig kezdésnek egy Lecsókrém levest, fojtásnak meg egy Káposztás sztrapacskát kértem ki. Még volt ugye valami ital rendelés is, Klari kólázott, nekem a pultból kijövő srác a Homoktövis szörpöt ajánlotta, jöjjön hát vágtam rá egyből.
Befőttesüvegből szörpöt inni, milyen már??? FASZA!!!
Aztán jött a leves, Lecsókrém kolbászmorzsával.
Nagyon jól hozta lecsót, illatban és ízben egyaránt, a kolbászmorzsa pedig ropogott, olyannyira hogy elő is jött a régi jó reflex, mivel hogy lecsót kenyérrel az igazi, így kértem hozzá kis kenyeret.
Persze, hogy magos házikenyeret kaptam, saját sütésből, amivel a leveske úgy ahogy volt be is csúszott! Közben pedig élveztem a lecsó, kolbász, házikenyér ízharmóniát, minden egyes falatnál! Majd következtek a főételek.
A Palóc gombóc, amiben csirkepöri lakik! Klari persze csak a felét tudta megenni, de nem bántam hogy a másik fele az enyém lett, nagyon ott voltak az ízek ennél a fogásnál is.
No meg a káposztás sztrapacska ami az egyik nagy kedvencem. Hozta a kötelezőt, nagyon finom volt, de a nagyja elviteles lett, mert nem bírtam már az adaggal, a kép jelen esetben csalóka. Viszont vacsorára Istenkirályba adta, lehet kicsit összeért a fülkében, pedig direkt a hűtőbe tettem.
Nem, desszert nem volt, nem fért már fel egyikőnkre sem, pedig szívélyesen ajánlották a napi szilvásgombócot, ami bitang jól nézett ki. A számlát kértem csak, ami egy fiatal tízes volt mindenestül.
Túlzás nélkül állíthatom hogy gyöngyszem ez a Kisvendéglő, sok felkapott, túlhájpolt fővárosi éttermet leköröz, ha legközelebb erre járok bizton mondom meg fogok állni, minden egyes alkalommal, mert nagyon jók az ételek, kedves a személyzet és jó a "rezgés" is!
Pontozás:
-
Parkolás: 2/5 (útszélén, szűkösbe)
-
Kiszolgálás: 5/5 (kiválóan szívélyes)
-
Íz: 5/5 (ROBBAN)
-
Adag: 5/5 (pont elég)
-
Ár/érték: 5/5 (nekem megérte)
Van honlapjuk is ami szintén letisztult és nagyon profi, érdemes rátekinteni:
https://www.paradikisvendeglo.hu/
Szintén nagyon leleményes, amit mondjuk utólag vettem észre:
És jöjjön még pár kép az ínyenceknek!
