Jó Étvágyat!
Most tényleg! TÉNYLEG van ilyen hely Magyarországon, ahol így kapod az ebédet! Konkrétan nem látszott a tányér a velőspacaltól. Bárhogyan ügyeskedtem a széléről behúzni a kanállal, tunkolni a finom puha fehér kenyérrel, gátalni a kovászos uborka darabokkal, mégis kicsurrant egy kevés az asztalra. Nagyon fájt az a pár csepp ami kárba veszett, de megtettem mindent, úgy érzem.
Amikor kihozta a kedves konyhásnéni műanyagtálcán a képen látható kompozíciót, 
azért megköszöntem hogy csak annyit szedtek a tányérra amennyi ráfért. Ő visszaválaszolt azért, hogy nincs ez mindig így!, csak ma az adagolást végző kolléganő otthon felejtette a szemüvegét, aztán cseppet megszaladt, az amúgy sem kicsi adag. Nem vagyok egy ilyen, az a jó adag ha minél nagyobb beállítású, de amit most magam előtt láttam az kifejezetten tetszett.
Igen, jó kis velőspacalt választottam a kínálatból, mert szeretem. Aztán rájöttem hogy itt Tápiószecsőn a Kifőzdében jól készítik, finoman és megéri a pénzét. Azt kell mondanom
hogy hasonlóan jól van eltalálva mint az előző posztban kóstolt velős. A testes fűszeres íz nem sok, nekem nem kellett semmi utóízesítés. A velő is megvolt benne rendesen, nem kellett keresni mint az utasokat a Felcsúti kisvasúton. A kovászos uborka jó választás volt melléje, és külön ki kell emelnem a friss puha fehér kenyeret. Legtöbbször kenyeret küldök a pacalhoz, nekem ez az igazi köret. Nem kell jobban fényezni, ez tényleg megint egy jó pacal.
Persze nem volt véletlen hogy pont itt álltam meg a 31.-es mellett. Jászberényben
kellett beugranom egy gyors szervizre, ott adta a tippet a szerelő srác, hogy Sülysáp előtt a vasúti átjárónál van a legjobb kifőzde a környéken. Mivel bőven ebédidő után voltam és a parkolóban is volt rengeteg hely, így beparkoltam, amúgy is jött a vonat.
Ami nekem nagyon tetszett az az oldszkúl táblás étlap. Az ottaniak elmondták hogy ebédidő környékén tele van kajatáblákkal, aztán ahogy elfogy valami úgy veszik le a táblákat. Mondjuk elmondás alapján pacal mindig van.
1800 forint volt a pacal, uborka, kenyér, lónyál, szerintem nem sok. Menjetek egyetek!
Pontok:
-
Parkolás: 5/5 (szerelvénynek is)
-
Kiszolgálás: 5/5 (nem kell jobb)
-
Íz: 5/5 (csillagos ötös ez is)
-
Adag: 5/5 (szerencsém volt)
-
Ár/érték:5/5 (nagyon megérte)
Aztán még pár kép csak úgy.
Na, szalad a pacal a médiában! Melyik Feriék a Tiloson kampányolnak a pörkölt, meg egyéb változatok mellett, Fördős Z újságjának előszavában is a végszó a pacal, könyvet is írtak róla mostanság, szóval mainstreambe került a marhagyomor. Én azt szeretem ha az én gyomromba kerül, a minap nem is volt másképp, azért egy kis meglepetés is volt ebben az ebédben.
irány vissza a pecsenyéshez. Megállni nem volt éppen egyszerű, de az útszéli padkán pont kiadta a szerelvénynek. A pecsenyés, elnézést ételbár, ilyen lakókocsis kerthelyiséges jellegű egység lehet nyáron, télre bódévá alakítva. Mitbánom én, meleg kaja legyen valami, asztal szék, nekem elég. Az étlapot gyorsan átfutva persze hogy a pacalon akadt meg a szemem. Mondták is hogy: természetesen van. Én meg kértem. Köretnek hozzá két kenyeret, meg csalamádét. Aztán betessékeltek az étkező "dobozba", ahol a kellemes hőmérsékletet az egyesen lobogó Szieszta biztosította. Említést érdemel még a magyar népmesék motívum a "doboz" ablakain, és a Jó étvágyat felírat körül. Alig hogy szétnéztem már tették is elém a tálcát, rajta a rendelt marhagyomorral.
Aztán ácsi csak, mibe van az a pacal, gyááá!? Ovális fémtányérban, rozsdamentes fém-tányérban. Na barátom, az első ami beugrott, vesszek meg a kórházi kacsa volt. Meg evés közben is a nyomorult "kacsa" járt a fejembe, valamiért. Elég sok helyen ettem már keresztbe-kasba az országban, de ilyen fémtányéros tálalást még nem láttam. Végig azon gondolkoztam hogy miért jó a fém tányér, de nem sikerült rájönnöm. Ha valaki tudja kommentálja már meg, LÉGYSZI!
Nem volt eddig idén poszt, ez tény. Mivel a Barnus év elején lepattant németbe aztán ott hegeszt valami raktárcsarnokokat vagy mit, nekem adták a nemzetközi fuvarokat, így a belföldi kajás vonal kicsit szünetel, a kintieket meg minek adjam, bár a szlovákoknál van fajin pacalleves, na majd egyszer lehet beírom ide a legjobbat.
Erősen rákanyarodtunk már a karácsonyi ünnepkörre, de a fuvart meg kell csinálni akkor is. Kalocsán elég későn sikerült felrakni, így késve indultam a szekérrel Solt irányába. Persze hogy full éhes voltam, hosszú volt a nap. Eszembe jutott hogy Hartán a Kolbászház mellett van egy pecsenyés. A házban már vettem régebben igen finom kolbászokat, csemegét meg csípőset is, meg májast ha jól emlékszem. Ízlett minden, jó anyag volt. A pecsenyést eddig minden alkalommal lekéstem, odaérkezéskor már zárva volt. Most is elég későn értem oda, este 6 múlt pár perccel, na g
ondoltam megint bukó a sült áru. Fények viszont még égtek, meg mozgás is volt, hát akkor megpróbálom, mart már az éhség. Amikor a bejárathoz értem és megláttam a 18-ig nyitva táblát, éreztem itt már zaba nem lesz. Mivel jövés menés volt, csak bekérdeztem hogy nyitva vannak-e? Egy kedves úriember azt mondta ő nem tudja mert polcot rak fel, kérdezzem meg a "Tibit". Odaosontam a pulthoz, és megkérdeztem a mögötte álló már odavalónak kinéző illetőt hogy lehet-e még enni? Jött is a válasz, hogy persze van még ropi meg
szaloncukor, kóla, rágó, sör is. Mondom, nem ilyesmire gondoltam, esetleg valami más? Erre kinyílt egy nagy műanyag doboz és a következő felsorolást kaptam: fasírt, kolbász, sült hús még ami van.
Azon a szép napsütéssel induló napon, úgy hozta a fuvar, hogy elég sokszor sikerült a Tiszát keresztbe-kasba átszelnem párszor. Reggel volt egy szegedi címem, de itt még csak körvonalazódott az ebéd mibenléte. Aztán dél körül Hódmezővásárhelyen a raktáros srácok közül a "Targoncás" Tibi beadta a tuti tippet, a környéken a legjobb halászlét kínáló helyről. Ezen a ponton dőlt el hogy ma halászlét kell ennem, mindenképpen! Tibi tippje akár működhetett volna, ha nem esik be váratlanul egy orosházi felrakó. Onnan viszont a tippben említett műintézmény már nem volt az útitervben, aznap. Mit volt mit tenni irány az M5, Szentes-Csongrád irányában. Ez a két város is tiszaparti, kell hogy legyen jó halászlé! Első gondolat az volt hogy megállok valami benzinkúton aztán megkérdezem hol adják a városban a jó halászlevet (igen itt már elég rendesen rá voltam pörögve, meg éhes is voltam). Aztán jött a szikra hogy Balázst kell felhívni, mivel némi ismeretségi köre van a városban, hátha tudja a tutit. Persze egyből nem vágta, de megnyugtatott (szerintem kihallotta a tanácstalanságot vagy éhséget a hangomból) hogy pár percen belül visszahív és ad egy címet hallé ügyben. Majd 2 perc múlva a következő kódot kaptam: Ha Csongrád és halászlé, akkor Kert Vendéglő!
Nem volt nehéz megtalálni a vendéglőt, bár mivel a belváros közepén van, a nyerges szerelvény leparkolása okozott némi kalamajkát, de megoldottam. Lakóházak között egyből megleltem a bejáratot, aztán azt hittem Stralis kolléga is pont itt abrakol, mert narancs renegádé állt a bejáratnál. Jó nagy ez a vendéglő, van téliesített kinti része, meg hatalmas benti is, kívülről nem is látszik hogy mekkora. A pult közelébe ültem le, nem világoltam nagyon. Majd jött is a fiatal felszolgáló lány az étlappal. Nagy meglepetésére az étlapot nem is kértem csak azt kérdeztem hogy milyen halászléjük van. Ponty, harcsa, és vegyes adta a választ. Azt hiszem, nem nagy meglepetés hogy a vegyesre esett a választásom. Mielőtt kijött a hallé, a kenyér és az "erős" érkezett az asztalra, de a levesre sem kellett 5 percnél többet várni. A nagy menzás mélytányérnak mindig pozitív előjele van számomra, főleg ha tele is van étellel. A tányér megvolt, bár fért volna még bele a levesből, de ez majd a pontozásnál.
Első az illat, ez rendben. Semmi oda nem illő nem volt, jó tömény halas pára szált fel belőle. Akkor jöhet az íz. Azt kell mondanom teljesen jól volt fűszerezve, enyhén volt csípős utóízben, én ezt kedvelem, nem a marósat. Az állaga is inkább a sűrű paszírozott style volt, ami nálam jó pont. Elérkeztünk a halakhoz. Mind a két fajta komolyan volt filézve egy darab szálka nem sok, annyit nem sikerült találnom, a halak íze is kifogástalanul finom volt. Ekkor már kezdtem megnyugodni, hogy jól tettem hogy Balázst kérdeztem mert a halászlé tényleg finom. A tányér léhez azért hozzáettem vagy három szelet kenyeret, ami jó puha fehérkenyér volt. Élveztem a finom halászlevet a puha kenyérrel amíg tartott, de elfogyott hamar, és még nem voltam közel sem jól lakott. A túróscsusza tűnt a legjobb és tradicionális második opciónak, de azt valahogy nem kívántam. Bombát akartam küldeni a halászlére, valami ütőset. Megint csak a felszolgáló lány segítségét kértem az étlap tanulmányozása helyett. Ő lelkesen sorolta a palacsintákat, gesztenyepürét, somlóit...Az lesz az, a somlói, azt kell rádobni a halászlére, hagy szóljon. Kértem is ki hamarjában és eme csodálatot kaptam: (direkt nagyba teszem be, csakazértis)
Beléptem az étterembe és konkrétan nem hogy vendég, de személyzet sem volt, egy fia nem sok, annyi se! Ez már kihívás nekem való! Próbáltam nagy zajt csapni ahogy kihúztam a széket, leültem kényelmesbe, talán még köhintettem is párat a rend kedvéért. Semmi. Csend. A főúton elhúzó autók zaja, talán valami rádió is duruzsolt valamelyik sarokban, de emberi lét itt bent nem felfedezhető. Kb.3-4 percig simán eltartott ez a hibátlan nihil, már azon voltam hogy akkor kész, kösz, tipli, de végszóra fogalmam nincs honnan belibbent egy felszolgálólányféle.
Persze volt már poszt a Kisbig-ből (
Meg BUÉK! A tátra utcai séta még valamikor a karácsonyi ünnepkör előtt volt, de most van a pótlás, na. Ott sétálgattam a környéken, de bizony az éhség is jött velem. Pizzaszelet lett volna gyorsba a körúton kettőötvenért, de valami komolyabb után néztem inkább. Így sikerült már messziről kiszúrni a járdára kihelyezett "talponálló" asztalt, a zsúfolt belvárosi utcán. Ez jó előjel, rá is mentem azonnal. Persze hogy egy fajin hentesüzlethez tartozott a magaslábúasztal. Ez olyan hogy benézel a kirakaton aztán megindul a
nyál a szádban, és nem tudsz ellenállni, be kell menned, enni. Bent hatalmas tömeg volt, tele a bót emberrel, ez az álmoskönyv szerint jó árut, vagy karácsony előtti rohamot jelent. Külön volt a sor a pecsenyés oldalhoz, itt is álltak vagy hárman előttem, várakozás közben nézelődtem. Bent is van hosszúlábú asztal, már falatoztak páran, persze papírtálcáról ahogy kell. Jó kiállású sült húsokat, meg sült hurkákat toltak a kedves sorstársak ahogy kivettem. Nehéz volt a döntés mikorra sorra kerültem, de csak a csülööök. Választottam egy szép formásat, mivel a kenyér elfogyott, zsemlét kértem melléje, meg koviubit két nagyot. Mérlegen volt minden, majd jött az 1890-es összesítés. Ugye ha éhes vagyok mitbánomén, már készítem is a jóképű kétezrest hogy fizetek, kicsit sokallom, de betudom hogy belváros. A hentes srác kicsit furcsán néz rám aztán visszakéri a tálcát...Ezután én néztem furcsán. Leszed róla mindent és egyesével újra felpakolja a mérlegre a csülköt, meg az ubit. - Bocs, 980 lesz, az előbb benne maradt az előző "rendelés" is, sokallottam! Mondta. Na ez az igazi kereskedői hozzáállás. Nincs is ezen mit színezni, jó helyen vagyok kész. A csülök nem száraz jó szaftos, a bőre meg ropogós. Be is csúszik ahogy kell, jövök legközelebb is, ha erre járok. Jó a nagy idillre azért rácsúszik kis árnyék, mivel a zsemle száraz mint állat, nembánom legalább jobban szívja a zsírt. A kínálat bőséges lehet fogyasztani.szárnyastól hurkán át, amit a kirakatban látsz. Gyöngyszem na, bent a városban!
