Szép napot!
Szomorúan olvasom, hogy Razirap kolléga még nem evett kakashere pörköltet, úgyhogy ide kívánkozik egy kis megemlékezés a Bábolna Étterem nevű műintézményéről, ami az M1 autópálya Budapest felé vezető oldalán ékeskedett, a 94-es km-nél. Ma McDonalds van ugyanott... Szóval itt lehetett nagyon jó kakashere pörköltet kapni, meg általában minden olyat, ami baromfiból készült (közel volt a gazdaság, ugyebár). Kiskoromban sokat ettem ilyet, és sosem bántam meg!
Rákanyarodnék azonban most már az eredeti mondanivalóra, miszerint a múlt hetet otthon töltöttem ház körüli munkákkal, mint sitthordás 38 °C-ban és barátai. Egy haverom segített, kaja viszont nem készült, ezért egyik nap el kellett ugorjunk valamit éhség ellen magunkhoz venni. Már korábban láttam, hogy a régi kis ABC helyén lett egy kifőzde, gondoltam hát, hogy most jól leteszteljük.
Az egység a XV. kerületi Rákos úton van, a Wesselényi utca sarkánál. Parkolni is inkább a környező utcákban érdemes, pl. a Dessewffy utcában van esély árnyékos helyre, a Rákos úton meg nem nagyon találni helyet sem. Kintről szépen meg van csinálva a hely, és ez belül is folytatódik. Van dizájn is, a fal pl. nagyon érdekes felületű, de nem tudtuk megfejteni, hogyan csinálták. Szemben a pult, annak a bal végén a kassza, még balra az asztalok. Kék kockás terítőhöz kék kockás blúz van a csajokon. 10 pontos! Légkondi is volt, amit nagyra értékeltünk éppen akkor.
Menüből van 2 féle: 590-es és 690-es megoldás. Én aznap az 590-esre szavaztam, mert a nyár végi kánikulában nem volt kedvem a húshoz. Ebben brokkoli krémleves és gombapaprikás-galuska kombó volt benne.
Az adag elég nagy volt, a nagyobbik menzás mélytányér tele levessel, de a második sem maradt el méretben. A brokkoli krémleves igazi meglepetés volt, nem porkohászati megfejtés, hanem tényleg krémes, brokkolit tartalmazó cucc. A gombapaprikásban meg nem csak színében volt paprika, hanem ízében is. A hozzá való körettel sem volt gond, úgyhogy összességében dicséret jár a helynek. A végén egy kevés nokedlit még meg is hagytam szégyenszemre, úgyhogy a desszerteket nem sikerült bepróbálni, pedig volt az is többféle.
Remélem, nem csak a kezdeti időszakban lesz ilyen a színvonal, hanem megtartják hosszú távon is. Ilyen kaja ezen az áron nagyon baráti!
Akkor hát az értékelés a végére:
Parkolás: 2/5 (Rákos úton ne, mögöttes utcában inkább)
Kiszolgálás: 5/5 (tálcatologatós, de a csajok a pult mögött kedvesek, és még kártyával is lehet fizetni)
Ár/érték: 5/5
Gyerekkel: na, ez most úgy lesz, hogy melós haverral: 5/5 (neki is jutott kaja és ízlett is neki)
Weboldalt nem találtam.
Jó étvágyat!
Augusztus 20 után vagyunk, megvolt a tűzijáték is, meg azt mondják hogy a Balcsi szezonnak is vége, hazamennek ilyenkor a népek. Mi pedig szeretjük a szezonvégeket hát megnézzük milyen is ez, na meg azért ilyenkor is kell enni valahol. Mivel már jócskán elmúlt dél aznap, hirtelen elhatározásból beültünk a kiscsaláddal a Csigaházba. Félreértés ne essék ez nem valami játszóház vagy mi, nagyon komoly vendéglátó ipari egység a földvári kikötő kapuja tulajdonképpen.
Mivel ez kiscsaládos megmozdulás volt bedobok egy új pontozási kategóriát is a végén, ez ráér, inkább jöjjön a kaja. Az asztalunk a kikötőre szép kilátással büszkélkedett meg a napi ajánlatos táblára is, amiről előszeretettel szoktam választani, hanyagolva az étlapi kavalkádot. Most megmondom: én még sohasem ettem Kakashere Pörköltet. Valahogy soha nem vitt rá a lélek, ajánlani sem ajánlotta senki, meg a neve sem valami bizalomgerjesztő. Most meg valami balatoni sugallat, vagy a meleg hatására egyből kirendeltem galuskával, káposztasalátával. (azért a hideg csapolt folyékony kenyeret sem felejtettem el...) Muki meg kérte a jól bevált rántottsajtos megoldást. (a Minicsaj meg, figyeld:hawaipulyka krumplival a'la KecskemétiKonzervgyár -t evett)
Nem kelet sokat várni mivel ugye szezon vége van, kevesen vannak, és már jött is ki a herepörkölt, meg a többi. Első találkozásom egész pozitívra sikeredett. Kinézetre semmi extra, jó kis pörköltszaftos anyag, galuskával körítve. Aztán jött az ízteszt. Valahogy az ugrott be az első villa előtt amikor Bear Grylls az UltimateSurvival-ban nyersen ette valami nagy növényevő patás heréjét, mondjuk aztán ki is hányta... Na de ez se nem nyers, se nem patás, jól is néz ki, hát had szóljon. Első ízlelő falat: meglepően kellemes, a
"hús" omlós, a fűszerezéssel nincs gond, egész jó. Második falat már merészebben: ez tényleg jó nem lesz ezzel gond. Aztán meg szépen be is csúszott az egész adag ahogy az a nagykönyvben írva vagyon. Mihez lehetne hasonlítani nem tudom, talán a csirke szívpörkölthöz, talán... Mindenesetre nem bántam meg hogy kirendeltem, ez egy nagyon pozitív első találkozás volt, és szerintem folytatása is lesz...
Igen, megint eltelt egy hónap valamirevaló bejegyzés nélkül. Pedig voltunk ám több (nekünk) újnak számító egységben, csak valahogy a dokumentálás mintha nem menne olyan könnyen, természetesen csak ami engem illet. Azért most erőt is veszek magamon és az egyik legutóbbi helyet bemutatnám, az ott megtapasztalni sikerült élményeken keresztül.
Majd kisvártatva meg is érkezett a pörkölt, finom jellegzetes illatokkal. Kértem hozzá még egy kis erőset biztos ami biztos (de nem volt rá szükség) és nekiláttam a falatozásnak. Közben pedig rajtam kívül más nem levén az egységbe, kicsit beszélgettünk a vendéglátóval. Először is arról hogy az erős amit kaptam igazi házi kalocsai őrölt, ő is jobban szereti ezt a fajtát mint a bóti üvegeset ami néha csíp de inkább sós. Aztán meg a forgalomra mertem rákérdezni, ami régen sokkal jobb volt, azért is van egyedül, mert nincs értelme a több alkalmazottnak. Hétvégén azért a környékről járnak ám főleg a cigánypecsenye ízlik itt a népeknek. Ahogy beszélgetünk azért jönnek a vendégek, az egyikük rántottsajtot kér, viszont nekem a pacalt dicséri. Mondom pont annak nyelem az utolsó falatját, igaza van tényleg jó! Aztán megint jönnek, csak nem olyan rossz hely ez sőt, amikor fizetek (összesen:
A fent nevezett útról Répáshuta felé betérve végig a főutat kell követni, és el sem lehet téveszteni a jobbra fekvő nagy házat. Amúgy táblák is jelzik, merre érdemes csapatni.
A kockás terítő amúgy nekem mindig bejön, valahogy összekapcsolódik az őszinte kajálós helyekkel. A falon lévő dekoráció is ott van nagyon, főleg a kis vaddisznó, amit persze elfelejtettem a végén külön lefényképezni.
Az ábrán az érdekesség kedvéért szerepel egy pisztráng is, amit az asztaltársaságunk egy másik tagja fogyasztott, és arra sem volt panasz.
Én szeretek „blind”-re menni kajálda ügyben. Viszont a tuti súgások sincsenek ellenemre, kipróbálom azokat is szívesen. Jelen esetben is ez történt. Egy helyi erő súgott déltájt Nyíregyen, hogy a Kemence Csárda jól adja a menüt, szeretik is a helyiek. Elvéteni elég nehéz, a 41-esen kifelé , bal oldalt simán megtalálható az egység.
tényleg pik-pakk. Egy menüs helyen azért nem olyan nehéz általában választani, mondjuk itt volt miből ( menü étlap csatolva alant). Hirtelen felindulásból egy zöldséglevest és zuzapörit sikerült kirendelnem. Közben egyre csak sokasodott az ebédelni vágyók hada, tényleg sokan járnak ide ebédidőbe.
bajom,pont. Még be sem sikerült fejeznem a levest, a zúza is kint volt az asztalon. A felszolgálás tényleg gyors és kifogástalan. Csak jókat tudok a zúzáról is elmondani. Nagyon jó ízűre sikeredett, a szaft pedig nem az a vékony szmötty volt amiben sok helyen úszik a zúza, hanem tényleg jól egybeért, testes, finom szaft, a petrezselymes krumpli, meg a kis csalamádé a tányéron jól kiadta. Kis üdítővel, 1500 környékén állt meg a számla amire szintén nem kellett órákat várni. A benyomásom mindenképpen pozitív, minőségi, jó menü, ennek megfelelő áron. A levesért a 410 szerintem kicsit meredek, de a zúza megérte az árát. Pontozok, kicsit rendhagyóba, most:
Ezt a hetet ezennel kinevezem a Csárdák Hetének, ami abból áll, hogy Pacalvadász kolléga csárdával kezdte, én pedig csárdával zárom a heti ténykedést. Azt már egy párszor kifejtettem, hogy nem nagyon kedvencem az M6-os sztráda, most Dunaúj és Batta között „nosztalgiáztam” kicsit a 6-oson. A nosztalgia következménye meg is lett egyből, mert Ercsinél a laktanya előtt le is intettek a fakabátok, mint régen, most is ott van a bandázó törzshelyük. De hálaisten nem keletett szponzorálnom a fegyveres testületet, „további jóutat” volt az ellenőrzés vége.
Hogy egy kicsit formát bontsak, nem babgulyást rendeltem csuszával, hanem egy újházi tyúkhúst csészében, sült kacsacombbal petrkrumplival, salátával. A leves jött hamar, csészébe! A kép visszaadja remélem a „csészét”, van olyan hely, ahol a tányér nincs ekkora, mint itt a csésze, szóval egy „átlagos testalkatúnak” :-) bőven elég egy csésze is. Volt benne hús is meg zöldség is, finom.
sülni, még nem végeztem a csészelevessel, már a kacsacomb is megjelent, mennyei sült illattal fűszerezve. Igen, megint megveregettem a vállam képzeletben, hogy jó ötlet volt itt megállni, amikor az első ropogós kacsacomb falat lecsúszott. A combon a bőr pont annyira volt ropogósra pirítva, hogy amennyire kell, a bőr alatt vékony kacsazsírréteg, de tényleg csak az ízéért, amihez jól passzolt a petrkrumpli. Külön megemlíteném a pároltkáposzta mellé csempészett házi cseresznyebefőttet! Gyá, utoljára nagymamámnál ettem ilyet főtthúshoz, azokat az időket hozta vissza az ízvilág, sajnos 
azoknak az időknek már vége... De a befőtt is tényleg nagyon finom, csak elismerő szavakkal tudom méltatni. Ahogy kell, megettem mindent, ami a tányéron volt, és jött a kiszolgáló hölgy, hogy esetleg egy desszertet, és már sorolta is a kínálatot. Merénylet, én mondom, merénylet! Kellett is gondolkoznom vagy 5 másodpercet és simán beleválasztottam még egy mákos lekváros palacsintába. Jól voltam lakva, de desszertnek mindig marad hely! Megérte, baracklekvár mákkal elegyítve adta a töltőanyagot a két palacsintának. Az i-re a pont, így mondanám.
Betérve sok boltív uralkodik, elég szocicsárdás az összkép, az asztalok elszórva, meg box jelleggel is telepítve vannak, a kívülről látható torony (ld. weboldal) alatt vannak elraktározva a szintis csávó nélkülözhetetlen eszközei, szóval zene is lehet itt elég gyakran.
Az aktuális poszthoz ezt a kezdőképet tettem be, mert valahogy nagyon megkedveltem mind képileg, mind ízhatásilag az itt látható kompozíciót. Kicsit rendhagyóba, visszafelé adom a történéseket, meg keverem az idősíkokat is, ilyen még úgysenem volt.
Ha már visszafelé megyünk, a következő kép az eredményes ebédet hivatott szemléltetni. És igen az ügyesek egyből leveszik a háromszög tálcát, a nagyalakú levesestányért, az Erőspityut az asztalon, amik ezen a blogon, a minőségi MENZA védjegyei. 
ami „kisadagba” 1, nagyadagba 2 kocka, az almapaprika bónusz volt hozzá. (Egyes ebédelős helyeken jó, ha normál adagba kapsz 1 ekkora koczkát, mint itt.) A teteje kicsit megpirítva, de csak épphogy, ez is finom volt. Mindezért perkáltam 1200ft-ot a pénztárnál, ami szerintem a tálcára ránézve elég jó ár érték (mennyiség) arány, és hát a minőséggel sincs semmi gond, sőt!
Na igen, ennek a posztnak kellett volna zárnia a tavalyi évet, mert témájában meg mondanivalójában is adta volna magát, de nem sikerült megírnom, van ilyen. Azért nem igen fogok kétségbe esni, jó lesz ez 2011-es kezdőnek is. Az érzések még megvannak, a többit meg ha kell, utólag pontosítjuk.
Ilyen előzmények után léptünk az egységbe, be. Nagy tömeg nem volt, dél környékét írtuk, konkrétan egy asztal volt foglalt. Most mondom, pincéres hely és nincs is vele semmi gond. Ahogy leültünk, már ott is volt a felszolgáló, kérte az ital rendelést, mi meg érdeklődtünk a menü felől. Aznap húsleves, kolozsvári rakott káposzta volt a menübe 750-ért. Elég diétás (a körömpörkölthöz képest), kértük hát. Nem győzőm mondani, menüt rendelni jó, mert legtöbbször friss (aznap készül), illetve nem kell órákat várni reá (jobb helyeken). Itt sem vártunk sokat, ripsz-ropsz kint volt a leves, Vadász kollégának a gyomrára elképzelni sem lehetett 
volna jobbat. Majd következett a káposzta, volt hozzá kenyér is bőven, na el is kérte, és a végére kellemesen jóllaktunk, illetve azt is megbeszéltük, hogy ki-kivel-mit (vagy mit nem...) csinált a karipartin. Kajajegy elfogadók, sőt az én adagomat is a kolléga perkálta, nem felejtek, innen üzenem. Mindent összevetve vagány hely érdemes, mostanában a megállítótáblán kint van a pacal is, ígérem tesztelni fogjuk és kommentként ápdételjük a posztot!
