Jó Étvágyat!
Ez még az óriáskígyós sztori idején volt (ez itt) amikor ebéd tájt (félegy körűl asszem) Makláron suhantam át. Persze hogy korgott a gyomrom, és a szemem mint a radar úgy figyelte a gyors szénhidrát beviteli lehetőségeket. Aztán a központban mint egy megváltásként, a képen látható bizalomgerjesztő büfékocsit vettem észre. Lángos, pecsenye, sültkolbász ez aztán a főnyeremény gondoltam, most bekajálok rendesen, pihenőidő is adta, a nap is kellemesen süt, mikellmás! A parkolással nem volt gond, az út szélén a szerelvény kényelmesen elfért. Sétálok a büfékocsi felé, és folyamatosan a sültkolbász, meg a hurka járt az eszembe, meg hogy mustárt is kérjek-e hozzá vagy csak uborkát meg kenyeret. Aztán egyre közelebb érek a pulthoz, ahonnan már be lehetett a "konyhára" is látni, de jaj üres a sültes, meg az ártábla is szerényes.Itt azért már kezdtem érezni hogy a baleklámpa halványan pislákol. Persze hogy a remény hal meg az utoljára, gondoltam akkor tolok egy lángost, azzal is jól elvagyok, ha már buktam a hurkakolbászt. Na de már 
lángos se volt, mert azt reggel eszik itt a népek, ebédre megüli a gyomrukat, így tíz után már lángost se sütnek a kisbódéba, hurka kolbászt egyéb sültet meg egyáltalán nem, na! Utolsó erőmmel rákérdeztem hogy akkor mi ehetőt lehet kapni itt most? Hamburger volt, meg hotdog, meg melegszendvics. Jóóóvan akkor, kértem egy sajtburgert. Hát kaptam is, igazi kézműves remeket. Igen, a kép nem hazudik. Olyan sajtburgernek nem kinéző, valami volt. De megettem, meg én az egészet, mert éhes voltam. Konkrétan ízharmóniáról, meg zamatról, nem tudok beszámolni, ettem valamit, ennyi. Mentem is tovább aztán "jól lakottan", bár a baleklámpa ekkor már mint egy reflektor úgy vakított!
Pontozok:
-
Parkolás: 4/5 (Útszélén)
-
Kiszolgálás: 4/5 (jó)
-
Íz: 1/5 (mi?)
-
Adag: 2/5 (háááát)
-
Ár/érték:1/5 (legközelebb zsemle parizer a boltból)
Legalább azokat a feliratokat kaparnák le amit nem is akarnak adni, átba...ás ez így.
Azért a kettőharmincas lángost ezek ellenére leteszteltem volna, árban mostanában nem láttam jobbat...
Ja és a kígyót ugyanúgy mit a hurkát meg a kolbászt én se láttam!
Nem volt a héten hosszú fuvar, a kamion szervizben nagy karbantartáson már, meg esemény is kerekedett, meghívás alapján sikerült a címben szereplő vendéglőbe vacsorára betérni. Ritka hogy efféle belvárosi éttermekben sikerül a vacsit elfogyasztani, de ha már így esett, akkor ha nem is minden fogást fényképesen, de dokumentálni kell a tapasztalatokat. A vendéglő az tele volt hétköznap este lévén, nekünk foglalás! miatt egyből volt asztal, de tetemes volt a felszabaduló asztalokra váró vendégek száma is. Szerintem a külföldi-magyar arány saccra 70-30% lehetett. Estebédre nagyon nem vagyok már leveses, így az elég hosszú és tartalmas étlapból, előételnek egy füstölt lazac spárgás salátaágyon lett a választás. Igaz a spárga szezon már rég lefutott de csak szeretem. Főételt kiválasztani nem volt ám egyszerű feladat. Ha valaki belenéz az étlapba (akár online) látható hogy jobbnál-jobb főként ugye magyaros jellegű fogások sorakoznak, sertéstől a halakig. Lapozom, lapozom az étlapot aztán a Konyhafőnök ajánlatában ráleltem a Báránycsülök rozmaringos burgonyával, négybors mártással 
fantázianevű fogásra. Nem volt menekvésem ezután, bátran rendeltem. Az előétel hamar kiérkezett, és hamar el is fogyott! Olyannyira hogy erről a fogásról fénykép se készült...Rendben volt, spárgástól, füstölt halastól. Nem volt túl bonyolítva, a hideg spárga nagyon jól ment a füstös halízhez, csodálatos alap. Majd kisvártatva a főétel is előjött a konyhából, íme a látvány: (bár a mobilos kép a gyér megvilágítás és a vaku nem bekapcsolása miatt, a valóságot nem adja vissza nagyon) a lényeg hogy jól nézett ki, ami nálam már fél siker! Aztán jött az állag
teszt, lassan elkezdtem "lebontani" a húsos részeket a csontról, ami könnyen ment, tehát ez is jó, majd egy mártás a szószba és igen, ízre is minden rendben volt. A hús hozta a markáns bárány zamatot, amihez a bors mártás csak finom aszisztot adott. Jó adagnak nézett ki és az is volt főleg a körettel együtt. Álljunk csak itt meg egy kicsit! Ez nekem is utólag tűnt csak fel, mivel a hús annyira rendben volt hogy a krumplival annyira nem is foglalkoztam, sajnos a rozmaringos krumpli szabira ment aznap és a fogás egy sima sült karikaburgonyát kapott. Na van ilyen, de azért csak szólhattak volna. Azért hogy itt még ne érjen véget a történet, valami desszerttel el kellett fojtani a történteket. A MEGGYES CSOKI FELFÚJT lett a választás, igen nagybetűvel mert megérdemli! Mint a pincér helyesen kiigazított ez nem szuflé, "csak" felfújt. De milyen finom volt, egy igazi édes meggyes robbanó ízorgazmus! Nem tudom ezt másképp leírni, ki kell próbálni! Na igen itt ért véget a sor. Nem pukkadásig de simán jóllakottan ment utána a séta, a desszert mennyei ízrobbanásával, sokáig.
Jó Étvágyat!
is annak aki azt szereti. Pincéres a megoldás, bár elsőre cseles mert kiadó ablak is van, ahol a főnökúr szokta köszönteni a vendégeket, meg veszi fel az ital rendelést is. Közel ültem az ajánlathoz, és persze hogy a velős pacalra esett a választásom. Pincérnek adtam is a rendelést le, és hopp, perceken belül már előttem gőzölgött a jókora tányér velős. Vannak ám olyan elvetemültek akik belesumantanak egy kávéskanálnyi velőt aztán az már velőspacal. Na a Nyárfába ez nem ilyen, majdnem fele-fele arány volt a velő-pacal páros. Kihozáskor kaptam csilit is hozzá, bár a pincér odatette hogy először érdemes megkóstolni mielőtt automatán belekűdöm a csípőset! Nem kellett bele semmi tökéletes ízhatást adott, minden utánfűszerezés nélkül. Kellemesen csípett csak, fűszeres volt de pont annyira amennyire azt kell, nem volt leveses, igazi pörkölt állag, és az arány is, íz is rendbe volt. Nekem ízlett nagyon! Bevágtam az egészet, jól is laktam. 1800 volt a pacal, meg a tonic mellé valamennyi, nekem simán megérte! Máskor is beugrok ha arra járok! Ja, el ne felejtsem működik az elvitel is a pacalból, sőt kérhető dobozba melegen, és mostfigyelj, hidegen is, hosszabb távra gondolkodóknak. VÉGRE JÓ PACAL!!!
Egy kerek ezres, ennyi volt a mai ebédért elkért pénzanyag, Győr relációban.
Kicsit megébresztem a blogot kvázi tetszhalotti álmából. Kettős oka is van az ébresztésnek. Az egyik, hogy már nagyon régen kellett volna írnom az Éhségűzőről, mert egy időben rendszeresen megálltam itt, és szerettem is, és mert nemrég hosszú kihagyás után megint betértem, és ezt meg is osztanám. A másik, hogy Stralis kolléga kűdött egy linket, én balga meg rákattintottam, és bele is olvastam, sikerült is jól felrántanom rajta magam. A linken keresztül betekintést nyerhetek (illetve mindenki) hogy hogyan dolgoznak a nemzeti fizetett kajatesztelők. Nagyon sok mindent kell még a Pacalvadásznak tanulnia ezen a fronton, én úgy érzem a kérdéses anyag áttanulmányozása után. Csak a kedvenc példám, és adom is az Éhségűzőt utána:
Támadtam a pultot, és kértem is a káposztásbabot. "Na, az ma nincs, csak csütörtökön szokott lenni!" Jött a válasz egyből. Így jártam, gyors újratervezés, és a napi ajánlatból a csülkös bablevest választottam. Azonnal megérkezett a műanyagtálca a vele teljesen harmonikus műanyagtányér és műanyag kanál kíséretében. Sőt a kedvencem, a gyerekkorom kedvenc műanyag játékfigurájára emlékeztető sószóró is felkerült a dokumentáló képre. A bableves a csülökdarabokkal hozta a várt ízt és minőséget. Na nem fogok ódákat regélni róla, csülök volt benne az biztos, és mondjuk azt nem tudom ugyan, hogy hány darab zsír/olaj folt úszott a tetején, meg hogy mennyire volt átlátszó, de finom volt, én nem találtam benne hibát, jól esett, és kész. Az adag nem valami hatalmas, nem lettem degeszre tőle, de a szelet két kenyérrel pont jól laktam, amolyan kellemesen. Fizetni összesen 630-at sikerült ebből 550 volt a bableves a többi meg a kenyér. Kicsit csalódott voltam a káposztásbab miatt, de majd legközelebb. Jja, és 20 perc volt az egész. Nekem megérte!
Ja, idei első poszt, fene a pofámat, de hát ez van, nincs mentség se rávaló idő. Nem ígérek semmit de azt be is fogom tartani. Pedig anyag van bőven, csak minden kép ott pihen a telefonom memóriakártyáján, az evéshez tartozó élmények meg gyorsan fakulnak az agyamban...
már le is parkoltam a murvás parkolóba, ami 14 óra lévén elég üresnek tűnt. Az étkezde mellett egy mezőgazdasági bolt üzemel, ezt csak úgy mellékesen, hátha valaki slagot vagy gumicsizmát akarna kaja után venni.
frankfurti leves ragadta meg a fantáziám, és már kértem is őket egy tonik társaságában. Fizettem is gyorsan 1260-at. A leves egyből a tálcámon volt, és mentem is a teraszra fogyasztani (kenyeret elfelejtettem kérni hozzá), Jó kis leves volt adagra is meg sűrüségre is. Mire végeztem vele már a szalontüdő is megjelent (ahhoz meg a savanyút felejtettem el...). Szerintem a tüdő is ugyanolyan "bizalmi" kaja mint a pacal, az első kanál után lehet tudni hogy igen vagy nem. Itt minden rendben volt, az ízesítés csak finoman volt savanykás, pont amennyire kell, és a nokedli nagyon passzolt hozzá. Jó étvággyal eltüntettem mindent a tányéromról, sikerült jóllaknom nagyon tisztességes áron, és ez is volt a cél. Bátran ajánlom mindenkinek ezt a jó kis Étkezdét, ha arra jártok érdemes kipróbálni.
Ennek a posztnak a fő mondanivalóját már el is mondtam, és csak azok olvassák tovább akiket a részletek is érdekelnek.
életem egy halálom de ki kell próbálnom mit tud a 400Ft-os egytálétel, máshol ennyiért még mosogatólevet sem mérnek, azért a biztonság kedvéért rendeltem mellé egy rántott bordát hasábbal 550-be meg még salátát is 200-ért.
simán jól lehet lakni vele.
Szalad az idő ez tény és való, főleg úgy hogy ezt a posztot még tavaly decemberben ki akartam tenni, hát most meg idén februárban sikerül. A lényeg, hogy remélem lassan visszazökkenek a kerékvágásba és tolom továbbra is a menzákról egyéb kajálókról az infókat.
köszönés után valahonnan a konyha hátsó végéből feltűnik egy fiatal lány, és furcsán méreget. Gondolhatta magába: mit akar itt ez a csóka? Én meg elébe menve a kérdésnek érdeklődtem, hogy valami ebédnekvalót tudok-e kapni? Persze vágta rá visszakézből, Becsináltleves és Tarhonyáslecsó még van. Mi sem kellett több nekem kértem.
színpadot sem ami nekem a legnagyobb kedvencem a menzán. További érdekesség és talány volt számomra az egyik asztalon ott lévő literes hát mifelénk ez csak a „pálinkás vagy kevertes” üveg. Elsőre elégé meglepődtem mert ilyen üvegbe én még csak szeszes italt láttam (na jó nagyanyám rakott bele néha paradicsomlevet is...), itt meg kint az asztalon, átlátszó tartalommal. Jól meg is kóstoltam, kiderült, hogy szikvíz szervírozására van használva. Mondjuk tényleg dizájnosabb mint egy kancsó, meg mutat is, meg lehet, hogy a „speciális forma” nem engedi a bubikat olyan hamar megszökni.
mint a duda úgy telelettem. Ja, a lényeget majdnem elfeledtem, leves: 275, lecsó:430, summ:705 HUF.
Jó nagy takony, szürkeség van mindenfelé az országban már ami az időjárást illeti, és valahogy ez a szürkeség akarva akaratlanul is beszivárog az emberek köztudatába. Ilyen dzsuva időbe kicsit irigylem Pacalvadász kollégát aki a Torinói havasokban, nagy hegyek között ahol mindig süt a nap, ott próbál boldogulni, de azért talán ott sem Grissini-ből van a kerítés, vagy kitudja. Azért van egy jó hírem is, mégpedig ki lehet szakadni ebből a csodás ködös szürkéből, például egy jó helyen, jó környezetben, elfogyasztott ebéd vagy bármilyen étkezés alkalmával. Nekem ez ma sikerült, miért ne sikerülne másnak is! Közreadom az én receptemet, ami mi tagadás nagyon bejött.
vendégeknek való. Szóval lehet érezni, apró kis dolog, de jött a következő. Brokkolikrém leveshez esetleg egy kis csípőset kér-e? Nagyon jó kérdés volt mert én szeretem, és kértem is. Aztán kijött a leves pirított tökmaggal a tetején, gőzölögve és egyre jobban felejti el az ember a kinti szürkét, kellemes a zene egyáltalán nem zavaró, odafigyelnek a vendégre, nem a leves véknya jut neki, nem ragozom tovább.
A második is rajta volt a szeren azt kell mondjam. A csirkecsíkok párizsiasanban először is az tűnt fel hogy nem tocsog az olajban, sőt szinte azt gondoltam, hogy nem is olajban sült ki, mivel száraz volt kívülről, de ízre pedig nagyon finom porhanyós, ízletes. Amit külön megemlítek még a fokhagymás tejföl mártogatós, ami precízen csak annyi fokhagymát tartalmazott ami az ízt átadta de nem billentette a karaktert, így a tejföl is érvényesült!
És jött a sor végén, a totál napsütés, a két csokis palacsinta, amibe egy kis kubai hangulat -képpen egy kis rum aroma is megbújt, szintén diszkréten, de észrevehetően.
