Jó Étvágyat!

Ezt a hetet ezennel kinevezem a Csárdák Hetének, ami abból áll, hogy Pacalvadász kolléga csárdával kezdte, én pedig csárdával zárom a heti ténykedést. Azt már egy párszor kifejtettem, hogy nem nagyon kedvencem az M6-os sztráda, most Dunaúj és Batta között „nosztalgiáztam” kicsit a 6-oson. A nosztalgia következménye meg is lett egyből, mert Ercsinél a laktanya előtt le is intettek a fakabátok, mint régen, most is ott van a bandázó törzshelyük. De hálaisten nem keletett szponzorálnom a fegyveres testületet, „további jóutat” volt az ellenőrzés vége.

Na kicsit előreszaladtam. Miután elhagytam Adonyt, a 6-os iváncsai kereszteződésének sarkába van a Szalma Csárda. Ahogy közeledtem, egyből látszott a méretes, jobb időket is látott parkoló, ahol most csak egy árva Astra pihent. Az álmoskönyv szerint az üres parkoló nem jó jel, de itt mondjuk ez nem jött be, szerencsére. Mivel éhes is voltam, meg nem mindig hallgatok az álmoskönyvre (se), begurultam a parkírozóba. A bejárat előtti „info” tábla roskadozott a jobbnál jobb egytálételektől, halkajáktól, egyebektől. Beléptem hát. Kedves kis környezetbe csöppentem, igazán csárdás hangulat, jó kis házi savanyák üvegbe a polcokon meg mindenütt, bőven terített asztalok, mondjuk, rajtam kívül csak a személyzet volt. Az étlap nem túl vastag, de jóféle egytálaktól kezdve a halas étkekig minden van, ami kell, pozitív. Hogy egy kicsit formát bontsak, nem babgulyást rendeltem csuszával, hanem egy újházi tyúkhúst csészében, sült kacsacombbal petrkrumplival, salátával. A leves jött hamar, csészébe! A kép visszaadja remélem a „csészét”, van olyan hely, ahol a tányér nincs ekkora, mint itt a csésze, szóval egy „átlagos testalkatúnak” :-) bőven elég egy csésze is. Volt benne hús is meg zöldség is, finom.

Mivel én elég lassan „burkolok”, hagyom az ízeket is érvényesülni, még nem végeztem a csészelevessel, már a kacsacomb is megjelent, mennyei sült illattal fűszerezve. Igen, megint megveregettem a vállam képzeletben, hogy jó ötlet volt itt megállni, amikor az első ropogós kacsacomb falat lecsúszott. A combon a bőr pont annyira volt ropogósra pirítva, hogy amennyire kell, a bőr alatt vékony kacsazsírréteg, de tényleg csak az ízéért, amihez jól passzolt a petrkrumpli. Külön megemlíteném a pároltkáposzta mellé csempészett házi cseresznyebefőttet! Gyá, utoljára nagymamámnál ettem ilyet főtthúshoz, azokat az időket hozta vissza az ízvilág, sajnos azoknak az időknek már vége... De a befőtt is tényleg nagyon finom, csak elismerő szavakkal tudom méltatni. Ahogy kell, megettem mindent, ami a tányéron volt, és jött a kiszolgáló hölgy, hogy esetleg egy desszertet, és már sorolta is a kínálatot. Merénylet, én mondom, merénylet! Kellett is gondolkoznom vagy 5 másodpercet és simán beleválasztottam még egy mákos lekváros palacsintába. Jól voltam lakva, de desszertnek mindig marad hely! Megérte, baracklekvár mákkal elegyítve adta a töltőanyagot a két palacsintának. Az i-re a pont, így mondanám.

Nem maradt más, csak a számla: leves 550, kacsacomb 1450, palacsinta 450, tonik 280 = 2730 Ft a vége. Ki lehetett volna simán hozni egy egytállal olcsóbban, de a kacsa megérte, nekem biztos.

Azért látszik, hogy a pálya nem volt jó hatással az egység forgalmára, de a vendéglátás nagyon kedves és korrekt, úgyhogy merjük néha otthagyni a sztrádát, megéri!

Pontozás: (kedves Pacalvadász kollégának üzenném, hogy 5-ös skálán nyomjuk mán egy éve, de ha tizesbe akarja, mitbánomén! :-)))

• Parkolás: 5/5 (teherbarát)
• Kiszolgálás: 5/5 (kedves, kínálós, ötös)
• Íz: 5/5 (kacsacomb miatt)
• Ár/érték: 4/5 (nelegyen minden ötös)

Kifelé menet észrevettem ezt az oklevelet, tetszik, jó tudni hogy ilyen is van!!!

Jó hétvégét!