Jó Étvágyat!
Megint úgy alakult, hogy egy kollégámat kellett vacsorázni vinni, viszont annyi nehezítés volt a dologban, hogy Budapest 16. kerületében kellett valami helyet találnom az estebéd elköltésére. Egyből tárcsáztam Pacalvadász kollégát, hátha van valami tippje az adott környéken. Ő aztán vágta is, hogy van valami tiroli étterem, amit érdemes lenne próbálni, csak az volt a probléma, hogy a kollégám a labancoktól érkezett. Viszont ellentétben azokkal, akik külföldön is a hazai ízeket keresik, neki valami helyi ételre fájt a foga. Nem volt mit tenni: a mindenható internetes kereső által kidobott éttermek közül a címben szereplőre esett a választásom. Korrekt honlap, galériával, elérhetőséggel, tényleg jól néz ki, nemkülönben az étlap, amin az első étel nagyon megtetszett. Gyors asztalfoglalás, kártyával is lehet fizetni, hurrá!
Nemsokára oda is értünk, megmondom, nem ismerem a kerületet, de nagyon könnyen odataláltunk, és parkolni is sikerült nem messze az étteremtől. Ahogy beléptünk a helyre, már tudtam, hogy jól választottam. A pultnál lévő pincér urak egyike egyből odajött hozzánk, és odakísért egy asztalhoz. Az asztalhoz érve a pincér úr elvette és felakasztotta a kabátjainkat, majd hozta is az étlapot. Az ital megrendelése után nekem hamar sikerült választanom (maradtam a neten kinézett ételnél), a kollégám pedig fokhagymás harcsaszeletet rendelt. Rendelés után kicsit beszélgettünk, és valahogy az étteremre terelődött a szó. Megállapítottuk, hogy igencsak a vendéglátáshoz hozzáértők lehetnek a gazdák, mert jól esik itt ülni és beszélgetni. Az étteremnek nagyon jó a hangulata, a terek a fényekkel harmonizálnak, nincs túl sötét, de nem is reflektor pirít evés közben a szemembe, a zene hangereje és stílusa szintén a lehető legjobb, nagyon jó hátteret ad az 
étkezéshez, és ha beszélgetni akarsz, akkor sem hangos. Aztán meg is érkeztek az étkek. Itt szintén nem volt hiba sem küllemi, sem mennyiségi megjelenésben. Az adag pont akkora, amivel jól lehet lakni, se több, se kevesebb. Az ízekről nem is beszélve. Az én kalács bundában sütött gorgonzolás jércemellem ütött! Nagyon jól összepasszolt a bunda kicsit édeskés hatása a benne lévő „töltelékkel”. Csak pozitívan tudok nyilatkozni a köretről is, ami zöldséges volt. A kollégámnak szintén ízlett a harcsa, és a mennyiséggel ő is meg volt elégedve. Összességében azt tudom mondani, hogy nagyon jól választottam, amikor ide jöttünk, ámbár nekem a 16 kicsit kiesik, de biztos vagyok benne, hogy fogok még itt enni. Még egy, amit meg kell említenem az az, hogy a pincér itt tényleg igazi Pincér Úr. Makulátlan öltözék, határozottan tisztelettudó és maximálisan udvarias. Sok pincérnek látszó, ápolatlan nyegleó szerte a honi vendéglátokból bátran jöhetne ide tanulni a szakma csinját-binját.
Pontozás:
- Parkolás: 2/5 (nagykocsival nem ajánlom)
- Kiszolgálás: 5/5 (nagyon rendbevan!)
- Íz: 5/5 (ott van a szeren)
- Ár/érték: 5/5 (megéri E!)
Mondjuk pacalt pont nem láttam az étlapon, de ide nem is hiányzik, van bőven egyéb kínálat! Biztos hogy nyáron is meg fogom még látogatni a helyet, mivel a kerthelyiség biztos nagyon odavág szezonjában a galéria alapján. Szerintem egy gyöngyszemet találtam, próbáljátok ki, érdemes!!!
Elérhetőség (én is innen mentem, itt van minden, árak is): www.koronakertetterem.hu
Igen nekem valahogy a vállalati üzemi menzákhoz valami fajta kötődésem lehet. Ezeken a helyeken általában sikerül elengednem, jól érzem magam, és nem utolsó sorban jókat is szoktam enni. Ezeknek a menzáknak számomra van valami kimondhatatlan bája, nehéz pontosan megfogalmaznom, főleg úgy adja ki legjobban, amikor már a lecsengő időszakban étkezek, tehát fél kettő után, amikor már nem sokan szoktak rajtam kívül ott enni. A kedvenc ilyen helyeim, a Big Robi, Fehérváron kettő is a Köfém, illetve a Volán menza, Dunaújváros Vasmű Étterem, és igen a Szarvasi Fémipari Étkezde is ebbe a sorba tartozik.
Még múlt hónapban esett meg, hogy egy borongós őszi napon, Szarvas előtt éheztem meg, és nem sok időm volt az ebédre. Ment is a találgatás, hogy hol kéne megállnom. A város elején a Halászcsárda finom hallét mér, de pincéres, és ha sokan vannak, akkor időbe telik míg kijön a leves. Legyen valami hamburgeres, vagy ilyesmi? Nem rendes kaja kell. Aztán bevillant az Étkezde a város közepén, ahol már párszor ettem, hátha nyitva van még, és negyed 3 körül még van valami maradék. Mivel nem vagyok válogatós, mindent megeszek (pláne ha éhes vagyok), nem számít, mi van. Szerencsémre még nyitva volt, és ez az invitáló tábla jelezte a napi kínálatot. Gyorsan be is tértem szerencsét próbálni.
Rajtam kívül senki nem volt már bent, csak a pénztárosnő, meg a konyhásnénik, igaz ők már lehúzták a rolót majdnem teljesen, a kiadó ablakon. Udvariasan megkérdeztem hogy, van-e még valami, amit lehet enni, és meglepetésre még mind a két menüből lehetett választani. Az egyest kértem, méghozzá a rendes adagot, 670-ért, étkezési jegy elfogadó hely. Azért a konyhás nénik akkora rést hagytak a kiadó ablakon, amin keresztül megkérdezték, hogy citromos öntetet kérek-e, illetve a kész tálca még pont kifért. A képet mellékelem a tálcáról ami magáért beszél. Nagy adag leves, elfogadható mennyiségű, nem túlbonyolított második, a citromos öntetet pedig kár lett volna kihagyni. Mindent egybevéve kb. 20perc alatt nyugodtan végeztem, és még két-három percet üldögéltem, és jobban szemügyre vettem a termet, aminek tényleg sajátos hangulata van a piros-barna műbőr székekkel, piros kockás abrosszal, a szarvas csempemozaikkal a falon, az üveg sótartóval, a csillárral, a padló mintájával, a fél hangerőn az egész termet megtöltő rádióval. Igen, ezt a talán RETRO, itt megállt az idő hangulatot szeretem legjobban ezekben a helyekben!
Mostanában ilyen is ritkán történik, mármint hogy egy poszt még a „teszt” napján kikerül a blogra. Volt már ilyen, aztán meg egyre ritkábban. Pacalvadász kollégával megbeszéltünk ebédidőre egy együtt evést, én dobtam be a helyet mert már egyszer voltam itt és emlékeim szerint jót ettem, illetve félúton ő is megemlítette, hogy már többször szemezett a műintézménnyel. Ma meg szép napos őszi nap lévén adottak voltak a körülmények egy kis kocsikázásra. Közigazgatásilag hova tartozik a Falatozó nem tudom, Tárnokhoz van a legközelebb, de ha pontos akarok lenni Sóskút és Érd között van félúton.(a térképes etetősbe majd beteszem).
kenyeret is. Ímhol a kép is valahol az evés előttről. Jól emlékeztem, megéri ide betérni, a velős májam nagyon ízletes volt, nem kért semmi utóízesítést, az ízek megfelelően harmonizáltak egymással, velő is máj is volt a zaftban, nem az a vékonka jellegű. Szó ami szó kellemesen jóllaktam az adaggal és árban sem volt olyan vészes, 1030Ft lett a vége és még a kajajegyem is játszott. Mikor már megettünk minden ehetőt belépett egy kéményseprő, és kezdtem keresni a gombomat de aztán nem emlékeztem mit is kell ilyenkor csinálni, hogy szerencsém legyen. (leköpni a gombot vagy mi?) De a pultos hölgy is keresgette a gombokat ahogy láttam, na mindegy, azért veszek egy kaparós sorsjegyet hátha....
Nem hiszem hogy tartanak elektromos elérhetőséget, azért feldobom az asztalra kihelyezett étlapot, biztos ami fix alapon. Igen most jutott eszembe hogy legutóbb amikor itt jártam pont előttem rántották le a szalontüdőt a kínálatról, szóval az is szokott volt lenni. Ja és az első képen a canga a kéményseprőé, rajta a cajg! 
Vannak azok a napok amikor megkívánom a sültárút ebédre, mindenféle konvencionális leves-második kombináció helyett. Valamelyik nap Pécs felé autózva a „csodálatosan mozgalmas” M6-os pályán Paks magasságába fészkelte be a sültárú magát a napi elintézendők közé, és ebédidőhöz közeledve egyre nagyobb jelentőséget kellett neki tulajdonítanom. Egyre erősebben nyomult a belső hang: Egyél ebédre Hurkát-Kolbászt. Gyorsan futtattam hát egy pecsenyés keresőprogramot az emlékezetgps-be. A pálya mellett kizárt, hogy legyen valami, de a „régi” 6-oson Szekszárd után van egy két esélyes egység Pécsig. Eldőlt hát, Szekszárdtól hanyagoltam a pályát, (nem is nagyon szeretem a további szakaszt) régi 6-os, forgalom nem sok, meg nem is annyira unalmas. Van egy pár vendéglátó a szakaszon, nem tudom miért én mégis a Mecseknádasdi villanyrendőr egyik sarkában található Grill-Büfé parkolójába gurultam be.
És IGEN, már amikor beléptem és a sültes pultba bepillantottam, éreztem, hogy ez kell ma nekem. A belső hang is bólogatott. (na ez milyen!?) A pultba sorakoztak a hurkák, (véres, májas), kolbászok, sült-húsok, máj meg megannyi olyan dolog aminek nehéz ellenállni. A másik nehézség ellenállni a pultos srác szívélyes kínálásának volt. Sajnálatos módon a csípős kolbász éppen sülő félben volt így erről most lecsúsztam, de kértem egy szépszál simát, mellé barátkozni meg egy jóképű véres-hurkát. Akkora szeletet vágnak a sültesekből amekkorát kérsz-kívánsz. Ezek a haverok már ott pihentek a papírtálcán, amikor éreztem, hogy szeretnének még egy kis savanyút is. A sültes pult mellett nagy lavórba a mindenféle savanyúságok kavalkádja, amiből azt és annyit szedsz amennyit kérsz. Hirtelen nem is tudtam, hogy az almaparikát, vagy karfiolt, vagy zöldparadicsomot válasszam, mire a pultos srác előkínált egy kis koviubit a pult alól. Az ubi volt a befutó! Kaptam még a tálcára kenyeret is (szóljak ha elfogy kapok még!). És ez a kompozíció 1120 magyar forintba állt meg.
Nem is tudom, hogy induljak ennek a posztnak. Azt tudni kell hogy, nem frissek az emlékek a vendéglátóegység látogatásáról de valahogy megmaradtak és most megpróbálom kiírni magamból, hátha sikerül. A történet ott kezdődött, hogy Stralis kolléga megpendítette augusztus 20-án pattanjunk le Ópusztaszerre, mert mi még nem voltunk Mukival, ő meg minden évben itt nyomja a 0820-at. A terv az volt hogy majd ott találkozunk, de kicsit álmosan indultunk Mukival és amikor az M5-ösön már harmadjára kérdezte, hogy már mikorérünk oda mert éhes, lépnem kellett a fékre az első számba jöhető helyen. Na így sikerült betérnünk a kisteleki M5-ös leágazónál lévő egységbe. Amint a parkolóba kanyarodtam sok nyergest láttam parkolni ami az álmoskönyv szerint jót jelent, csak lehet, hogy aznap rossz könyvet vettem le a polcról. De nem szaladok előre. Volt még ott egy pár busz is számomra elég vadnak tűnő menettáblával pl.:Novi Pazar-Göteborg, hááát busszal ezt a távot lenyomni, na az a nem 
semmi. Viszont ami érdekes volt hogy a buszokon utazó „közönség” nem az étteremben volt hanem a parkoló közepén rögtönzött pic-nic feelingben fogyasztották a hazait, vagy mittudomén. Mi bementünk az étterembe, illetve ki a teraszra, mert ott kellemes volt a légmozgás. A pincér srácra kellett vagy 5-8 percet várni mire az asztalunkhoz ért, és meg is kérdeztem tőle egyből hogy nagy ház van-e, mert nem szeretnénk órákat várni az ételre, ha sokan vannak lépünk tovább. (itt jegyzem meg az első hibát talán itt követtem el) A pincér barátságosan válaszolt, hogy nem probléma, megoldja a dolgot. Ekkor megnéztem az étlapot és kiválasztottam egy töltött sertésbordát simán köret nélkül egy sopszka salátával. Muki is megnézte az étlapot és nem talált kedvére valót (itt követtem el a második hibát, itt kellett volna továbmenni), mondtam neki ha annyira éhes rendeljen egy roston csirkemellet azt nem lehet elrontani...(ezt a mondatot soha többet nem fogom kimondani) Szóval ki is rendelte a csirkemellet, paradicsom salátával. Tényleg nem telt sok időbe, és meg is jött a rendelés a képen szerintem jól látszik. Nekem kicsit meglepetés volt 
a sült-krumpli, mert azt külön nem kértem gondoltam benne van az árba (hahaha). Elkezdtünk falatozni aztán azt látom hogy Muki nem igazán van oda a kajáért, sőt a felét ott is hagyta. Nekem a töltött borda egy erős közepes volt semmi extra, a salátával még adagnak is elfogadható. Amint végeztem belekóstoltam a maradék csirkemellbe......Jajajaj az egy dolog hogy nem igazán volt filé, mivel 4-5 csontdarabkát sikerült evés közben kiszednem, de az íze az valami tényleg rettenetes volt na. Megmondom a tutit nem tudom mire emlékeztetett de sok jó dologra nem, és szegény Muki leküzdötte a felét mert éhes volt. Addigra mire végeztünk Stralis is megérkezett. Kértük is a számlát.....Kikészítettem egy ötezrest (1almafröccs,1alkmentes sör, töltöttborda, csirkemell, saláta, parisaláta) érzésre, oszt kapom a sokkot 6500 állt a papiros végén. Valahogy összenéztünk Mukival, az ő tekintetén is rajta volt a „miagyász került ezen ennyibe” az enyémen meg biztos ez volt. Nem baj kifizettem a tanulópénzt rendesen.Természetesen kp. kajajegy nem játszik...
Frankón ennek a posztnak egy hete már meg kellett volna lennie, de lusta vagyok mint állat és az is nagy szó hogy most belekezdtem. Valahogy nyáron nem adja nekem olyan jól a posztok írása, mint egyéb időkben. Ennyit a helyzetjelentésről, jöjjön a lényeg.
Menühöz méltóan hamar kint volt a borsóleves az asztalon, rendes mélytányérba, belevalóval gazdagon, ízletesen. Kánikulai időjárásba a meleg leves egy hálás találmány, a terasz meg a másik. Kisvártatva megérkezett a barátunk a szalon is. Itt megint előjön az hogy a szalontüdő hivatalosba zsemlegombóccal, meg hosszú mártással az autentik. Igen néha lehet gúrmézni, mi is szoktunk, itt és most ez nem erről szólt. Bekostoltuk és az egyhangú vélemény az volt hogy fajin, el fog fogyni. Az adag a képeken is látható amennyit a tányér elbír volt, kicsit savankás ahogy kell, 
menünek ideális. Főleg péntek délután, el lehet gondolni a nagymelegbe ezután mennyi a hatékony dolgozásnak....igen, pont annyi! Pacalvadász kolléga még az elején katzérkodott valami édessel a végére, aztán a menü betette. Közösbe kértük a számolást ami 2440-be állt meg amiből csak a kolléga lónyálja volt 400, a szódám 60, a két menü meg 1980 (990/porció). Nem olyan rossz, elég tartalmas és ízletes menü 1000Ft-ért, mostanság lassan ez az ár a nagyátlag. Kajajegyek játszanak, amiből ugye illik bővebben adni mivel a kajajegycég 10%-ot még lehúz a vendéglátósokból, má’ mértne. Adok a pontoknak is:
A kép a www.ipgyor.hu oldalról származik, mivel továbbra sincs fényképezős mobilom.
Ja, van úgy hogy összejönnek a dolgok, valahogy a csillagok állása, vagy mittudomén. A hétvégén csűrtünk visszafelé a Sobri Jóska Kalandparkból (akit érdekel, keressen rá, elég jó, mondjuk a ST lángos 500/db azért az kicsit meredek) a 8-ason. Veszprémet elhagyva a fűzfői elágazásnál lassítás, mert építik jelenleg, hogy ne legyen olyan veszélyes, mint most. Az elágazás előtt Büfé tábla jobbra, Muki rátekint a helyre, aztán dobja a kérdést, mánhogy: Itt ettél-e már? Pironkodva mondtam, hogy itt még nem sikerült löncsölnöm, pedig az milyen lett volna, ha csak hanyagúl rávágom, hogy: Persze, a babgulyás vastag, a marhapörkölt meg ízletes. Ezzel a téma kifújt, haladtunk tovább. DE a héten Veszprémben kellett szerepelnem, reggelizni is elfelejtettem így már 11-kor dög éhes voltam, és mit ad, pont a 8-ason haladok Fehérvár felé, jobbra büfé-falatozó, amit Muki bekérdezett, több se kellett, satufék, irányjelző.
Jól van na, a díszítés olyan amilyen, de az igyekezet a lényeg, amit én értékelek! Az ízre nem volt panaszom, rendesen meg is volt sütve, a szalonna is a tetején a húsosabb fajta volt, mire bevágtam, jól is laktam, ahogy kell. Kiemelném még a savanya ubi mennyiségét, nem 2 darab félbevágott nyeszlet görcs volt, hanem méretes darabok, amik passzoltak az étel mennyiségéhez, és a röszti sem lett sajnálva a husi alól. Mondhatnám, ezzel az egy tányérral most mint a duda voltam, pedig még az elején kacérkodtam egy zóna babgulyással, végzetes hiba lett volna! Majd legközelebb! Mire végeztem, már gyűltek a vendégek ebédre, sőt olyan is volt, aki telefonon előre leadta a rendelést, hogy ne keljen várni, ha ideér. Gyáá, ez már service a javából. Én meg kértem a számlát, 1300-ba állt meg, ami szerintem se nem sok, se nem kevés, manapság már általánosnak is mondható.
Igen, tényleg megszakadt egy kicsit a bejegyzések folyama májusban, így adta ki, meg amúgy is itt a jó idő, személy szerint nyáron kevesebbet eszek, meg a gép előtt is kevesebbet ülök. Enni viszont kell, mostanában szakirodalmat is olvasgatok, és sokan azt írják, hogy nem mindegy, hogy mit eszik - iszik az ember. Erre most nem térek ki, csak úgy említettem. A héten ebbe a táblába botlottam, és mivel szeretem a mindenféle tésztákat, meg 600-ért jól hangzik, ki kellett hogy próbáljam az egységet.
földi halandó számára. Én is véletlenül botlottam bele. A 4-es úton Debrecen felé menet Ebes határában van egy leágazás a Forrás Üzletház felé, itt kell lekanyarodni, majd vagy 500m-t haladva megpillantható a Büfé felirat (lásd a képen), ami magában rejti a menzát is.
itt is el lehet fogyasztani egy ebédet szendvicsből, hamburgerből, egyéb nyalánkságból, de én a táblán látott menüt akartam. Ahhoz, hogy hozzáférjek, a process a következő: a büfépultnál kérek egy menüt, leperkálom a 600-at, kapok egy kajajegyet, majd a kajajeggyel befáradok a hátsó menza helyiségbe, és a jegy ellenében kapom is a kívánt kombót. A menza helyiség jó tágas, simán elfér benne egy bkv-s szakszervezeti gyűlés, vagy egy mávos mikulásünnepség. A rendszer itt is pultbóladagolós, műanyagtálcás. Megpillantva a felhozatalt a 2-es penne volt szimpatikusabb. A bolognai makaróni simán spagetti volt, öklömnyi
összeragadt darálthússal, lehelletnyi mártással, mondjuk sajt volt bőven, ötös menzafíling! A csontleves simán jó volt, sárgarépa bőven volt benne, azért vágtam bele erőspityut, adagra se nem lehet panasz. Hááááát a második, kapros-juhtúrós pulykaragu pennével... Hús az tényleg volt, ez nem kérdés, a kaprot is kiéreztem, juhtúró, na azt bárhogy koncentráltam, nem sikerült felfedezni sehogy. S a penne..., az megvan, amikor véletlenül ottmarad a leszűrt tészta a szűrőben és elkezd kicsit száradni a teteje? Na, kaptam egy párat a szárazból is! Mindent egybetéve el kell mondanom, hogy mind a két 
fogást megettem, a mosogatónéniknek sok dolguk a tányérokkal nem volt. Ez is egy IGAZI menza, ez nem kérdés, nincs túlhirdetve, olcsónak is mondanám, választási lehetősége is megvan a polgárnak, a minőség hozza az éppen elvártat, kész. Mint megtudtam, itt leginkább a komplexum dolgozói kapják az ebédet, most figyelj: térítésmentesen! Ja, hát ha így nézzük, ingyenkajának meg főleg jó. Majdnem jól is laktam, azért kifelémenet a büfé részben rágyújtottam egy puncsszeletre 140-ért, ami minőségben harmonikusan passzolt az előtte elfogyasztott menüsorhoz.
Mivel a hétvégén jó idő volt a Balaton felé vettük az irányt, és egy vagány tihanyi körséta után megéheztünk, hát adta magát a jó vendéglátóhely keresés. Út közben eszünkbe jutott, hogy a télen sikerült egy vagány estebédet fogyasztani a füredi Balaton étteremben, végül is útba is esett, hát legyen, már kanyarodtunk is le a főútról a part felé. A parthoz közel érve, villámcsapásként ért minket a felismerés, miszerint süt a nap és még a hőmérséklet is kellemes, ilyenkor pedig már rajzása van a parti sétány jellemző állatfajtájának, amiket guccsi napszemüveges, cicanadrágos, "25fokbaniscsizmábajárok, mostmivan?" nőstény egyedek kisérgetnek fel-alá, és hát az „élet császárai” a parti egységekben is tanyát vernek. Hát köszi, most ebből nem kérünk! Már fordítottuk is háttal az irányt a partnak, tűz fel a „hegyre”, hátha akad ott is valami. Hát akadt!
A leves tényleg nem egy normál adag. Eddig azt gondoltam hogy a rendes menzás kékszegélyes mélytányért csurig húzva, na, azt nem lehet űberelni, hát de! Levesügyileg sem adagra, sem ízre,nem volt panasz. A levesbetét is finom volt, meg bőséges is, ha valaki egy ilyen adagot egyedül benyom, utána nem lesz semmi gondja. Majd elfeledtem, paprika, zöld csípős, meg piros szárított is szervírozásra került. A piros volt a nyerő, lányok meg a zöldet áztassák.
sem. Muki a hátszint jól átsütve kérte (jóvan na, Ő úgy szereti), a mártás és a köret is finom volt, pláne az adag is, mivel a végét én ettem meg másnap ebédre. A burgonya köretet ki kell emelnem, tényleg nagyon ott volt a szeren. A birkapörkölt szintén jól adta, ahogy a nagykönyvbe bele vagyon írva, és nekem nagyon ízlett, meg elég is volt. A menüsor eredménye full has!
