Jó napot!
Hosszú szünet után adunk jelt megint magunkról, pedig itt történnek a dolgok, csak sajnos nem étel-ital fronton. Azért persze ott is: beindult az autós-motoros-hétvégikirándulós szezon, ami egyet jelent azzal, hogy olyan helyekre is eljutunk, ahová egyébként nem érdemes kitérőt tenni munkás hétköznapokon. Ilyen helynek számít nálam Répáshuta is, ami gyönyörű környezetben, és nem utolsósorban egy kiadós szerpentin mentén található Lillafüred és Eger között.
A fent nevezett útról Répáshuta felé betérve végig a főutat kell követni, és el sem lehet téveszteni a jobbra fekvő nagy házat. Amúgy táblák is jelzik, merre érdemes csapatni.
Az épület előtt lehet parkolni, és mivel pótossal már eddig sem nagyon tudunk eljutni, ezért igazából tök mindegy, hogy lenne-e neki hely. Viszont pozitívum, hogy sok bringát látni az étterem előtt, mert túrázók kedvelt helye is ez. Lehet, hogy most nyáron érdemes is lesz áttérni a bringás pontozásra.
Betérve a helyre elég retro kép fogadott, pedig a berendezés viszonylag új volt.
A kockás terítő amúgy nekem mindig bejön, valahogy összekapcsolódik az őszinte kajálós helyekkel. A falon lévő dekoráció is ott van nagyon, főleg a kis vaddisznó, amit persze elfelejtettem a végén külön lefényképezni.
Hamar jött is a pincérségi feladatot ellátó vidám hölgyemény, és osztotta az étlapokat. Mindjárt meg is kérdeztem, hogy mit javasolna, amire egyből jött is a válasz, hogy vadakat kell enni ezen a helyen, meg ami helyi specialitásnak van feltüntetve. A pisztráng jöhetett még szóba, ami Lillafüreden nem ritkaság, és még ide is jutott belőle. Végül kirendeltem egy vadpecsenyét, ami házi burgonyafánkkal és az étlapon feltüntetett áfonyalekvár helyett házi szilvalekvárral érkezett (miután a pincér rendeléskor megkérdezte,hogy úgy jó lesz-e?). 
Meg kell mondjam, hogy az anyag nem hagyott sok kívánnivalót maga után! A hús jó puha volt, nem voltak rajta nem odaillő részek, mint sok más helyen, és a rajta lévő mártásnak sem volt ipari vörösbor íze, amitől aztán a húsízt rendszerint már nem is lehet érezni. Itt valóan a vadra vannak ráállva! Nem beszélve arról, hogy a burgonyafánk megnevezésű köret is tényleg házi cucc volt, a szilvalekvárt pl. mindenki végigpróbálta, és elismerően nyilatkoztak róla, amit én is csak megerősíteni tudok. Az adag is megfelelően nagy volt, nem maradt meg belőle semmi, de nem is rendeltem utána már gőzgombócot, ahogy az eredeti tervben volt.
Az ábrán az érdekesség kedvéért szerepel egy pisztráng is, amit az asztaltársaságunk egy másik tagja fogyasztott, és arra sem volt panasz.
Összességében mindenki meg volt elégedve a kiszolgálással és az ételekkel egyaránt, amit már csak tetézett az, hogy mindezért viszonylag kevés zsetont kellett leszurkolnunk (árakat lásd a weboldalukon).
Én azt mondom, hogy itt a jó idő, szépülnek az erdők, úgyhogy lehet menni túrázni, közben meg akár Répáshuta is útba ejthető, és akkor már nem érdemes kihagyni a Vadászt sem! Pláne, hogy egy nagy verandára lehet kiülni jó idő esetén.
Értékelés is legyen, ha már eddig eljutott a kedves olvasó.
Parkolás: 3 (csak kb. 4-5 autónak kényelmes a ház előtt)
Kiszolgálás: 4 (nagyon kedves, hozzáértő pincér, csak néha eltűnt a nagy házban)
Íz: 5
Ár/érték: 5
Jó étvágyat!
Link: http://www.vadaszetterem.hu/
