Jó Étvágyat!
Egy jó kis nyári visszaemlékezés lesz, de jó lesz!
Úgy volt hogy a Dömperes Frédi lebetegedett, és bekérdezte hogy pár napra nem tudnék-e beugrani helyette, mart aszfalt, Mátravidék, ennyi volt az info. Éppen nem volt semmi fix meló, úgyhogy rácsaptam egyböl, csak hogy gurulon a taliga.
Már az első, hajnali fordulóban kiszúrtam a település végén lévő vendéglátó ipari egységet, gondoltam majd délután a nagy melegbe beugrok, mert jó kis kiülős rész is adta magát. Hozzá kell tenni hogy hatalmas parkoló rész van a falatozó közvetlen közelébe. Szóval úgy adta, hogy kettő körül nem volt sok autó a környéken, gondoltam úgy is megéheztem itt az ideje az ebédnek. A parkolás elég kalandos volt, mert pont a "papucsosok" (tengelysúly ellenőrző brigád) elé sikerült a szerelvényt letámasztani, de no volt a para mert üresen voltam akkor.
A teraszon volt hely egy kis asztalnál és el is foglaltam egyből. Mivel bitang meleg volt a kedves felszolgálólánytól csak egy nagy pohár sima vizet kértem. Ha külföldön (nyugati külföldre gondolok most) egy bármilyen étterembe sima csap vizet kérek, az a legtermészetesebb dolog, szokták hozni ugyanúgy mintha bármilyen más fizetős üditőt kértem volna. Tapasztalatom szerint, ha ugyanezt magyarországon kérem akkor úgy néznek rám a felszolgálók mint a véres rongyra, mert miazhogynemásványvízet!? DE a Kék Lócában ez nem így volt SŐT mutatom a képet hogy kaptam a csapvizet, így:
Ez apróság, mármint a citrom, simán semmiség, de ezekből a semmiségekből tudod hogy jó helyen vagy, és az ilyen helyeket igenis meg kell becsülni! Közbe persze lapozgattam az étlapot, ami szintén csillagos ötös. Nincs bezsúfolva, egyszerű, áttekinthető. Sokat nem kellett gondolkodnom, mert az első oldalon, illetve mondhatnám hogy az első sorban már ott volt az aznapi Joly Joker-em. A Vadas Tócsnit megláttam, és azon mód rendeltem is ki, a még mindig kedves felszolgálólánytól. Közben a kis terasz full tele lett, családok voltak főként, nincs sok jelentősége mondjuk csak megjegyeztem valamiért. Az biztos hogy szerencsém volt a rendeléssel mert kb. 12 perc múlva ez landolt az asztalon:
Mondhatnám hogy a kép magáért beszél, de hát ez tényleg így van! Ez a tál szépen, igényesen meg van koreografálva. Sokáig nem is nézegettem hanem kóstoltam is egyből bele. A vadas szósz a tócsni tetején kifogástalan ízű és krémes, a tócsni sült kéreggel és mellette puha belsővel ahogy kell, a "töltelék" husi omlós, semmi mócsing!
Já he, nem siettem az elfogyasztásával, szépen lassan minden egyes falatot kiélveztem. Az a minimum hogy mindent bepusztítottam, jól is laktam, de nem kipukkadósra, hosszú egyenesben elbólintósra! Mire végeztem a finomsággal, már tele volt parkoló kocsival a környék, amiknek az utasai mind itt szerettek volna étkezni, de ez már a lőtéri kutyát nem érdekelte. A csapvízért semmit nem számoltak fel, pont ezért nyomtam meg egy kicsit jobban a jattot, nálam ez így működik. A Vadas Tócsni 1690 volt, ennyi. Ha a környéken járok legközelebb én biztos megint betérek, mert voltak még ígéretes étkek az étlapon.
Pontozni ér:
-
Parkolás: 5/5 (van hely, de papucsos is!)
-
Kiszolgálás: 5/5 (csillagos ötös)
-
Íz: 5/5 (odavantéve)
-
Adag: 5/5 (30 fokban elég)
-
Ár/érték: 5/5 (detényleg!)
Ahogy néztem fácsén vannak, de jobb ha arra mentek és rendeltek valamit, mert megéri!
Idevágom még az akkori étlapot (2022 Nyár), meg pár randomot!
Karira meg Sok Pacalot Kívánok!
Képek még, meg étlap is, papucsosok is:
A papucsosok elengedték az LKW-s kollégát:
Volt egy kis szünet megint na, de hát így megy ez. A Sarokban is még akkor jártam először amikor a cserépkályha vígan ontotta magából a finom meleget, erre a posztra meg most került sor. Van Siófokon most egy felrakó, amit szinte heti rendszerességgel útba kell ejtsek, így kellett találni valami megbízható, jó kaja vételi lehetőséget. Hozzá kell tenni hogy sokáig elvitelesbe vittük a kollégákkal az ételt, de most már megint nyitva, a rendes állapotok szerint.
lepény volt felírva, ami most nem csigázott fel, aztán ránéztem a másik táblára hátha. Itt a kép oldalt, megmutatom miért döntöttem úgy hogy kipróbálom az éttermet. 
forró, pont ehető meleg volt ez már eleve jó pont. A zöldség julienne-re volt vágva, ami azért nekem annyira nem szokványos, és elég gazdag volt a kanalam első merítésre. Szürcsöltem egy kicsit a léből, aztán elégedetten hátradőltem. Egy nagyon telt, selymes, éppenhogy savanykás ízvilágot hozott a lé, hozzá a zöldségek jól el voltak találva. A második kanálba már jött a hal is, ami nem volt péppé főzve, nagyon jó textúrája volt, és ami számomra a legfontosabb, nem csak mutatóban volt a levesben, hanem mondhatni gazdagon. Nem tudok sokkal többet hozzátenni, mint azt hogy nagyon 
ízletes, minőségi, kerek leves volt a menü indító fogása. Miután megettem az egészet, érdeklődve vártam mi lesz a következő tányéron, mivel a másodikra nem is figyeltem. Mondanom sem kell hogy a második is hamar az asztalon termett, elég pozitív meglepetésemre. Tavaszi tekercs, tészta, meg ragacsos csilis mártogatós kellette magát a tányéron. Magamtól ilyen kombinációt nem igen rendelnék, de ha ezt kaptam, örömmel neki is láttam. Az ízek és zamatok, a második fogásnál is el lettek találva, minden falat finom volt. Ha nagyon kötözködni akarok, a ragacsos csili szósz inkább volt édes mint erős, de az élvezeti értéke nekem így is nagyon rendben volt. Természetesen, bevágtam a másodikat is hiba nélkül és azt kell mondanom hogy kellemesen jól sikerült laknom. Mint aki jól végezte dolgát, besétáltam a pulthoz, viccelődtünk a pincérrel egy kicsit, és fizettem ezerötöt. A számlán csak 1390 volt, de csak pincéres hely, na meg a talpaspohárban lévő vízről se felejtkeztem el. Szerintem nagyon jó, minőségi az étterem, sokat elárul a menüjük! Biztos vagyok hogy ha megint erre járok, kipróbálok valami mást is. Ránézve a weblapjukon található étlapra, van még amit szívesen megkóstolnék! Hopsza a pontozás:
Vannak dolgok, jelen esetben kitűnő vendéglátóipari helyek, amelyek mellett ha nem tudunk róla, simán elhúzunk nagy gázzal. Illúzióim nincsenek, nagyon sok olyan kajás hely van, amit a helyiek nagyon jól ismernek, mindenki tudja a környéken, hogy ez a kajálda a legjobb, de egy átutazónak nagy szerencséjének kell lennie hogy az ilyen gyöngyszemekre mint a csongrádi Bohém, rátaláljon. Nálam nem a szerencsén múlott. Gyikarc mondta ha arra járok ugorjak be a Bohémba és kérjek ki egy lepényt, persze Gyikarcnak meg Balázsék mondták, erős
helyi kötődéssel rendelkezve. Lepényt??? Elgurult a pótkerék? Azzal nem lehet jóllakni, főleg nekem pacalevőnek. Nálam a lepény, az nagyanyám almáslepénye annál nincsen jobb, desszert! Azért Gyik csak mondta a magáét, hogy Csongrád meg lepény, nem fogom megbánni. Minap át kellett mennem a városon, és már előtte is éhes voltam, de sietni kellett a fuvarral, hát gondoltam bedobok egy lepényt, gyorsba. A címben említett hely a főutcán van, a parkolás nem volt egyszerű, félig-meddig szabályosan megoldottam. Felmegyek 
a lépcsőn, oké kávéház, na lássuk azt a lepényt. Belépek öcsém, igazi cukrászdás jellegű kávéház, gondoltam bevágom a desszertet aztán megyek tovább. Megyek a pulthoz és kérdezem hogy van-e lepény? - Persze hogy van milyet kérsz? Milyet??? Miért milyen van? Van libazsíros, tonhalas, pulykás ... és sorolta a hangzatosabbnál hangzatosabb neveket. Na barátom ez nem desszert lesz gondoltam, mivel egyik sem tűnt tipikus édességnek. Mivel fogalmam sem volt mit válasszak így a régi jól bevált receptet
követtem! Azt kérem amelyiket a legtöbben kérik. Rendeben! Jött a válasz akkor egy Bohém Lepényt kérsz. Illetve kértem melléje még egy lónyálat is. Hát ez aztán a zsákbamacska, akarom mondani zsákba lepény! Sokat aztán nem kellett várni ki is jött a konyháról a Bohém lepény. Eléggé elkerekedett a szemem, mert semmi köze nem volt öreganyám almás lepényéhez, inkább egy óriás hamburgerre emlékeztetett, így a tányéron. De mi van benne?, gondoltam csak belenézek, mert az illata nagyon masszív sült húsi aromát hozott a két bucifél közül. Ez volt benne itt a képen, pont látszik! Aki nem ismerné fel sorolom: sós kapros túró, pljeskavica!!!, hagymakarikák, ajvár! Ott a helyszínen besírtam, hogy ilyen nincsen a világon, ez itt az édenkert. Szerintem nem tudod elképzelni milyen volt az előbb felsorolt összetevők együttes ízhatása. Ha nem ültem volna simán letérdelek, tényleg, robbant! A másik jóság pedig az volt hogy sokáig tartott, mivel a lepény elég termetes, nem ám holmi gyorskajás képennagy élőbe mini szendvics. Amit még kiemelnék az a lepény tésztája, fantasztikus, a textúrája és az íze is, szerintem helyben készül, bár azt nem kérdeztem meg. Ez a kombo nagyon el lett találva, nem véletlenül viseli a kávéház nevét, én is csak ajánlani tudom. Persze hogy benyomtam, semmi nem maradt. Aztán fizettem 2000-et a jattal, meg a lónyállal, a lepény ezeröt volt. Máskor is hallgatok Gyikarcra? Ez nem kérdés. de most pontozok:
Akkor egy életem egy halálom a pacalt itt is kipróbálom. Jó, ezt nem így mondtam, de ez volt a lényeg. Köretnek csak kenyeret kértem, meg egy tányérba csalamádé jellegű savanyúságot.
mélytányér nem volt teleküldve, nekem a csurig mostanában alap, de lehet csak el vagyok kényeztetve, mittudomén. Azért csak nekiláttam. Először a pacal felszínén lévő buborékok miatt kicsit paráztam, de mint kiderült semmi alapja nem volt, nagy valószínűség szerint a melegítés váltotta ezt ki. Az íz nem hozott semmi extra meglepetést, sem pozitív sem negatív irányban. Átlag fűszerezés, állag, és adag. Naná hogy jóízűen megettem mindet, vele a csalamádét, kenyeret is. Pont jól laktam, a csurig küldött tányér lehet sok is lett volna most. Simán el tudom képzelni hogy a pultos hölgynek megvan a képessége arra, hogy a büfébe való érkezéskor már lássa ki mennyire éhes, aszerint adja az adagot. Nálam most ezt pont eltalálta.Fizetni a mutatványért 1500-at sikerült forintban. Mehet a pontozás is:
ettem jó hurkát-kolbászt rámegyek arra. A kirakatban ott is voltak szépen a megevésre váró disznótoros nyalánkságok, piros tepsibe, vörös fény alatt. ( ugye tudjuk hogy az nyugtat) Nem sokat teketóriáztam surrantam is befele. Aztán bent megláttam a napi étlapot.
. Gondoltam egyszer élünk, had legyen. A pörkölt szereti a csalamádét, azt is kértem hozzá. Már kaptam is a kezembe meg a blokkot is, amin 1250 Ft volt, cakk-pakk. Fizetés után az utcán kitett talpon-evő alkalmatosságot céloztam meg a műanyagtálcámmal.
Zúzáról zúzára egyre jobban ízlett, és a puskagolyó is abszolút passzolt hozzá. Szépen lassan kanalaztam, kiélveztem a finom kerek ízeket. Ennek meg is lett az eredménye, félúton elhűlt a tányérom tartalma. Uccu neki, bevittem hogy lehetőség szerint pörgessenek már pár kört a mikróba vele. Ahogy bementem a félig evett tányérral a műintézménybe, a kiszolgáló hölgyre finoman kiült az "Ugye megmondtam hogy sok lesz" kifejezés, és rá is kérdezett a kézenfekvőre: - Csomagoljuk? - Ááá, dehogy, melegítjük! mondtam udvariasan. A melegítés után, tökéletes hőfokon befalatoztam a maradékot, mind egy szálig, amivel pont jól laktam. Nem kidurranósra, hanem olyan egészségesre. Majd mint aki jól végezte a dolgát, jóllakottan, jókedvűen belebicikliztem a péntek délutáni csúcsforgalomba.
azért megköszöntem hogy csak annyit szedtek a tányérra amennyi ráfért. Ő visszaválaszolt azért, hogy nincs ez mindig így!, csak ma az adagolást végző kolléganő otthon felejtette a szemüvegét, aztán cseppet megszaladt, az amúgy sem kicsi adag. Nem vagyok egy ilyen, az a jó adag ha minél nagyobb beállítású, de amit most magam előtt láttam az kifejezetten tetszett.
hogy hasonlóan jól van eltalálva mint az előző posztban kóstolt velős. A testes fűszeres íz nem sok, nekem nem kellett semmi utóízesítés. A velő is megvolt benne rendesen, nem kellett keresni mint az utasokat a Felcsúti kisvasúton. A kovászos uborka jó választás volt melléje, és külön ki kell emelnem a friss puha fehér kenyeret. Legtöbbször kenyeret küldök a pacalhoz, nekem ez az igazi köret. Nem kell jobban fényezni, ez tényleg megint egy jó pacal.
kellett beugranom egy gyors szervizre, ott adta a tippet a szerelő srác, hogy Sülysáp előtt a vasúti átjárónál van a legjobb kifőzde a környéken. Mivel bőven ebédidő után voltam és a parkolóban is volt rengeteg hely, így beparkoltam, amúgy is jött a vonat.
Na, szalad a pacal a médiában! Melyik Feriék a Tiloson kampányolnak a pörkölt, meg egyéb változatok mellett, Fördős Z újságjának előszavában is a végszó a pacal, könyvet is írtak róla mostanság, szóval mainstreambe került a marhagyomor. Én azt szeretem ha az én gyomromba kerül, a minap nem is volt másképp, azért egy kis meglepetés is volt ebben az ebédben.
irány vissza a pecsenyéshez. Megállni nem volt éppen egyszerű, de az útszéli padkán pont kiadta a szerelvénynek. A pecsenyés, elnézést ételbár, ilyen lakókocsis kerthelyiséges jellegű egység lehet nyáron, télre bódévá alakítva. Mitbánom én, meleg kaja legyen valami, asztal szék, nekem elég. Az étlapot gyorsan átfutva persze hogy a pacalon akadt meg a szemem. Mondták is hogy: természetesen van. Én meg kértem. Köretnek hozzá két kenyeret, meg csalamádét. Aztán betessékeltek az étkező "dobozba", ahol a kellemes hőmérsékletet az egyesen lobogó Szieszta biztosította. Említést érdemel még a magyar népmesék motívum a "doboz" ablakain, és a Jó étvágyat felírat körül. Alig hogy szétnéztem már tették is elém a tálcát, rajta a rendelt marhagyomorral.
Aztán ácsi csak, mibe van az a pacal, gyááá!? Ovális fémtányérban, rozsdamentes fém-tányérban. Na barátom, az első ami beugrott, vesszek meg a kórházi kacsa volt. Meg evés közben is a nyomorult "kacsa" járt a fejembe, valamiért. Elég sok helyen ettem már keresztbe-kasba az országban, de ilyen fémtányéros tálalást még nem láttam. Végig azon gondolkoztam hogy miért jó a fém tányér, de nem sikerült rájönnöm. Ha valaki tudja kommentálja már meg, LÉGYSZI!
