Jó Étvágyat!
Éppen nem volt semmi fix fuvar, amikor a fa-szállító Ottó hívott hogy lenne egy beugrós meló, mert elvállalta, de megkotlott az automataváltó a vontatóba, oszt nincs mivel húzni a pótot. A Mátra környéke úgy is szívem csücske, meg a Klarissza is mondta hogy egyszer vigyem már el fuvarba, amikor valami szép környékre megyek, gondoltam itt az alkalom. Beültettem a csajt a jobb egybe aztán irány a rakodó. A Mátrán keresztül a szerpentinen kicsit felkavarodtak nála a dolgok, de nem nagyon van szokva a hegyi utakhoz, csak alföldi lány na. Két kanyart kellett megcsinálni, már üresbe jöttünk visszafelé amikor mind a kettőnket elkapott az éhesség, ideje volt valami étkezési lehetőséget keresni. Az út mentén jött is a tábla, kisvendéglő 300m. Kezdtem is kémlelni hogy hol lehet az egység, mivel ilyen lakóházas, falu főutcája környezet volt, semmi feltűnő vendéglátó ipari objektum formát nem láttam. Elég ügyesen beleolvad a vendéglőnek otthont adó házikó a környezetbe, de azért a sztella tábla lebuktatta.
Be is mentünk az udvarra, ami szintén mellőzött minden felesleges csicsát, jó idő is volt, gondoltuk akkor együnk itt kint.
Amikor a felszolgálólány kihozta az étlapot, még ki sem nyitottam, már tudtam hogy jó helyen vagyunk.
Nagyon igényesen elkészített, megszerkesztett, és összerakott, letisztult étlapot kaptunk a kezünkbe. Kézzel fogható volt már az étlapon is, hogy ez a hely igaz hogy Kisvendéglő, de szigorúan nagybetűs. Nem vastag az étlap, pár oldalas csupán, de bővelkedik a különlegességekben. Sikerült is ezek közül választani, Klarissza a Palóc gombóc csirkepörkölttel töltve, én pedig kezdésnek egy Lecsókrém levest, fojtásnak meg egy Káposztás sztrapacskát kértem ki. Még volt ugye valami ital rendelés is, Klari kólázott, nekem a pultból kijövő srác a Homoktövis szörpöt ajánlotta, jöjjön hát vágtam rá egyből.
Befőttesüvegből szörpöt inni, milyen már??? FASZA!!!
Aztán jött a leves, Lecsókrém kolbászmorzsával.
Nagyon jól hozta lecsót, illatban és ízben egyaránt, a kolbászmorzsa pedig ropogott, olyannyira hogy elő is jött a régi jó reflex, mivel hogy lecsót kenyérrel az igazi, így kértem hozzá kis kenyeret.
Persze, hogy magos házikenyeret kaptam, saját sütésből, amivel a leveske úgy ahogy volt be is csúszott! Közben pedig élveztem a lecsó, kolbász, házikenyér ízharmóniát, minden egyes falatnál! Majd következtek a főételek.
A Palóc gombóc, amiben csirkepöri lakik! Klari persze csak a felét tudta megenni, de nem bántam hogy a másik fele az enyém lett, nagyon ott voltak az ízek ennél a fogásnál is.
No meg a káposztás sztrapacska ami az egyik nagy kedvencem. Hozta a kötelezőt, nagyon finom volt, de a nagyja elviteles lett, mert nem bírtam már az adaggal, a kép jelen esetben csalóka. Viszont vacsorára Istenkirályba adta, lehet kicsit összeért a fülkében, pedig direkt a hűtőbe tettem.
Nem, desszert nem volt, nem fért már fel egyikőnkre sem, pedig szívélyesen ajánlották a napi szilvásgombócot, ami bitang jól nézett ki. A számlát kértem csak, ami egy fiatal tízes volt mindenestül.
Túlzás nélkül állíthatom hogy gyöngyszem ez a Kisvendéglő, sok felkapott, túlhájpolt fővárosi éttermet leköröz, ha legközelebb erre járok bizton mondom meg fogok állni, minden egyes alkalommal, mert nagyon jók az ételek, kedves a személyzet és jó a "rezgés" is!
Pontozás:
-
Parkolás: 2/5 (útszélén, szűkösbe)
-
Kiszolgálás: 5/5 (kiválóan szívélyes)
-
Íz: 5/5 (ROBBAN)
-
Adag: 5/5 (pont elég)
-
Ár/érték: 5/5 (nekem megérte)
Van honlapjuk is ami szintén letisztult és nagyon profi, érdemes rátekinteni:
https://www.paradikisvendeglo.hu/
Szintén nagyon leleményes, amit mondjuk utólag vettem észre:
És jöjjön még pár kép az ínyenceknek!
Egy jó kis nyári visszaemlékezés lesz, de jó lesz! 
Volt egy kis szünet megint na, de hát így megy ez. A Sarokban is még akkor jártam először amikor a cserépkályha vígan ontotta magából a finom meleget, erre a posztra meg most került sor. Van Siófokon most egy felrakó, amit szinte heti rendszerességgel útba kell ejtsek, így kellett találni valami megbízható, jó kaja vételi lehetőséget. Hozzá kell tenni hogy sokáig elvitelesbe vittük a kollégákkal az ételt, de most már megint nyitva, a rendes állapotok szerint.
lepény volt felírva, ami most nem csigázott fel, aztán ránéztem a másik táblára hátha. Itt a kép oldalt, megmutatom miért döntöttem úgy hogy kipróbálom az éttermet. 
forró, pont ehető meleg volt ez már eleve jó pont. A zöldség julienne-re volt vágva, ami azért nekem annyira nem szokványos, és elég gazdag volt a kanalam első merítésre. Szürcsöltem egy kicsit a léből, aztán elégedetten hátradőltem. Egy nagyon telt, selymes, éppenhogy savanykás ízvilágot hozott a lé, hozzá a zöldségek jól el voltak találva. A második kanálba már jött a hal is, ami nem volt péppé főzve, nagyon jó textúrája volt, és ami számomra a legfontosabb, nem csak mutatóban volt a levesben, hanem mondhatni gazdagon. Nem tudok sokkal többet hozzátenni, mint azt hogy nagyon 
ízletes, minőségi, kerek leves volt a menü indító fogása. Miután megettem az egészet, érdeklődve vártam mi lesz a következő tányéron, mivel a másodikra nem is figyeltem. Mondanom sem kell hogy a második is hamar az asztalon termett, elég pozitív meglepetésemre. Tavaszi tekercs, tészta, meg ragacsos csilis mártogatós kellette magát a tányéron. Magamtól ilyen kombinációt nem igen rendelnék, de ha ezt kaptam, örömmel neki is láttam. Az ízek és zamatok, a második fogásnál is el lettek találva, minden falat finom volt. Ha nagyon kötözködni akarok, a ragacsos csili szósz inkább volt édes mint erős, de az élvezeti értéke nekem így is nagyon rendben volt. Természetesen, bevágtam a másodikat is hiba nélkül és azt kell mondanom hogy kellemesen jól sikerült laknom. Mint aki jól végezte dolgát, besétáltam a pulthoz, viccelődtünk a pincérrel egy kicsit, és fizettem ezerötöt. A számlán csak 1390 volt, de csak pincéres hely, na meg a talpaspohárban lévő vízről se felejtkeztem el. Szerintem nagyon jó, minőségi az étterem, sokat elárul a menüjük! Biztos vagyok hogy ha megint erre járok, kipróbálok valami mást is. Ránézve a weblapjukon található étlapra, van még amit szívesen megkóstolnék! Hopsza a pontozás:
Vannak dolgok, jelen esetben kitűnő vendéglátóipari helyek, amelyek mellett ha nem tudunk róla, simán elhúzunk nagy gázzal. Illúzióim nincsenek, nagyon sok olyan kajás hely van, amit a helyiek nagyon jól ismernek, mindenki tudja a környéken, hogy ez a kajálda a legjobb, de egy átutazónak nagy szerencséjének kell lennie hogy az ilyen gyöngyszemekre mint a csongrádi Bohém, rátaláljon. Nálam nem a szerencsén múlott. Gyikarc mondta ha arra járok ugorjak be a Bohémba és kérjek ki egy lepényt, persze Gyikarcnak meg Balázsék mondták, erős
helyi kötődéssel rendelkezve. Lepényt??? Elgurult a pótkerék? Azzal nem lehet jóllakni, főleg nekem pacalevőnek. Nálam a lepény, az nagyanyám almáslepénye annál nincsen jobb, desszert! Azért Gyik csak mondta a magáét, hogy Csongrád meg lepény, nem fogom megbánni. Minap át kellett mennem a városon, és már előtte is éhes voltam, de sietni kellett a fuvarral, hát gondoltam bedobok egy lepényt, gyorsba. A címben említett hely a főutcán van, a parkolás nem volt egyszerű, félig-meddig szabályosan megoldottam. Felmegyek 
a lépcsőn, oké kávéház, na lássuk azt a lepényt. Belépek öcsém, igazi cukrászdás jellegű kávéház, gondoltam bevágom a desszertet aztán megyek tovább. Megyek a pulthoz és kérdezem hogy van-e lepény? - Persze hogy van milyet kérsz? Milyet??? Miért milyen van? Van libazsíros, tonhalas, pulykás ... és sorolta a hangzatosabbnál hangzatosabb neveket. Na barátom ez nem desszert lesz gondoltam, mivel egyik sem tűnt tipikus édességnek. Mivel fogalmam sem volt mit válasszak így a régi jól bevált receptet
követtem! Azt kérem amelyiket a legtöbben kérik. Rendeben! Jött a válasz akkor egy Bohém Lepényt kérsz. Illetve kértem melléje még egy lónyálat is. Hát ez aztán a zsákbamacska, akarom mondani zsákba lepény! Sokat aztán nem kellett várni ki is jött a konyháról a Bohém lepény. Eléggé elkerekedett a szemem, mert semmi köze nem volt öreganyám almás lepényéhez, inkább egy óriás hamburgerre emlékeztetett, így a tányéron. De mi van benne?, gondoltam csak belenézek, mert az illata nagyon masszív sült húsi aromát hozott a két bucifél közül. Ez volt benne itt a képen, pont látszik! Aki nem ismerné fel sorolom: sós kapros túró, pljeskavica!!!, hagymakarikák, ajvár! Ott a helyszínen besírtam, hogy ilyen nincsen a világon, ez itt az édenkert. Szerintem nem tudod elképzelni milyen volt az előbb felsorolt összetevők együttes ízhatása. Ha nem ültem volna simán letérdelek, tényleg, robbant! A másik jóság pedig az volt hogy sokáig tartott, mivel a lepény elég termetes, nem ám holmi gyorskajás képennagy élőbe mini szendvics. Amit még kiemelnék az a lepény tésztája, fantasztikus, a textúrája és az íze is, szerintem helyben készül, bár azt nem kérdeztem meg. Ez a kombo nagyon el lett találva, nem véletlenül viseli a kávéház nevét, én is csak ajánlani tudom. Persze hogy benyomtam, semmi nem maradt. Aztán fizettem 2000-et a jattal, meg a lónyállal, a lepény ezeröt volt. Máskor is hallgatok Gyikarcra? Ez nem kérdés. de most pontozok:
Akkor egy életem egy halálom a pacalt itt is kipróbálom. Jó, ezt nem így mondtam, de ez volt a lényeg. Köretnek csak kenyeret kértem, meg egy tányérba csalamádé jellegű savanyúságot.
mélytányér nem volt teleküldve, nekem a csurig mostanában alap, de lehet csak el vagyok kényeztetve, mittudomén. Azért csak nekiláttam. Először a pacal felszínén lévő buborékok miatt kicsit paráztam, de mint kiderült semmi alapja nem volt, nagy valószínűség szerint a melegítés váltotta ezt ki. Az íz nem hozott semmi extra meglepetést, sem pozitív sem negatív irányban. Átlag fűszerezés, állag, és adag. Naná hogy jóízűen megettem mindet, vele a csalamádét, kenyeret is. Pont jól laktam, a csurig küldött tányér lehet sok is lett volna most. Simán el tudom képzelni hogy a pultos hölgynek megvan a képessége arra, hogy a büfébe való érkezéskor már lássa ki mennyire éhes, aszerint adja az adagot. Nálam most ezt pont eltalálta.Fizetni a mutatványért 1500-at sikerült forintban. Mehet a pontozás is:
ettem jó hurkát-kolbászt rámegyek arra. A kirakatban ott is voltak szépen a megevésre váró disznótoros nyalánkságok, piros tepsibe, vörös fény alatt. ( ugye tudjuk hogy az nyugtat) Nem sokat teketóriáztam surrantam is befele. Aztán bent megláttam a napi étlapot.
. Gondoltam egyszer élünk, had legyen. A pörkölt szereti a csalamádét, azt is kértem hozzá. Már kaptam is a kezembe meg a blokkot is, amin 1250 Ft volt, cakk-pakk. Fizetés után az utcán kitett talpon-evő alkalmatosságot céloztam meg a műanyagtálcámmal.
Zúzáról zúzára egyre jobban ízlett, és a puskagolyó is abszolút passzolt hozzá. Szépen lassan kanalaztam, kiélveztem a finom kerek ízeket. Ennek meg is lett az eredménye, félúton elhűlt a tányérom tartalma. Uccu neki, bevittem hogy lehetőség szerint pörgessenek már pár kört a mikróba vele. Ahogy bementem a félig evett tányérral a műintézménybe, a kiszolgáló hölgyre finoman kiült az "Ugye megmondtam hogy sok lesz" kifejezés, és rá is kérdezett a kézenfekvőre: - Csomagoljuk? - Ááá, dehogy, melegítjük! mondtam udvariasan. A melegítés után, tökéletes hőfokon befalatoztam a maradékot, mind egy szálig, amivel pont jól laktam. Nem kidurranósra, hanem olyan egészségesre. Majd mint aki jól végezte a dolgát, jóllakottan, jókedvűen belebicikliztem a péntek délutáni csúcsforgalomba.
azért megköszöntem hogy csak annyit szedtek a tányérra amennyi ráfért. Ő visszaválaszolt azért, hogy nincs ez mindig így!, csak ma az adagolást végző kolléganő otthon felejtette a szemüvegét, aztán cseppet megszaladt, az amúgy sem kicsi adag. Nem vagyok egy ilyen, az a jó adag ha minél nagyobb beállítású, de amit most magam előtt láttam az kifejezetten tetszett.
hogy hasonlóan jól van eltalálva mint az előző posztban kóstolt velős. A testes fűszeres íz nem sok, nekem nem kellett semmi utóízesítés. A velő is megvolt benne rendesen, nem kellett keresni mint az utasokat a Felcsúti kisvasúton. A kovászos uborka jó választás volt melléje, és külön ki kell emelnem a friss puha fehér kenyeret. Legtöbbször kenyeret küldök a pacalhoz, nekem ez az igazi köret. Nem kell jobban fényezni, ez tényleg megint egy jó pacal.
kellett beugranom egy gyors szervizre, ott adta a tippet a szerelő srác, hogy Sülysáp előtt a vasúti átjárónál van a legjobb kifőzde a környéken. Mivel bőven ebédidő után voltam és a parkolóban is volt rengeteg hely, így beparkoltam, amúgy is jött a vonat.
