Jó estét!
No, mivel Razirap jól megsz...ta Szigetszentmikin, ezért valahogy kompenzálni kellett!
Ma úgy esett, hogy Krakkó felé hajtottam a gépkocsit, amikoris délután 1 felé Donovalyba érkeztem. Gondoltam, kicsit levegőzök, beálltam hát a nagy parkolóba. Mit látnak szemeim: minden ülős felvonó megy! Na, basszus, persze snowboard otthon hagyva! Razirap már kölcsönözne, nálam azonban első a kötelesség, úgyhogy szépen átgurultam a parkoló másik végébe, ahol egy szimpatikus, zsírúj rönkház figyelt. Nevét nagy táblán hirdeti a bejáratnál: Koliba Goral. Mivel éhes voltam, ezért a snowboardot teszt váltotta fel. Bementem hát.
A ház nagyon fain, ahogy képeken is látszik. Rendes rönkház, nem valami nikecellell bélelt utánzat. A belső hangulat a nagy kemencével, hatalmas belmagassággal és fa padlóval még rátett egy lapáttal. Az ablakok előtt mézeskalácsok lógnak, fa lócán kell helyet foglalni. Szlovák népzene és szlovák öltözék a személyzetnek, ezek illenek a helyhez. Vendég éppen akkor 2 volt rajtam kívül. Az étlap is pofás, hát még kinyitva: magyar nyelven is bent van minden! Na, innentől már nagy baj nem lehet, gondoltam. A kiszolgálás olyan gyors volt, hogy a sok finomság közül nem is tudtam hirtelen választani. Végül egy főétel és opciós desszert mellett döntöttem. Előbbinek Donovaly serpenyőt kértem, az utóbbit hagytam talonban. Kellett várni, de nem is mikróztak, az biztos! Kisvártatva megjelent a főúr egy rendes serpenyővel, amiben mi otthon legalább kettőnek sütnénk-főznénk. Tele volt! Összesen öt szűzérmét számoltam, a köztes tér ki volt töltve nokedlivel, hogy ne tudjanak nagyon ficánkolni sütés közben. A tetejére került vagy 1,5 cm füstölt sajt is, hogy ki is nézzen valahogy. Nekigyürkőztem, de a fele táján holtpontra kerültem. Az ilyesmi nálam gyakori ugyan, de többnyire ebéd előttre, vagy még inkább utánra esik. Valami jóféle sör biztosan kisegített volna, de vezetnem kellett utána, így ezzel nem élhettem. Maradt a mundér becsülete, és szépen belapátoltam az adagot. Annál is inkább, mivel semmilyen minőségi panaszt nem lehetett neki felróni. Mondjuk nem is csodálkoztam, mivel a szakács gárda második lett az ottani országos sztrapacska vesenyen. Utána már kicsit megenyhültem, úgyhogy be mertem vállalni a desszertet is: konkrétan a "Rétes-tányér tejfölös karamelles mártással" lett a jelölt, miután egyéb idegen nyelvű fordításokból tisztáztam, hogy a tejföl az inkább tejszínhab lesz. Hát...ez is kiadta! Az almás rétessel kezdtem, az iszonyat jó volt. Érdekes, hogy a rétes tésztája valahogy inkább a kelt tésztára hasonlít, nem olyan hártyavékony, mint nálunk szokás. Utána jött a meggyes-mákos! Kész...
Fizetni nagy nehezen még tudtam, ezért a kombóért 15 EUR járt. Tényleg eléggé megdrágultak a szlovákok, nem viccelt K. Szerzőtársam legutóbb. De ez nagyon megérte.
Még egy értékelést tudtam nyomni, aztán beájultam a verdába a Krakkóig tartó útfebontások sorozatában. Tehát:
Parkolás: 5/5 (mellettünk lehetett volna még párhuzamosan 2 szlalom versenyt rendezni a parkolóban)
Kiszolgálás: 4/5 (kedvesség nuku, amúgy korrekt)
Adag: 5/5
Íz: 5/5
Ár: 4/5
Weboldaluk is van magyarul, étlappal, képekkel. Érdemes megnézni itt: http://www.maguradonovaly.sk/HUN/koliba.html
Jóéjt!
