Jó Étvágyat!
Mondhatnám vissza a gyökerekhez, mert alapvetően a belsőség igenis finom. Jól is kell elkészíteni, ez sem vitás. Nem akarok nagyon előreszaladni, persze Szombathelyen megint nem volt idő egy valamirevaló meleg ételt gyorsan adó egységet keresni, ja a rohanás mindig. Aztán az új autóúton Győr felé már rendesen marta a bendőmet az éhség, akkor ugrott be a Margaréta, Répcelakon. Útba is esik, jó a kaja, adag is rendes, régen sokszor álltam meg itt, érdemes volt. Persze mikor éhes vagyok az emlékek hajlamosak megszépülni, de tényleg jókat kajáltam itt, mindig sokan voltak, ez mutatta hogy jó hely. Miért a múltidő? Hát ezért:
Beléptem az étterembe és konkrétan nem hogy vendég, de személyzet sem volt, egy fia nem sok, annyi se! Ez már kihívás nekem való! Próbáltam nagy zajt csapni ahogy kihúztam a széket, leültem kényelmesbe, talán még köhintettem is párat a rend kedvéért. Semmi. Csend. A főúton elhúzó autók zaja, talán valami rádió is duruzsolt valamelyik sarokban, de emberi lét itt bent nem felfedezhető. Kb.3-4 percig simán eltartott ez a hibátlan nihil, már azon voltam hogy akkor kész, kösz, tipli, de végszóra fogalmam nincs honnan belibbent egy felszolgálólányféle.
Udvariasan megkérdezte hogy régóta vagyok-e itt?!Nem tudom mit feleltem, de az étlapot meg sem nézve kérdeztem hogy mit lehetne kapni enni, mondjuk készételt, szeretem a kihívásokat. A felsorolásból csak a szalontüdő fogott meg. Azt mondta mivel nincs sok vendég (tudtommal én voltam egyedül...) hamar kész lesz! Olyan sokat tényleg nem kellett rá várni és már előttem is hevert a csoda, a melegen gőzölgő szalon, zsemlegombóccal.
Hát Ő volt az, a délutánom fénypontja. Az első kanál mindig kritikus. Félve kóstoltam meg a tányérban lévő műremeket ezt be kell vallanom. Aztán az első kanál után jött a második, majd a többi is lassacskán. Mit mondjak, olyan semleges volt. Nem robbantotta fel az ízlelőbimbóimat, és nem is öklendeztem vissza az első falat után, szimplán csak ettem. A zsemlegombóc kicsit szottyos volt, a tüdő meg olyan, tényleg a legjobb szó hogy semleges. Kimaradt belőle a karakter, pedig próbáltam keresni benne, de jól elbújt. Szépen lassan minden katarzis nélkül elfogyasztottam a tányéron lévő összes cuccot. Már nem voltam éhes, küldetés teljesítve. A tonic is lecsúszott szokás szerint, annak legalább még sokáig éreztem a selymesen kesernyés utóízét. A fizetés innentől már gyorsan ment, 1200 körül fizettem mindenestül, ami egészen barátságos árazást tükröz. Az éhség elmúlt, de nem ez volt életem eddigi legjobb szalontüdője, na!
Pontozok:
-
Parkolás: 2/5 (szerelvénnyel nem egyszerű)
-
Kiszolgálás: 3/5 (így adta)
-
Íz: 2/5 (nekem ennyire futotta)
-
Adag: 4/5 (jó)
-
Ár/érték:3/5 (nem drágán semleges)
Mindent egybevetve akkor is azt mondom érdemes megállni, hátha valakinek jobban sikerül!
Ha valakinek van még kedve Szalontüdőzni akkor ajánlom, mára már klasszik:
Meg pár kép még az ínyenceknek:
