Jó Étvágyat!
Van olyan is amikor a telephelyen pihen a kamion hétvégén. Mit csinál a nemnormális sofőr ilyenkor? Igen, beül a személykocsiba azzal megy. Főleg élményfaktor a javából az is, amikor vagy a vízpumpa, vagy a termosztát gyengesége miatt az M7-es 10-es kiliénél útban a Balcsi felé, a pirosba csap a vízhőjelző mutató. Nem hátrálunk meg, menni kell, fűtés maxra, ablak le, így vagány az utazás! Szóval beteges kocsival mentünk neki a Balaton északi partjának. Bírta azért, bár a folyamatos 35fokos fűtés nem volt a legkomfortosabb.
Már nem is tudom hogy volt pontosan, de abban biztos vagyok hogy délután tájban nagyon megkívántam a levest. Vannak ilyen hullámok néha, a leves ritkán, de tészta kívánás, meg édesség kívánás ugye van. Na, az északi parton bevillant a "levest akarok enni" felírat és egyre nagyobb és vastagabb neonfényű betűkkel világított. A terv az volt hogy a következő lehetőségnél megállni és kérni egy levest. Itt érkeztünk meg Zánka határában található Neked Főztem, gasztrokocsmába. Hallottam már az intézményről, benne vannak ők is az északi parti gasztro hype-ban. Ha nem "az első helyen állunk meg" cselendzs van, magamtól nem biztos hogy bemegyek. Inkább kerestem volna valami kispiszkost, mindegy ezt dobta a gép, lássuk.
Pofás kis hely kívül-belül, mivel ez bőven ősz közepén történt, így a nagy tömeg nem volt itt, oda ültünk ahova jól esett. Ügyesen van hangolva a beltér, olyan egyszerű és sallang mentes, jó hangulatot ad, illetve a napi DJ is elég jól válogatta az aláfestő muzsikát.
Nemkértem étlapot, asszem nincs is. Egy jó nagy fekete táblára fel volt fehér krétával karcolva a napi ajánlat, én az első sorban megtaláltam azt amiért jöttem.ez pedig a Bárányragu leves volt. Előtte azért kértem még egy házi szörpöt azt hiszem kakukkfüves volt. Olyan szinten el volt találva, nem volt intenzív, nem volt cukros, teljesen ott volt a szeren. Egy "sima" szörp.
Aztán kijött a leves is, sokat nem kellett rá várakozni, lévén akkor éppen más vendég nem nagyon volt. Hozzá kell tenni a bárány, azért nem könnyű feladat, szerintem. Először a tányér felé hajolva az illatára és a látványra lettem figyelmes. A felszínen egy csipet tejfel sziget úszott, ízlésesen, ráérősen. Szépen telt kertizöldség illat szált fel elbújva benne a bárány jellegzetes aromája. Aztán még a kóstolás előtt rájöttem hogy hiányzik a ragu mellől nekem a kenyér. Azonnal hozott a pincér srác finom puha fehéret. Jött a kóstolás, először a leve. Nem vékony, jó sűrű lé, telis-tele sziporkázó ízvilággal. Aztán a zöldségek is a kanálra kerültek. Abban biztos vagyok hogy ezeket a leveszöldségeket nem a hipermarketek polcairól hozták ide bele a levesbe. Olyan ízük volt mint nagyanyám húslevesébe annakidején, amibe én vittem reggel a kertből fel frissiben a belevalót. Nekem már itt meg is volt a "de jó hogy ma ezt választottam" érzésem. Aztán jött az utolsó kóstolás, a barihusi. Félve haraptam rá, bár az előjelek jók voltak. Félelmem alaptalan volt, a hús is finomra sikeredett, egyáltalán nem volt rágós, sőt omlós állagával és visszafogottan jellegzetes ízével, volt kerek egész a leves. Ilyen finom egyben lévő levest, régen sikerült ennem. Szépen lassan kiélvezve minden kanállal, természetesen elfogyott a raguleves, vele a puha fehér kenyér. Nem lettem degeszre tele, de elég volt és nagyon finom!
Szóval szezonon kívül is érdemes a Balcsira menni, ha másért nem de egy finom, kerek, bárányraguért mindenképpen! Jó-jó, persze hogy másért is érdemes azért! A leves 1400 volt a szörp meg 400, csak gondoltam szólok.
Az elmaradhatatlan:
-
Parkolás: 2/5 (nem teherbarát, mondjuk szgk-val voltam)
-
Kiszolgálás: 5/5 (rendben)
-
Íz: 5/5 (az van bőven)
-
Adag: 4/5 (elég)
-
Ár/érték:5/5 (nekem megérte)
A tanulság számomra pedig az hogy néha igen is érdemes bemenni a "divatos", "hype-os" gasztro hullámon hasító kajáldákba is, néha.
Még egy ragu portré:
