Jó Étvágyat!
Augusztus 20 után vagyunk, megvolt a tűzijáték is, meg azt mondják hogy a Balcsi szezonnak is vége, hazamennek ilyenkor a népek. Mi pedig szeretjük a szezonvégeket hát megnézzük milyen is ez, na meg azért ilyenkor is kell enni valahol. Mivel már jócskán elmúlt dél aznap, hirtelen elhatározásból beültünk a kiscsaláddal a Csigaházba. Félreértés ne essék ez nem valami játszóház vagy mi, nagyon komoly vendéglátó ipari egység a földvári kikötő kapuja tulajdonképpen.
Mivel ez kiscsaládos megmozdulás volt bedobok egy új pontozási kategóriát is a végén, ez ráér, inkább jöjjön a kaja. Az asztalunk a kikötőre szép kilátással büszkélkedett meg a napi ajánlatos táblára is, amiről előszeretettel szoktam választani, hanyagolva az étlapi kavalkádot. Most megmondom: én még sohasem ettem Kakashere Pörköltet. Valahogy soha nem vitt rá a lélek, ajánlani sem ajánlotta senki, meg a neve sem valami bizalomgerjesztő. Most meg valami balatoni sugallat, vagy a meleg hatására egyből kirendeltem galuskával, káposztasalátával. (azért a hideg csapolt folyékony kenyeret sem felejtettem el...) Muki meg kérte a jól bevált rántottsajtos megoldást. (a Minicsaj meg, figyeld:hawaipulyka krumplival a'la KecskemétiKonzervgyár -t evett)
Nem kelet sokat várni mivel ugye szezon vége van, kevesen vannak, és már jött is ki a herepörkölt, meg a többi. Első találkozásom egész pozitívra sikeredett. Kinézetre semmi extra, jó kis pörköltszaftos anyag, galuskával körítve. Aztán jött az ízteszt. Valahogy az ugrott be az első villa előtt amikor Bear Grylls az UltimateSurvival-ban nyersen ette valami nagy növényevő patás heréjét, mondjuk aztán ki is hányta... Na de ez se nem nyers, se nem patás, jól is néz ki, hát had szóljon. Első ízlelő falat: meglepően kellemes, a
"hús" omlós, a fűszerezéssel nincs gond, egész jó. Második falat már merészebben: ez tényleg jó nem lesz ezzel gond. Aztán meg szépen be is csúszott az egész adag ahogy az a nagykönyvben írva vagyon. Mihez lehetne hasonlítani nem tudom, talán a csirke szívpörkölthöz, talán... Mindenesetre nem bántam meg hogy kirendeltem, ez egy nagyon pozitív első találkozás volt, és szerintem folytatása is lesz...
Muki is meg volt elégedve a sajttal, ezt általában mindenütt meg tudják oldani, itt dicséretben részesült mivel idézem: "pont annyira volt folyós amennyire kell".
Szóval ha valaki szezonvégén amikor nincs tömeg, vagy akár szezonban erre jár érdemes betérni, étlap szerint pacaljuk is van kell-e egyéb?
A számla kevéssel 4 ezer alatt megállt, fejenként kétezer szerintem nem rossz a Balaton parton!
Pontoznék is most kicsit rendhagyóba:
- Parkolás: 2 (nem teherbarát, szgkval nincs gond)
- Kiszolgálás: 5 (csíkos szerkóban, gyors is)
- Íz: 5 ( első kakasherézőnek)
- Ár/érték: 4 ( Balatoni viszonylatban jó )
- Gyerekkel: 5 (etetőszék, árnyék)
Direkt internet elérésüket nem találtam, de menjen mindenki arra, a kikötőbe, Földvárra!
Igen, megint eltelt egy hónap valamirevaló bejegyzés nélkül. Pedig voltunk ám több (nekünk) újnak számító egységben, csak valahogy a dokumentálás mintha nem menne olyan könnyen, természetesen csak ami engem illet. Azért most erőt is veszek magamon és az egyik legutóbbi helyet bemutatnám, az ott megtapasztalni sikerült élményeken keresztül.
Majd kisvártatva meg is érkezett a pörkölt, finom jellegzetes illatokkal. Kértem hozzá még egy kis erőset biztos ami biztos (de nem volt rá szükség) és nekiláttam a falatozásnak. Közben pedig rajtam kívül más nem levén az egységbe, kicsit beszélgettünk a vendéglátóval. Először is arról hogy az erős amit kaptam igazi házi kalocsai őrölt, ő is jobban szereti ezt a fajtát mint a bóti üvegeset ami néha csíp de inkább sós. Aztán meg a forgalomra mertem rákérdezni, ami régen sokkal jobb volt, azért is van egyedül, mert nincs értelme a több alkalmazottnak. Hétvégén azért a környékről járnak ám főleg a cigánypecsenye ízlik itt a népeknek. Ahogy beszélgetünk azért jönnek a vendégek, az egyikük rántottsajtot kér, viszont nekem a pacalt dicséri. Mondom pont annak nyelem az utolsó falatját, igaza van tényleg jó! Aztán megint jönnek, csak nem olyan rossz hely ez sőt, amikor fizetek (összesen:
A fent nevezett útról Répáshuta felé betérve végig a főutat kell követni, és el sem lehet téveszteni a jobbra fekvő nagy házat. Amúgy táblák is jelzik, merre érdemes csapatni.
A kockás terítő amúgy nekem mindig bejön, valahogy összekapcsolódik az őszinte kajálós helyekkel. A falon lévő dekoráció is ott van nagyon, főleg a kis vaddisznó, amit persze elfelejtettem a végén külön lefényképezni.
Az ábrán az érdekesség kedvéért szerepel egy pisztráng is, amit az asztaltársaságunk egy másik tagja fogyasztott, és arra sem volt panasz.
Én szeretek „blind”-re menni kajálda ügyben. Viszont a tuti súgások sincsenek ellenemre, kipróbálom azokat is szívesen. Jelen esetben is ez történt. Egy helyi erő súgott déltájt Nyíregyen, hogy a Kemence Csárda jól adja a menüt, szeretik is a helyiek. Elvéteni elég nehéz, a 41-esen kifelé , bal oldalt simán megtalálható az egység.
tényleg pik-pakk. Egy menüs helyen azért nem olyan nehéz általában választani, mondjuk itt volt miből ( menü étlap csatolva alant). Hirtelen felindulásból egy zöldséglevest és zuzapörit sikerült kirendelnem. Közben egyre csak sokasodott az ebédelni vágyók hada, tényleg sokan járnak ide ebédidőbe.
bajom,pont. Még be sem sikerült fejeznem a levest, a zúza is kint volt az asztalon. A felszolgálás tényleg gyors és kifogástalan. Csak jókat tudok a zúzáról is elmondani. Nagyon jó ízűre sikeredett, a szaft pedig nem az a vékony szmötty volt amiben sok helyen úszik a zúza, hanem tényleg jól egybeért, testes, finom szaft, a petrezselymes krumpli, meg a kis csalamádé a tányéron jól kiadta. Kis üdítővel, 1500 környékén állt meg a számla amire szintén nem kellett órákat várni. A benyomásom mindenképpen pozitív, minőségi, jó menü, ennek megfelelő áron. A levesért a 410 szerintem kicsit meredek, de a zúza megérte az árát. Pontozok, kicsit rendhagyóba, most:
Ezt a hetet ezennel kinevezem a Csárdák Hetének, ami abból áll, hogy Pacalvadász kolléga csárdával kezdte, én pedig csárdával zárom a heti ténykedést. Azt már egy párszor kifejtettem, hogy nem nagyon kedvencem az M6-os sztráda, most Dunaúj és Batta között „nosztalgiáztam” kicsit a 6-oson. A nosztalgia következménye meg is lett egyből, mert Ercsinél a laktanya előtt le is intettek a fakabátok, mint régen, most is ott van a bandázó törzshelyük. De hálaisten nem keletett szponzorálnom a fegyveres testületet, „további jóutat” volt az ellenőrzés vége.
Hogy egy kicsit formát bontsak, nem babgulyást rendeltem csuszával, hanem egy újházi tyúkhúst csészében, sült kacsacombbal petrkrumplival, salátával. A leves jött hamar, csészébe! A kép visszaadja remélem a „csészét”, van olyan hely, ahol a tányér nincs ekkora, mint itt a csésze, szóval egy „átlagos testalkatúnak” :-) bőven elég egy csésze is. Volt benne hús is meg zöldség is, finom.
sülni, még nem végeztem a csészelevessel, már a kacsacomb is megjelent, mennyei sült illattal fűszerezve. Igen, megint megveregettem a vállam képzeletben, hogy jó ötlet volt itt megállni, amikor az első ropogós kacsacomb falat lecsúszott. A combon a bőr pont annyira volt ropogósra pirítva, hogy amennyire kell, a bőr alatt vékony kacsazsírréteg, de tényleg csak az ízéért, amihez jól passzolt a petrkrumpli. Külön megemlíteném a pároltkáposzta mellé csempészett házi cseresznyebefőttet! Gyá, utoljára nagymamámnál ettem ilyet főtthúshoz, azokat az időket hozta vissza az ízvilág, sajnos 
azoknak az időknek már vége... De a befőtt is tényleg nagyon finom, csak elismerő szavakkal tudom méltatni. Ahogy kell, megettem mindent, ami a tányéron volt, és jött a kiszolgáló hölgy, hogy esetleg egy desszertet, és már sorolta is a kínálatot. Merénylet, én mondom, merénylet! Kellett is gondolkoznom vagy 5 másodpercet és simán beleválasztottam még egy mákos lekváros palacsintába. Jól voltam lakva, de desszertnek mindig marad hely! Megérte, baracklekvár mákkal elegyítve adta a töltőanyagot a két palacsintának. Az i-re a pont, így mondanám.
Betérve sok boltív uralkodik, elég szocicsárdás az összkép, az asztalok elszórva, meg box jelleggel is telepítve vannak, a kívülről látható torony (ld. weboldal) alatt vannak elraktározva a szintis csávó nélkülözhetetlen eszközei, szóval zene is lehet itt elég gyakran.
Az aktuális poszthoz ezt a kezdőképet tettem be, mert valahogy nagyon megkedveltem mind képileg, mind ízhatásilag az itt látható kompozíciót. Kicsit rendhagyóba, visszafelé adom a történéseket, meg keverem az idősíkokat is, ilyen még úgysenem volt.
Ha már visszafelé megyünk, a következő kép az eredményes ebédet hivatott szemléltetni. És igen az ügyesek egyből leveszik a háromszög tálcát, a nagyalakú levesestányért, az Erőspityut az asztalon, amik ezen a blogon, a minőségi MENZA védjegyei. 
ami „kisadagba” 1, nagyadagba 2 kocka, az almapaprika bónusz volt hozzá. (Egyes ebédelős helyeken jó, ha normál adagba kapsz 1 ekkora koczkát, mint itt.) A teteje kicsit megpirítva, de csak épphogy, ez is finom volt. Mindezért perkáltam 1200ft-ot a pénztárnál, ami szerintem a tálcára ránézve elég jó ár érték (mennyiség) arány, és hát a minőséggel sincs semmi gond, sőt!
Na igen, ennek a posztnak kellett volna zárnia a tavalyi évet, mert témájában meg mondanivalójában is adta volna magát, de nem sikerült megírnom, van ilyen. Azért nem igen fogok kétségbe esni, jó lesz ez 2011-es kezdőnek is. Az érzések még megvannak, a többit meg ha kell, utólag pontosítjuk.
Ilyen előzmények után léptünk az egységbe, be. Nagy tömeg nem volt, dél környékét írtuk, konkrétan egy asztal volt foglalt. Most mondom, pincéres hely és nincs is vele semmi gond. Ahogy leültünk, már ott is volt a felszolgáló, kérte az ital rendelést, mi meg érdeklődtünk a menü felől. Aznap húsleves, kolozsvári rakott káposzta volt a menübe 750-ért. Elég diétás (a körömpörkölthöz képest), kértük hát. Nem győzőm mondani, menüt rendelni jó, mert legtöbbször friss (aznap készül), illetve nem kell órákat várni reá (jobb helyeken). Itt sem vártunk sokat, ripsz-ropsz kint volt a leves, Vadász kollégának a gyomrára elképzelni sem lehetett 
volna jobbat. Majd következett a káposzta, volt hozzá kenyér is bőven, na el is kérte, és a végére kellemesen jóllaktunk, illetve azt is megbeszéltük, hogy ki-kivel-mit (vagy mit nem...) csinált a karipartin. Kajajegy elfogadók, sőt az én adagomat is a kolléga perkálta, nem felejtek, innen üzenem. Mindent összevetve vagány hely érdemes, mostanában a megállítótáblán kint van a pacal is, ígérem tesztelni fogjuk és kommentként ápdételjük a posztot!
Megint úgy alakult, hogy egy kollégámat kellett vacsorázni vinni, viszont annyi nehezítés volt a dologban, hogy Budapest 16. kerületében kellett valami helyet találnom az estebéd elköltésére. Egyből tárcsáztam Pacalvadász kollégát, hátha van valami tippje az adott környéken. Ő aztán vágta is, hogy van valami tiroli étterem, amit érdemes lenne próbálni, csak az volt a probléma, hogy a kollégám a labancoktól érkezett. Viszont ellentétben azokkal, akik külföldön is a hazai ízeket keresik, neki valami helyi ételre fájt a foga. Nem volt mit tenni: a mindenható internetes kereső által kidobott éttermek közül a címben szereplőre esett a választásom. Korrekt honlap, galériával, elérhetőséggel, tényleg jól néz ki, nemkülönben az étlap, amin az első étel nagyon megtetszett. Gyors asztalfoglalás, kártyával is lehet fizetni, hurrá! 
étkezéshez, és ha beszélgetni akarsz, akkor sem hangos. Aztán meg is érkeztek az étkek. Itt szintén nem volt hiba sem küllemi, sem mennyiségi megjelenésben. Az adag pont akkora, amivel jól lehet lakni, se több, se kevesebb. Az ízekről nem is beszélve. Az én kalács bundában sütött gorgonzolás jércemellem ütött! Nagyon jól összepasszolt a bunda kicsit édeskés hatása a benne lévő „töltelékkel”. Csak pozitívan tudok nyilatkozni a köretről is, ami zöldséges volt. A kollégámnak szintén ízlett a harcsa, és a mennyiséggel ő is meg volt elégedve. Összességében azt tudom mondani, hogy nagyon jól választottam, amikor ide jöttünk, ámbár nekem a 16 kicsit kiesik, de biztos vagyok benne, hogy fogok még itt enni. Még egy, amit meg kell említenem az az, hogy a pincér itt tényleg igazi Pincér Úr. Makulátlan öltözék, határozottan tisztelettudó és maximálisan udvarias. Sok pincérnek látszó, ápolatlan nyegleó szerte a honi vendéglátokból bátran jöhetne ide tanulni a szakma csinját-binját.