Jó Étvágyat!
Most egy kicsit nem barátom se a számítógép, se ez a nyomorult blogszerkesztő, mivel már befejeztem ezt a posztot 2 perce, mentettem, aztán elszállt a poszt mindenestűl, most meg kezdhetem előről.
Szóval ezt a helyet már régen meg akartam írni, csak se fényképező nem volt nálam, se nem emlékeztem hogy mit ettem amikor itt jártam legutóbb. Most is éppen Bécsbe tartottam az M1-en, amikor Győr után éhes kezdtem lenni. A Hegyeshalmi molos Marché (vagy hogy híják) nekem nem nagyon 
tetszik, inkább kigurultam a móvári exit-en, és a híd után egyből jobbra található Halászkertbe tértem be. Mivel a neve adja a fő profilt, halas ételek garmadája, halászlevek találhatóak főként az étlapon, ami pont megfelelő terjedelmű, de azért egyéb étkek, vadak, sertés is szerepelnek. A levesek 500-tól, a másodikak 1500-tól indulnak felfelé. Mivel lájtosat szerettem volna csak enni, ezért egy fokhagymakrémlevest és egy trikolor csirkét kértem ki. Rajtam kívül 2-3 asztalnál voltak csak, így kb. 4 perc múlva meg is jött a leves.
Mint a képen is látszik, nem egy nagy menzástányér adag, de meg lehet vele barátkozni. Nem volt vele gond, ízletes és meleg is volt tényleg jól esett.
Majd kijött kisvártatva a háromszinű csirke is, aminek nem a hús része volt háromszinű, hanem a köret szinei pompáztak a varázslatos kompozícióban. A csirke egy sült (grill) hús volt, semmi nagy szám, de nem is bundás aligátort rendeltem, tehát adagra jó volt, sőt, a vége már lassan ment le. Az étel nekem ízlett, az adag a sültkrumplival elég is volt, meg jól is laktam. Kikértem a számlát is: leves 520, csirke+köret 1840 ,összesen 2360Ft. Ezután nyugodtan folytattam utamat tovább a labanc főváros felé.
Pontozok is:
- Parkolás: 2/5 (nagykocsival nem egyszerű)
- Kiszolgálás: 5/5 (udvarias volt a pincérsrác)
- Adag: 4/5 (jó)
- Íz: 4/5 (ezt így adta)
- Ár/érték: 3/5 (kicsit drágás)
Aki itt akarja megtalálni az éttermet, az siessen, mert lassan költöznek. Elektromos elérhetőséget meg nem találtam.
A hely Florida déli részén van, ami amúgy is nagykirály szörfös hely, meg sok az aligátor. Igazából sok település nincs, ami van, az meg félig üdülőkből áll, félig lerobbant arcok lakják, akik nem tudni, miből élnek. Egy ilyen faluban kolbászoltunk, amikor megláttunk a főútnál a sokat sejtető "restaurant" táblát. "Próbáljuk be!" - mondta mindenki, mert már nagyon korgott a gyomrunk. A helyet nem nehéz megtalálni, mert az út össze-vissza megy ugyan, de végig ki van táblázva. Egy folyó szélén van a hely, a mellékelt ábra szerinti szép színben pompázik. Az átjáró alatt helyi arcok cigiztek, meg innen lehetett bemenni a tengeri állatokat, főleg az itt fogott rákot áruló boltrészbe. Ez elég bíztató egy itthoni halas kajáldában is, amikor mellette van a halastó, úgyhogy egyből beljebb is hatoltunk. Itt egy terasz rész van, ahol minden asztal a folyó felé néz, nincs az, hogy háttal ülsz az eseményeknek, és még a csajod is beszól, hogy betakar a fejed az elsuhanó hajó látványába.
Mi most a hátsó, szúnyoghálóval körbevett részre mentünk.
Minden jó, ha a vége jó!
pincérünket hogy mi a konyha aktuális ajánlata az adott napra, és ez még mindíg bejött. Mondjuk a palacsintatészta leves indításnak, egy kimerítő gyaloglással, vagy mászással telt nap után alap.
Hogy is fogalmazzak, az adagok kellemesek, kellemesen jól lehet velük la
kni! Hát a képeket sikerült megint szépen berakosgatnom, ez valahogy sosem megy, talán rájövök egyszer hogy mi benne a csízió... Ha valakinek nem sikerülne jóllaknia, ott van még az 
édesség kínálat is ami gözgombóccal indul, de megtalálható a mindenféle rétesek, egyébb kreálmányok hada az étlapon. Szóval a jóllakásra és a teli gyomorra a vacsora után minden feltétel adott. Vacsi végén indulnak az elengedhetettlen sztorizgatások amibe alkalomadtán a pincérsrácok is beszálnak, sőt még a memóriajátékba is jeleskednek! (Igaz Csabi!?)
Kaptam is a három szelet májat két méretes kenyérrel, meg két uborkával. A mérést követően 430 Ft-nál tartottam. Ahogy elkezdtem enni, beszédbe elegyedtünk, más vendég éppen akkor nem lévén. Kiderült, hogy a sertésből készült cuccok többségét a hentes csinálja, saját recept szerint. A máj pl. előző nap pácban ázik, úgy van kisütve másnap. Aztán kaptam kóstolót a kolbászból is, meg vastag szelet disznósajt, májas is került a tálra. Ezt fejelte meg hentes urunk még egy kenyérrel, mondván, ennyi húshoz a három kevés lesz. És ezek már mind grátisz!!!
Szóval régi emlékek elevenedtek fel, nagyon jó kis pecsenyést sikerült találni, bár a fő csapásirányból nekem kiesik, de ilyen árakért akár érdemes is a kitérő. Ráadásul ami ízlik, azt meg is lehet venni otthonra!
Utána, kis sörözést követően érkezett a főétel. A Csikós rostélyos olyan rostélyost takart, ami tejfölös-lecsós alapra készült. Szemre jól nézett ki, az illata is rendben volt. Aztán kiderült, hogy az ízével sincs baj. Jól ment a lecsós-tejfölös alap a húshoz, meg a galuskához is. A galuska nem volt kemény, vagy ragacsos, úghogy azzal sem volt gond. A marhahús állaga viszont lehetett volna jobb, talán öreg volt már az állat, vagy nem tudom, de kicsit cipőtalpra sikerült. Egy menzán nem reklamálnám meg, de étteremben azért elvárom a színvonalat.
A Gundellel nem volt gond, bár nem lángolt, – amit gyerekkoromban nagyon szerettem – de volt benne anyag rendesen.
A hőmérséklete is rendben volt. Ami pozitívnak adta, hogy a pincérsrác bekérdezte, hogy kérek-é erőspityut, vagy opciónak ki van rakva az asztalokra szárított csípőspaprika. A szárított csípősnél maradtam. Jóóó választásnak bizonyult. Az elején kicsit gyengén adta, így bedobtam még egy csipetet a levesbe, na, ez részemről hiba volt! A tányér felétől kezdte adni az erőt ki magából a paprika rendesen, de azért leküzdöttem. A levessel nem volt hiba, megfelelő mennyiségű bab és hús is találtatott benne, mellé kis kenyér, hibátlan kombináció.
