Jó étvágyat!
Úgy alakult, hogy eljutottam az Amerikai Egyesült Államokba, és ugyan már ennek magában nagyon örültem, de nem hagyhattam figyelmen kívül, hogy itt ez a blog, amire termelni is kéne valami, mert mostanában elég gyér a felhozatal. Másrészt olyat ettem, amit még soha. Csapjunk is bele a lecsóba!
A hely Florida déli részén van, ami amúgy is nagykirály szörfös hely, meg sok az aligátor. Igazából sok település nincs, ami van, az meg félig üdülőkből áll, félig lerobbant arcok lakják, akik nem tudni, miből élnek. Egy ilyen faluban kolbászoltunk, amikor megláttunk a főútnál a sokat sejtető "restaurant" táblát. "Próbáljuk be!" - mondta mindenki, mert már nagyon korgott a gyomrunk. A helyet nem nehéz megtalálni, mert az út össze-vissza megy ugyan, de végig ki van táblázva. Egy folyó szélén van a hely, a mellékelt ábra szerinti szép színben pompázik. Az átjáró alatt helyi arcok cigiztek, meg innen lehetett bemenni a tengeri állatokat, főleg az itt fogott rákot áruló boltrészbe. Ez elég bíztató egy itthoni halas kajáldában is, amikor mellette van a halastó, úgyhogy egyből beljebb is hatoltunk. Itt egy terasz rész van, ahol minden asztal a folyó felé néz, nincs az, hogy háttal ülsz az eseményeknek, és még a csajod is beszól, hogy betakar a fejed az elsuhanó hajó látványába.
Mi most a hátsó, szúnyoghálóval körbevett részre mentünk.
Ahogy leültünk, a helyi főnökasszony-féle már hozta is az étlapot. Rajta mindenféle tengeri herkentyűs kaja, meg persze az errefelé kötelező key lime pie (gyakorlatilag citromos süti) és a csirkés cuccok. Mindenki választott már kevére való kaját, amikor megláttam az étlap alja felé az aligátort. Ki is rendeltem, mert ilyet soha nem ettem, és máshol nem is sok esélyem lesz rá (frissre, persze).
Az ételek gyorsan megérkeztek, előtte persze az italok többszáz kiló jéggel, szép, piros pohárban.
Az aligátor ki volt rántva, mint ahogy itt kb. minden mást is szokás elkészíteni, de biztatóan figyelt a tányéron. Mellé hasáb ment, meg ketchup és valami gyalult káposzta szerű dolog. Megkóstolva a hüllő maradványait kellemesen csalódtam. Nem érezni rajta semmi hal, vagy hüllőízt, inkább valami nagyon puha csirkehúshoz hasonlít. Jó sokat is kaptam belőle, így más is meg tudta kóstolni. A sültkrumpli is megérte a pénzt, nem mirelit volt, hanem rendesen megcsinált köret. Eközben a többiek is dícsérték a kapott ételeket, el is fogyott minden, ahogy kell.
A végén nem hagyhattuk ki a lime-ból készült sütit. Amiket addi ettünk édességet USÁ-ban, az mind nagyon édes volt, már-már ehetetlen. Ez viszont rendes házi süti volt, büszkén hirdette is az étlap, hogy a legjobb a környéken. Hát, nem tudom, milyen a többi, de komolynak kell lenniük, hogy ezt lenyomják! Nagyon finom volt, egész nagy is, és nem volt gejl. 
Minden jó, ha a vége jó!
Az adaggal nem volt gond, bár elsőre nem tűnik nagynak, de az aligátor egészen laktató. Az üdítők bazi nagyok, a key lime pie nekem elég volt. Az árak eléggé változatosak, mert nagyon függ attól, hogy mit akarunk enni. A komolyabb rákok persze drágák, de átlagosan 10 $ körül meg lehet kajálni (kb. 2000 Ft), ez pedig nem rossz, pláne ott. Az aligátor amúgy 9 $ volt, a köret meg 1,5 $. A süti 3,25-ért adta magát.
Amikor tovább autóztunk a helyről, akkor láttuk, hogy itt nagyüzemben megy a rákászás! Pár kamion állt sorban, és mindegyikbe rakdták be a frissen kifogott árut. Ez azért elég meggyőző, még utólag is!
Jöjjön az értékelés is:
Parkolás: 5/5 (kamionnal sem gond, csak nehogy telerakják ollósékkal, mialatt eszünk)
Kiszolgálás: 5/5 (gyors, kedves, kérdésekre egyből jött a profil válasz)
Adag: 4/5
Íz: 5/5
Ár/érték: 5/5
Lehet, hogy kicsit felhúztam, de tényleg zsír hely ennyiért! Még a végén megtudtam a főnökasszonytól, hogy amit ettem, az az aligátor farkából készül, és más testrészét nem is dolgozzák fel. Ja, és weboldaluk is van étlappal, térképpel, meg még több képpel: http://www.triadseafood.com/index.htm
Legközelebb már valami honi étkezővel jelentkezünk, addig is jó ebédhez szóljon a nóta!
