Szent Antal Fogadó, Zalabér
Jó étvágyat!
Hogyan máshogy időzíthető egy Budapest-Körmend retúr, mint a piros riasztással tarkított leghavasabb hétvégére? Naná, hogy ekkor mentünk le pár ígéretes autóalkatrészért. Hogy a csajok se maradjanak ki, azért kitalálták, hogy együnk valahol, legyen ez ilyen kirándulás jellegű. A választás a zalabéri Szent Antalra esett, mert az útitársak ott már voltak egyszer, és nagyon bejött nekik. Meg a számítások szerint dél körül kellett odaérjünk.
Zalaszentgrót felől Zalabérre beérve, az út bal oldalán található a fogadó. Negyed egykor gurultunk be az autóknak tágas, pótosnak azonban alkalmatlan parkolóba. Elég kevesen voltak, gondolom, főleg a nagy hó miatt. Az épület amúgy már bontásra volt ítélve, úgy mentette meg a jelenlegi tulajdonos. Azt mondom, nagyon megérte, mert igen jól néz ki! Előbb egy nagy udvaron találjuk magunkat, ahol körben fedett helyen lehet kiülni nyáron. Belépve az étterembe a jó hangulat tovább folytatódik, többek között egy melegen duruzsoló kályha által. A falakon lévő díszítések is ízlésesek. Rajtunk kívül még két asztalnál ettek egyébként.
Leültünk, majd kíváncsian ütöttem fel a főúr által egyből kihozott étlapot. Ahogy elkezdtem lapozgatni, egyből kiült a vidámság a fejemre, mert alig pár kaja volt az étlapon, azok meg főleg a tájegységre jellemző fogások voltak. Jó, hogy őrségi cuccokat is becsempésztek a zalaiak mellé. Ilyet nem ehet az ember akárhol! Aztán persze kiderült, hogy hátul van „rendes” étlap rész is, sok egyébbel, de ekkor már csak az első szekcióból szemezgettem.
Végül mindannyian kértünk 1-1 Göcseji gombalevest. Akik korábban már jártak ott, Hagymás rostélyosra szavaztak (ez van a képen), én inkább a Csikós rostélyost preferáltam galuskával. Desszertnek egységesen Gundel palacsinta lett kirendelve.
A leves hamar meg is érkezett nagy csészékben, amikről egységesen hiányzott a fül. Maga az étel tulajdonképpen egy ragú volt sok gombával, 360-ért. Nem tudtam eldönteni, hogy a gomba benne a kínai konzerv anyag, vagy nem. Sajnos inkább az előbbire hajlok, pedig a leves maga megérdemelt volna jó magyar gombát is, ami a Zalában azért nem ritkaság. Ugyanezt tapasztaltam már máshol is, és én még mindig azt mondom, hogy ha drága a friss, vagy szárított gomba, akkor annyiért kell adni a levest. Ez a kínai konzerv nem való étterembe.
Utána, kis sörözést követően érkezett a főétel. A Csikós rostélyos olyan rostélyost takart, ami tejfölös-lecsós alapra készült. Szemre jól nézett ki, az illata is rendben volt. Aztán kiderült, hogy az ízével sincs baj. Jól ment a lecsós-tejfölös alap a húshoz, meg a galuskához is. A galuska nem volt kemény, vagy ragacsos, úghogy azzal sem volt gond. A marhahús állaga viszont lehetett volna jobb, talán öreg volt már az állat, vagy nem tudom, de kicsit cipőtalpra sikerült. Egy menzán nem reklamálnám meg, de étteremben azért elvárom a színvonalat.
A Gundellel nem volt gond, bár nem lángolt, – amit gyerekkoromban nagyon szerettem – de volt benne anyag rendesen.
Összességében nem maradt rossz élményem: egy szép étteremben, közepes kajákkal laktunk jól.
Van weboldaluk is képekkel, étlappal, meg leírásokkal:
Jöjjön hát az értékelés:
- Parkolás: 4/5 (pótossal nem, de azt amúgy sem egy étterem előtt támasztjuk le)
- Kiszolgálás: 5/5 (a főúr készséges volt, és elég gyorsan jöttek a kaják)
- Íz: 3/5
- Adag: 5/5 (nagyobb étkűeknek is elég)
- Ár/érték: 3/5 (négyen bő 10 ezret fizettünk leves-főétel-desszert-ital kombóért)
Amúgy, ha valaki tud jó éttermet a Kis-Balaton környékén, ossza meg velünk is!