Jó Étvágyat!
Jó nagy takony, szürkeség van mindenfelé az országban már ami az időjárást illeti, és valahogy ez a szürkeség akarva akaratlanul is beszivárog az emberek köztudatába. Ilyen dzsuva időbe kicsit irigylem Pacalvadász kollégát aki a Torinói havasokban, nagy hegyek között ahol mindig süt a nap, ott próbál boldogulni, de azért talán ott sem Grissini-ből van a kerítés, vagy kitudja. Azért van egy jó hírem is, mégpedig ki lehet szakadni ebből a csodás ködös szürkéből, például egy jó helyen, jó környezetben, elfogyasztott ebéd vagy bármilyen étkezés alkalmával. Nekem ez ma sikerült, miért ne sikerülne másnak is! Közreadom az én receptemet, ami mi tagadás nagyon bejött.
A címben említett helyen már egyszer ebédeltem, (tán megvan már 2 éve valamikor nyáron, teraszon, és finom volt, csak ugye megint lusta voltam közölni...) most meg megint arra jártam, és be is ugrottam, mert jó emlékek rémlettek, no meg a bejárat előtti táblán közölt menü is kedvemre valónak volt. Az étterembe belépve már el is szakadsz a ködös szürkeségtől, bent barátságos és nyugodt, meleg környezet fogad. A világítás és az inkább halk zene, mind azt súgja, igen, jó helyen vagy. Rajtam kívül csak 1 asztalnál volt valami társaság, én külön, a pult közelében telepedtem le. A hely stílusa mindenképpen elegáns, de egyáltalán nem hideg. Pillanatok alatt sikerült kirendelnem a tonikom és a 3 fogásos menüt. A pincér Úr profizmusára és szakértelmére, figyelmességére utal, hogy elnézést kért, hogy nem tud a tonikhoz citromkarikával szolgálni, mert a mai beszerzés nem sikerült és a citrom belseje fagyott, minek következtében mellékíze van ami nem a 
vendégeknek való. Szóval lehet érezni, apró kis dolog, de jött a következő. Brokkolikrém leveshez esetleg egy kis csípőset kér-e? Nagyon jó kérdés volt mert én szeretem, és kértem is. Aztán kijött a leves pirított tökmaggal a tetején, gőzölögve és egyre jobban felejti el az ember a kinti szürkét, kellemes a zene egyáltalán nem zavaró, odafigyelnek a vendégre, nem a leves véknya jut neki, nem ragozom tovább.
A második is rajta volt a szeren azt kell mondjam. A csirkecsíkok párizsiasanban először is az tűnt fel hogy nem tocsog az olajban, sőt szinte azt gondoltam, hogy nem is olajban sült ki, mivel száraz volt kívülről, de ízre pedig nagyon finom porhanyós, ízletes. Amit külön megemlítek még a fokhagymás tejföl mártogatós, ami precízen csak annyi fokhagymát tartalmazott ami az ízt átadta de nem billentette a karaktert, így a tejföl is érvényesült!
És jött a sor végén, a totál napsütés, a két csokis palacsinta, amibe egy kis kubai hangulat -képpen egy kis rum aroma is megbújt, szintén diszkréten, de észrevehetően.
Szóval ma ez volt a receptem a szürke ködös ellen, délutánra is van receptem, de ezt majd máskor!
Pontoznék:
Parkolás: 3 (nyergessel óvatosan, szgkval nincs gond)
Kiszolgálás: 5 (elegáns, figyelmes, PROFI!)
Íz: 5 ( Megérdemli az ötöst )
Ár/érték: 5 ( Ide is megadom )
Gyerekkel: 5 (etetőszék, nemdohányzósrész)
Honlap itt: http://art-pub.hu/
1203 Budapest, Lajtha László u. 2.
Ez az a hely ahova bármikor érdemes betérni mert szerintem komolyan veszik a vendéglátást, és a mesterszakács(ok) a menüt is jól teszik össze!
Ha valaki a Soroksári úton, vagy Határ út közelében közlekedik megéri beugrani!
