Mivel a hétvégén jó idő volt a Balaton felé vettük az irányt, és egy vagány tihanyi körséta után megéheztünk, hát adta magát a jó vendéglátóhely keresés. Út közben eszünkbe jutott, hogy a télen sikerült egy vagány estebédet fogyasztani a füredi Balaton étteremben, végül is útba is esett, hát legyen, már kanyarodtunk is le a főútról a part felé. A parthoz közel érve, villámcsapásként ért minket a felismerés, miszerint süt a nap és még a hőmérséklet is kellemes, ilyenkor pedig már rajzása van a parti sétány jellemző állatfajtájának, amiket guccsi napszemüveges, cicanadrágos, "25fokbaniscsizmábajárok, mostmivan?" nőstény egyedek kisérgetnek fel-alá, és hát az „élet császárai” a parti egységekben is tanyát vernek. Hát köszi, most ebből nem kérünk! Már fordítottuk is háttal az irányt a partnak, tűz fel a „hegyre”, hátha akad ott is valami. Hát akadt!

 

Füred tényleges központjától elég sűrűn lehet a Kormos Csárda terelőtáblájával találkozni, legyen, kövessük, a partnál biztos csak jobb lehet. Kicsit „kelenringós” volt az út de simán megtaláltuk a Csárdát! Itt nem volt tömeg, se nyüzsgés, se „élet császárok” ellenben volt madárcsicsergés, nyugalom, sok orgonabokor, már megérte. A csárdában rajtunk kívül csak 1 asztalnál ültek, és az idő még mindíg kellemes volt, így a kerthelyiséget választottuk.

Egy kedves pincérhölgy hozta is ki az étlapokat, és mi már kértük is ki a két almafröccsöt, ami alkalomadtán nagyon jól tud esni. Mire az üdítő kiért, a nem túl vastag étlapból ki is választottuk az áldozatokat. Mindketten betyárlevessel kezdtük a rendelést, Muki másodiknak hátszínt kért gombás barnamártással, én pedig a vaddisznópörit figyeltem ki. Azért finoman rákérdeztem hogy:- Hát a vaddisznó szeret-e itt pörkölt lenni? A pincér hölgy szerintem vette az adást és a következő válasz jött:- Ma a birka és a marhapörkölt frissen főtt! A rendelést birkapörire adtam sós burgonyával. A rendelés felvételnél még megtudtuk, hogy a leves nem normál adag, és egy adag elég szokott lenni 2 főnek is, így csak 1-et rendeltünk, megjegyzem, jól tettük! Amíg a levest vártuk, kaptunk egy fotóalbumot, ami a Csárda történetéről mesél.

 

A leves tényleg nem egy normál adag. Eddig azt gondoltam hogy a rendes menzás kékszegélyes mélytányért csurig húzva, na, azt nem lehet űberelni, hát de! Levesügyileg sem adagra, sem ízre,nem volt panasz. A levesbetét is finom volt, meg bőséges is, ha valaki egy ilyen adagot egyedül benyom, utána nem lesz semmi gondja. Majd elfeledtem, paprika, zöld csípős, meg piros szárított is szervírozásra került. A piros volt a nyerő, lányok meg a zöldet áztassák.

A pozitív leves után nem csalódtunk a másodikokban sem. Muki a hátszint jól átsütve kérte (jóvan na, Ő úgy szereti), a mártás és a köret is finom volt, pláne az adag is, mivel a végét én ettem meg másnap ebédre. A burgonya köretet ki kell emelnem, tényleg nagyon ott volt a szeren. A birkapörkölt szintén jól adta, ahogy a nagykönyvbe bele vagyon írva, és nekem nagyon ízlett, meg elég is volt. A menüsor eredménye full has!

Még egy kicsit sziesztáztunk aztán kértük a számlát ami 5100-ba állt meg az alábbi felosztásnak megfelelően: Leves 800, Hátszin 2000, Birkapöri 1500, Sali 300, Almafröccs 500. Szerintem kétszemélyre nem olyan vészes, de aki akar már 800-1000-ből is tud kajálni.

Vacsi után még felsétáltunk a dombon lévő kereszthez, amiről nagyon vagány kilátás nyílik a Füredi öbölre és Tihanyra, és itt kicsit el lehet gondolkodni, hogy kik is az „élet császárai”, illetve nagyon szép naplementét lehet látni a Bakony vonulatai felett!

 

Pontozás:

 

 

Szerintem ez a Csárda egy nagyon jó alternatíva azoknak, akik a nyugodt és kellemes balatoni érzést, vendéglátást keresik, szigorúan dolcsebanána papucs, meg armáni retikül nélkül...

Kajajegy játszik!