Jó napot, jó étvágyat!
Csak szolgálati közleményként bocsátanám előre, hogy van lektorunk, csak folyton eszik munka helyett, ezért a helyesírás egyelőre olyan, amilyen. De úgysem ez a lényeg!
Továbbá én is úgy jártam a nyáron, mint blogtársam: mire feltöltöttem a gépemre a képeket, pénztárcámból előhalásztam a blokkokat, addigra elfelejtettem, hogy milyen is volt valójában az adott vendéglátóipari egység. A feledés homályából meg inkább nem írogatunk, az úgy mégsem járja.
A mostani élmény viszont igen friss, sőt, igencsak maradandó!
Kezdődött az egész egy hétvégi Mátrafüred-Kékestető túrával, ami külön megér egy bekezdést talán. Régen jártam arra, így elég mellbevágó volt a retro. Konkrétan az összes balatoni bazársort oda költöztették 1982-ből (a portéka szintén ekkori gyártású volt kb.). Gagyi ment a köbön, kár érte, sokkal jobban megbecsülhetnénk azt a kevés komolyabb hegyet is, amink van. A Mátra így egy időutazás volt a sok 30 éve ottfelejtett táblával, régi, de soha fel nem újított szállodával...egy szó, mint száz, megvolt az alaphangulat.
Kékestetőn bepróbáltuk volna a Retro éttermet, de hamar kiderült, hogy ez annyit jelent, hogy minden változatlan 40 éve. Annyira nem volt szimpatikus, hogy belépés után a "Jóóónapotkííívánok!"-ig sem jutottunk.
Követkekző állomás volt a mátrafüredi Tornyos Étterem és Panzió. Itt csoportunk egyik főkolomposa korábban jót evett, mi meg már éhesek voltunk, úgyhogy betértünk. Az épület viszonylag új, felül rönkből épült, tehát elég fain. Parkolás az épület mögött megoldott, bár pótossal igen nehézkes. De azok meg úgysem járnak errefelé. Az étteremben egy fiatal csaj fogadott, szépen leültünk egy nagy asztalhoz mindannyian, majd elkezdtük az étlepot böngészni. Én nem vagyok híve a százfogásos étlapoknak, ilyenkor állandóan elfog a gyanú, hogy a legtöbb cucc mirelit, vagy még rosszabb. Sajnos itt is hosszú volt az étlap, ezért elkezdtem a frissességet valószínűsítő kaják után kutatni. A sok nehéz rántott kaja között kiszúrtam a sült pisztrángot. Ebből nem lehet baj - gondoltam, és be is rendeltem sültkrumplival. Lektorunk egy sztrapacskát próbált be, meg előtte kapros húsgombóc levest.
Már az italok kihozatalánál gyanús lett, hogy az egyedüli személyzetként mutatkozó hölgy nem éppen a vendéglátóiparban cseperedett fel. A kihozott narancslé és őszilé megkülönböztetése nem nagyon ment az osztásnál, mivel "mindkettő sárga" volt. Szépen lassan jöttek a levesek. A kapros húsgombócban inkább két húsdarab volt, gombóc alakot sajnos nem öltött. Amúgy inkább közepes menza íze volt, kicsit olcsóbban jobban kiadta volna (majd' 400 volt amúgy). Ezután viszonyag sokat kellett várni, mert együtt hozták ki mindenkinek a másodikat. Ez azt eredményezte, hogy pl. a sültkrumpli minden adagon hideg volt, vissza kellett küldeni mikróztatni. Étteremben vagyunk, nem tálcatologatós menzán, ezt ne felejtsük. Én nem mikróztattam a pisztráng mellé adott sütkrumplit, mert attól csak szarabb íze és állaga lett volna, ezért nekiugrottam. A pisztráng fagyasztott filéből lehetett, végülis nem jártam rosszul vele, mert nem lehetett elrontani. Kicsit lehetett volna nagyobb is 2500 egységért, de hát így jártam. A szomszédban a sztrapacska viszont elég gyér volt, mivel a juhtúrót sima túróval probálták helyettesíteni, sikertelenül.
A fizetésnél megörültünk ugyan, hogy üdülési csekket is elfogadnak kajára, de ezután a felszolgáló csaj nem volt hajlandó szétszedni a számlát csoportonként, mondván, hogy az elején nem szóltunk. Így a borravaló ugrott, de a pesti éttermi árakon mért silány kaja árában ez bőven benne volt.
Összességében felejtő a hely, a tipikus magyaros-átbaszós étterem mintapéldája, ahol semmi sem az, aminek az étlapon szerepel, de legalább drága.
Pontozás azért persze van:
Parkolás 4/5 (kicsit eldugott a hátsó parkoló, de nagy)
Kiszolgálás 2/5
Kaja 2/5
Adag 3/5 (ezzel végülis nem volt nagyon gond, közepes)
Ár-érték 1/5
Remélem, legközelebb valami jobbat sikerül kifogni. Most ennyi jutott.