Jó napot!
A legutóbbi poszt kissé negatív hangvételűre sikeredett, pedig így is kimaradt ez-az. De a Pacalvadász nem nyugodhat bele, hogy hazánk turisztikailag felkapott helyein oda nem illő színvonalú kaját mérjenek, ezért pár ismerősömmel a hétvégén bevetettem magam a sűrűjébe: Hortobágy környékét igyekeztem gasztronómiailag feltérképezni egy hétvégi kirándulással egybekötve.
Debrecenből hazafelé tartva, már jó éhesen értünk a tesztcsapattal Hortobágy nyugati felére. Szemünk már kereste a megfelelő egységet, amit a 33-as út jobb oldalán meg is talált a Patkós Csárda képében. Pontosabban a 45-ös km-nél van, az egyeki lehatjónál. Nagy variálás erre felé nem jellemző, legfeljebb a csárdák neve más (amúgy a XVII. században 40 működött belőlük a térségben, ami azért palacsintából is sok!). Titkon azt vártam, hogy egy közepes gulasch-menüvel jóllakhatunk, aztán húzhatunk tovább.
Elérve a szép hosszan elnyúló épület előtti parkolót megállapítható, hogy a német csoportokat és szakszervezeti kirándulókat szállító egykori 200-as Ikarusoknak kialakított terep simán megfelelő egy mai pótosnak is. Autóval a parkolás itt gyerekjáték. Az épület stílusos, belülre érve megtudtuk, hogy az első rész le van foglalva egy nagyobb csoportnak. Ez már csak azért sem volt baj, mert leülni hátul érdemes. Ott boxok vannak, és jobban lehet dumálni anélkül, hogy a szomszéd asztalt zavarná. Sajnos a képen látható fain kemencére így nincs rálátás. A pincér, bizonyos Tihamér kissé régivágásúan (értsd: szocin) viselkedett abból a szempontból, hogy nem volt valami nagyon rápörögve a vendégekre. De a kérdésekre normálisan válaszolt, javasolt köretet, savanyút.
Az étlap szerencsére nem az ezerfogásos fajtából való (tényleg, mit gondol az az étterem, aki kiír 200-300 fogást az étlapra? És mit gondoljon az, aki abból szeretne rendelni?). Sajnos napi ajánlat nincs, de így is sikerült kiválasztani egy „karcagi bojtáravató” nevű étket, ami sertéssült májjal, valamint kapros szósszal, túróscsuszán. Mindez 1380-ért nem hangzott rosszul. Sajnos a menő pálinkás cégek ide valamiért nem tették be a lábukat, így az étvágygerjesztő elmaradt. Pedig pont itt kéne tolni ezerrel, vagy ez csak a finnyás pesti népeknek jár? Na, mindegy, úgyis vezettem, az meg ebből a szempontból bukó.
Hamarosan hozták a kajákat, mind rendes adag, de nem az a megehetetlen mennyiség. Az ízekkel nálam nem volt gond, húsok jól átsülve, a kapros szósz sem porból. A túróscsusza is látott túrót, külön üdvözlendő volt a szalonnapercek nagy száma a tésztán. Be is toltam, ahogy kell. Hát, édességet már nem kellett rákérnem, bőven elég volt az adag. Közben az oldalborda felöl is megérkezett az ítélet, miszerint a harcsapaprikás is jól adta.
Fizetésnél is pozitív csalódás ért, mert lehet üdülési csekkel is villantani. Négyen piákkal, mindennel 10-et hagytunk ott, szerintem étterem színvonalon egyáltalán nem rossz.
Azzal a jóleső érzéssel távoztunk, hogy végre nem basztak át minket, normális áron ehettünk rendes kaját. Mindezt pont ott, ahol legkevésbé számít rá az ember.
Jöjjön hát a pontozás a sok duma helyett:
- Parkolás: 5/5
- Kiszolgálás: 3/5 (elég nehéz elcsípni valakit, nem túl kedvesek)
- Íz: 4/5
- Adag: 4/5
- Ár: 5/5
Weboldaluk is van étlappal, meg ez motel is egyben: www.patkoscsarda.hu
Jó étvágyat!
