Pacalvadász

Jó Étvágyat!

Nagyon előreszaladtam akkor most vissza. Már régen nézegetem az adott vendéglátóhelyet ami a régi csepelművek asszem főbejáratától 15lépésnyire a buszmegállók irányában található. Most ezen a környéken járva mondta be a rádió a harangot, no meg a gyomrom az éhséget, adta a helyzet magát. Első tervem az volt hogy az 590-es menüt próbálom le, ami bableves meg grízestészta lett volna, de megláttam a készételeknél a tüdőt és bukta a menü. Választottam még egy húslevest, az nem árthat aztán kértem is ki a séf-től személyesen. Itt is belátni a kikérő helyről a konyhába ami nagyon tetszett megint, nem takargatnak, látod honnan kapsz mit. Sok friss zsöldség, meg fűszernövényt láttam bent, már jópont! Először ugye jött a húsleves. Volt benne zöldség, meg tészta rendesen ízre is finom volt, amit én kicsit hiányoltam belőle az a főtthús amivel nem találkoztam. Azért 1-2 cafat elfért volna a tálba márcsak mutatóba is, meg az összkép kedvéért. Majd elkészült a tüdő is amit már említettem és benyomtam ahogy kell, sőt felfért még az arcomra két palacsinta is:

Nutelás és áfonyalekváros tesók a képen. Amikor leért minden, mentem fizetni a pulthoz, mert hogy utólag, távozáskor kellett nekem ezt a műveletet megejteni. A Mese vége 1220 Ft lett, és még a kajajegy is játszik!

• Parkolás: 3/5 (szóval teherrel nehézkes)
• Kiszolgálás: 5/5 (direkte a séf osztja)
• Íz: 4/5 (a hús elment volna a levesbe, a tüdő faja)
• Adag: 5/5 (teszteld a csibebrassóit)
• Ár: 5/5 (aki ettől jobbat tud az szóljon, 590 menü)

Amúgy a belsőről még nem szóltam, asztalok, lócák, ahogy kell a kifőzdében, a falon lovak portréi, meg fából van a "tapéta", talán valami "saloon" hangulatot akartak vele, nem tudom. Amúgymeg én biztos visszatérek még a séf kedves, erős pityut is adott a levesemhez, meg a mosogatósnéni (össz létszám 2fő: séf+mosogatósnéni) is megkérdezte hogy ízlett-e? Mondom csak meg kell nézni az eredményt:

Még 1 valami, mondjuk nem vagyok egy finnyás, de talán egy kifőzdébe nem kéne nagy hangon a séfnek meg valamelyik vendégnek azt kitárgyalni hogy melyik gombás fertőzést hogy lehet elkapni meg még mindíg küzd-e vele a vendég gyereke és hogy hogyan lehet kezelni.Egy orvosi rendelőben ez oké, de nekem kaja közben nem ötös, csak gondoltam....

Amúgy a tálca szine ott van a szeren, igazi BARBIE feeling!!!

Na mentem enni.

ui.:Köszi a lektorunknak a tevékenykedést, Nekem nagy a szükségem eme segítségre!

Jó napot!

• Parkolás: 5/5
• Kiszolgálás: 3/5 (elég nehéz elcsípni valakit, nem túl kedvesek)
• Íz: 4/5
• Adag: 4/5
• Ár: 5/5

Jó napot, jó étvágyat!

Csak szolgálati közleményként bocsátanám előre, hogy van lektorunk, csak folyton eszik munka helyett, ezért a helyesírás egyelőre olyan, amilyen. De úgysem ez a lényeg!

Továbbá én is úgy jártam a nyáron, mint blogtársam: mire feltöltöttem a gépemre a képeket, pénztárcámból előhalásztam a blokkokat, addigra elfelejtettem, hogy milyen is volt valójában az adott vendéglátóipari egység. A feledés homályából meg inkább nem írogatunk, az úgy mégsem járja.

A mostani élmény viszont igen friss, sőt, igencsak maradandó!

Kezdődött az egész egy hétvégi Mátrafüred-Kékestető túrával, ami külön megér egy bekezdést talán. Régen jártam arra, így elég mellbevágó volt a retro. Konkrétan az összes balatoni bazársort oda költöztették 1982-ből (a portéka szintén ekkori gyártású volt kb.). Gagyi ment a köbön, kár érte, sokkal jobban megbecsülhetnénk azt a kevés komolyabb hegyet is, amink van. A Mátra így egy időutazás volt a sok 30 éve ottfelejtett táblával, régi, de soha fel nem újított szállodával...egy szó, mint száz, megvolt az alaphangulat.

Kékestetőn bepróbáltuk volna a Retro éttermet, de hamar kiderült, hogy ez annyit jelent, hogy minden változatlan 40 éve. Annyira nem volt szimpatikus, hogy belépés után a "Jóóónapotkííívánok!"-ig sem jutottunk.

Követkekző állomás volt a mátrafüredi Tornyos Étterem és Panzió. Itt csoportunk egyik főkolomposa korábban jót evett, mi meg már éhesek voltunk, úgyhogy betértünk. Az épület viszonylag új, felül rönkből épült, tehát elég fain. Parkolás az épület mögött megoldott, bár pótossal igen nehézkes. De azok meg úgysem járnak errefelé. Az étteremben egy fiatal csaj fogadott, szépen leültünk egy nagy asztalhoz mindannyian, majd elkezdtük az étlepot böngészni. Én nem vagyok híve a százfogásos étlapoknak, ilyenkor állandóan elfog a gyanú, hogy a legtöbb cucc mirelit, vagy még rosszabb. Sajnos itt is hosszú volt az étlap, ezért elkezdtem a frissességet valószínűsítő kaják után kutatni. A sok nehéz rántott kaja között kiszúrtam a sült pisztrángot. Ebből nem lehet baj - gondoltam, és be is rendeltem sültkrumplival. Lektorunk egy sztrapacskát próbált be, meg előtte kapros húsgombóc levest.

Már az italok kihozatalánál gyanús lett, hogy az egyedüli személyzetként mutatkozó hölgy nem éppen a vendéglátóiparban cseperedett fel. A kihozott narancslé és őszilé megkülönböztetése nem nagyon ment az osztásnál, mivel "mindkettő sárga" volt. Szépen lassan jöttek a levesek. A kapros húsgombócban inkább két húsdarab volt, gombóc alakot sajnos nem öltött. Amúgy inkább közepes menza íze volt, kicsit olcsóbban jobban kiadta volna (majd' 400 volt amúgy). Ezután viszonyag sokat kellett várni, mert együtt hozták ki mindenkinek a másodikat. Ez azt eredményezte, hogy pl. a sültkrumpli minden adagon hideg volt, vissza kellett küldeni mikróztatni. Étteremben vagyunk, nem tálcatologatós menzán, ezt ne felejtsük. Én nem mikróztattam a pisztráng mellé adott sütkrumplit, mert attól csak szarabb íze és állaga lett volna, ezért nekiugrottam. A pisztráng fagyasztott filéből lehetett, végülis nem jártam rosszul vele, mert nem lehetett elrontani. Kicsit lehetett volna nagyobb is 2500 egységért, de hát így jártam. A szomszédban a sztrapacska viszont elég gyér volt, mivel a juhtúrót sima túróval probálták helyettesíteni, sikertelenül.

A fizetésnél megörültünk ugyan, hogy üdülési csekket is elfogadnak kajára, de ezután a felszolgáló csaj nem volt hajlandó szétszedni a számlát csoportonként, mondván, hogy az elején nem szóltunk. Így a borravaló ugrott, de a pesti éttermi árakon mért silány kaja árában ez bőven benne volt.

Összességében felejtő a hely, a tipikus magyaros-átbaszós étterem mintapéldája, ahol semmi sem az, aminek az étlapon szerepel, de legalább drága.

Pontozás azért persze van:

Parkolás 4/5 (kicsit eldugott a hátsó parkoló, de nagy)

Kiszolgálás 2/5

Kaja 2/5

Adag 3/5 (ezzel végülis nem volt nagyon gond, közepes)

Ár-érték 1/5

Remélem, legközelebb valami jobbat sikerül kifogni. Most ennyi jutott.

Jó Étvágyat!

 

A levest rendes mélytányérba mérik, (nem csészéznek yeee!) és van benne cucc is rendesen, esküszöm, a levesben több volt a borsó, zölség, galuska mint a lé, 750-ért nem ilyesmihez vagyunk szokva (sajna). Szóval a leves rendes adag és finom ízletes is volt. Majd kanyarodok a zúzapörköltre, akkor veszem észre hogy hoztam kenyeret is, de minek? Ha elhoztam, akkor megesszük a pörkölttel meg a tarhonyával. Be is csúszott, ahogy kell, annak az időknek az emlékezetére, amikor a sulimenzán mindenhez kenyeret ettünk, csak hogy megpróbáljunk jóllakni a fejaddaggal, ha nem sikerült repetát kikuncsorogni a konyhásnénitől. A legdurvább kenyeres kombóm a milánói makaróni kenyérrel, ami menza körülmények között még teljesen jól ki is adta. Na, de elég a nosztalgiából, vissza a témához, itt nem lett volna szükséges a kenyér a zúzához, mert az adaggal és a zamattal sem volt semmi baj, sőt nagyon meg voltam elégedve mindkettővel. Szó, mi szó, ha tehetem, legközelebb is betérek, mert megéri és finom is. Amíg ettem (elég lassan szoktam, így esik jól!), folyamatosan cserélődött a közönség, sokan nyomták az elvitelre figurát dobozban vagy ételhordóban, és majdnem elfeledtem megemlíteni, hogy a sarokban levő TV a királyi 1-esre volt akkor állítva, amiből az aktuális hírek nyomatta. Tehát azt kell mondanom, hogy kifejezetten ajánlott, azért a pontozás nem marad el:

Parkolás: 3/5 ( teherkocsival nem egyszerű, de megoldható )

Kiszolgálás: 5/5 ( Teljesen rendbevan! )

Adag: 5/5 ( a menüvel nincs gond, és a kenyér is nagy! )

Íz: 5/5 ( nem csalódtam )

Ár: 5/5 ( Fajin )

Internetes elérhetőséget nem igen találtam, de szerintem adott helynek nincs is szüksége rá, mivel így is vannak bőven. Itt egy kép még a külsőről is, biztos, ami biztos, az előtte parkoló vas rendszámát kiradíroztam, nehogy Etelkanéni innen tudja meg, hogy Kálmán'bá idejár ebédidőben! A pontos megtalálási helyet meg Bence tisztességesen leírta, én odataláltam, akkor más is, érdemes! Ja és a kajajegyek is játszanak!

Na mentem enni, mert már ideje van!

Jó Étvágyat!

Úgy vagyok vele, hogy vannak olyan vendéglátó helyek, ahova, ha bemegyek, valahogy olyan érzés kerít hatalmába, hogy most IGEN, jó helyen vagyok, ide akartam jönni, ezt érzem, de ekkor még az ételt ki sem kértem, de valahogy tudom, hogy a rendeléssel sem hibázhatok. Na, ez történt ma is, amikor betoppantam a Csülök Vendéglőbe, valamikor ebédidő tájékán.

Mivel ma jött meg a hidegfront meg a nagy szél is, így a szervezetem valami komolyabb fűtőanyag után kiáltott, nem igazán elégedett volna meg egy görögsalátával, az már biztos. Mivel a vendéglő nevében szerepel e mágikus varázsszó, elhatároztam, hogy ma csülköt ebédelek. A vendéglőben rajtam kívül csak egy pár volt, a belső tér amúgy sem olyan hatalmas, de szerintem valahogy ez a kis „kompakt” mérete adja meg a hely varázsát. Néha szoktam olyat művelni, hogy nem kérek étlapot, hanem megkérdezem a picért, hogy mit ajánl, esetleg annyi támpontal, hogy főzelék irányába vagy pacalpörkölt felé kezdjen gondolkozni az éppen mitehetnék irányába. No, most gondoltam, rámegyek a csülökre, majd meglátjuk, mit sikerül belőle. Jött is a pincér, (aki a séf is egyben, mint utólag kiderült) meg a kérdés is, hogy mit ennék, mondom, valami csülökre gondoltam, mit érdemes? No ekkor került helyzetbe a házigazda, és olyan korrektül kezdte sorolni a lehetőségek sorát ( sütve, főzve esetleg füstöltet stb.), hogy a nyálam már cseppent volna, de azért megfogtam... Mondtam, hogy a főtt füstölt az nagy barátom szokott lenni, rendben, mondta a házigazda és már ajánlotta is hozzá a tormát, fehérkenyeret, meg házi savanyút (amik a pulton sorakoztak izlésesen), ha szeretem, akkor csípőset is. Ez a sor nekem tetszett, így rábólintottam, házigazda el a konyha irányába. Majd nemsokára hallom, hogy dolgozik a kloffoló, serceg az olaj, ez is jó jel, a rántotthús, amit a pár kért frissen sült, nem megmikrózott reggel lesütött, mondjuk, ha finom, nekem azzal sincs ám bajom. Kisvártatva megkaptam én is a magamét, itt van ni:

Azt is meg kell mondanom, hogy ízre és állagra sem hagyott kívánni valót maga után! Kellemes, nem erős, inkább lágy füstölt íz, finom porhanyós hús, amihez nagyon jól harmonizált a torma, puha fehérkenyér és a paprikába töltött káposzta. Szépen lassan betermeltem az egészet, kint meg egész jól fújt a szél, de nem törődtem vele, mert a csülökre koncentráltam. Aztán mikor elfogyott, még szóba elegyedtem a házigazdával, akiről kiderült, hogy régi vendéglátós és nekem nagyon tetszik a vendégekhez való igazi VENDÉGLŐS hozzáállása, és gondolkodása, azt is megtudtam, hogy a vendéglő már 20 egynéhány éve működik folyamatosan, a helyi és a nem helyi vendégek örömére. Aztán kértem a számlát, ami az előbb felsoroltak és 3dl tonic volt, 2130 Ft-ba állt meg. Jó, nem egy talponálló ár, de a csülök friss és zamatos volt, a köretek is finomak voltak, szerintem simán megérte, sőt legközelebb is biztos betérek, ha arra járok, mert nekem bejött egyből, sőt bárkinek nyugott szívvel ajánlom a vendéglő meglátogatását! A kínálatot most nem tudom részletezni, mivel a csülökre mentem rá, a többi nem nagyon érdekelt, mondjuk, volt még raguleves is, de azt pont nem kértem, mert az volt otthon egész hétvégén, de elég gazdagnak látszott a bejárat melletti étlap, amikor befelé menet kicsit rásandítottam, majd legközelebb.

Jöhet a pontozás:

 Parkolás: 3/5 ( teherkocsival kicsit nehezebb, azért megoldott )

Kiszolgálás: 5/5 ( igazi VENDÉGLÁTÓ!!! )

Adag: 5/5 ( simán OK! )

Íz: 5/5 ( csülök, ahogy kell )

Ár: 4/5 ( ár/érték jó )

Honlapot nem igen találtam, a cím Veszprém Kistó út 3.

A Veszprémet északról elkerül útról kell Veszprém belváros felé bekanyarodni, egy kajálda van a sarkon ott, és tovább vagy 800m-t jobbra az út mellett.

Visszafelé megnéztem a balatoni meg a velencei-tavi szörfös sportársak, hogy küzdöttek a viharos széllel, hát elég jól!

Jó Étvágyat!

Szóval nem tüntünk el teljesen, csak a nyári álmot sikerült jó rendesen kialudnunk, mostantól megpróbálok termékenyebb lenni, mondjuk nincs teljesítmény kényszer, azért írogatok kajáldákról mert nekem is jólesik, mondjuk néha nem. Arra jöttem rá hogy az értékelést még a legjobb melegébe, a vendéglátó egységet elhagyva megírni, mivel utólag elmosódnak az ízek meg a benyomások is, ezért a nyári fénykép gyűjtést elő sem veszem, mert már a felére sem emlékszem mi volt a menü a levett helyen, meg volt-e elég húsgombóc a levesbe stb.

A mostani élményem azért már elég friss a fentnevezett Parti Csárda, Akasztó szélén a Solt-ra vezető út jobb oldalán.

Már többször jártam erre, nekem tetszik a nagy síkság,(mondjuk csak mértékkel), de valahogy mindíg a nem messze lévő Halascsárda nyert. Most gondoltam hát adjuk meg az esélyt és betértem, hátha van valami jó menü amit gyorsba el lehet fogyasztani, vagy ha nem akkor egy jó halászlé is megteszi. Ha tüzetesebben megnézi valaki a képet a napi menüt már fel is tettem, de itt van rendesen:

No nem egy sztroganof bélszin, de 650-ért ez is jó lesz, mondjuk a tojásleves nem nagy kedvencem de egyszer egy évben ezt is megeszem. Akik előttem mentek be a teraszra előre kérték a menüt, aztán kapták is a választ hogy: Na az már elfogyott! Sebaj, akkor bepróbálok egy hallevet hátha! Azt hozzáteszem az árlistát meg se néztem, úgy kértem a hallevet, amihez kiderült hogy tészta is tud jönni hozzá, akkor jöjjön csak, jót tesz az a gyufatészta a halaknak! A felszolgáló kishölgy kedvesen kommunikált, teljesen rendbe volt.

A hallé is jött "kis" kondérban kisvártatva, mellette a gyufatészta, meg egy kis erős macskapöcs paprika a tetejébe. Szóval kinézetre ötöst adtam az elém rakott kompozícióra, és meg kell mondanom hogy az ízzel is rendbe volt minden, szó mi szó a kiskondért ami azér rendes adag volt benyomtam mint ahogy kell, és jól is laktam tőle. Talán egy kis édes, (nem a klasszikus édes a diólikör :-)) egy két palacsinta talán ráfért volna, de majd talán legközelebb. A hallé 1150-et kóstált és meg is érte véleményem szerint. Az árak nem olyan vészesek, vannak stabil ajánlatok mint a hallé, babgulyás stb. meg napi menü ami ezek szerint gyorsan fogy.

Értékelés pontozás:

Parkolás: 4/5 ( parkoló egész jó, nyergessel mondjuk nehéz forogni)

Kiszolgálás: 5/5 ( kedves, rendes )

Adag: 5/5 ( a hallé ok! )

Íz: 4/5 ( fínom )

Ár: 4/5 ( ár/érték jó )

Na ennyi, webcímet meg egyebet nem tudok, a napi menü a garázsajtón szenzációs! COOL!

A környéken van még pár ígéretes egység, legközelebb sem leszek rest oszt támadok, mert enni kell!!!!!!!

Jut eszembe, mentem enni!

Jó Étvágyat!

Kicsit furcsának tűnhet a cím egy gasztrós blogban, mert jobban nézne ki, ha a természetjárók vagy hegymászók fórumán látnánk kezdésnek, de higgyétek el, nem véletlenül került ide. Most rendhagyó módon a végével kezdeném:

Na ilyen éhesek voltunk Muki meg Én, amikor végre elértük a 2150m magasan fekvő házat a Hochschwab csúcsától 20 percnyi járókőre. Mondjuk, eléggé kijárt már a finom vacsora, mivel 3 órát mentünk folyamatosan szakadó esőben, fújó szélben, és gomolygó ködben, mire elértük a címben szereplő házat. Amikor végre megpillantottuk, kb. ennyit sikerült látni belőle: (nem a csúzdás a ház, hanem a mögötte lévő! :-)

Amikor ebböl a ködös, szeles, dzsuva időből, csont vizesen beléptünk, már akkor lehetett érezni, hogy jó helyre fújt be minket a szél. Mint kiderült, a több mint 100 személyt is befogadni képes házban rajtunk kívűl nincs senki, csak a 3 tagú személyzet: El Muerte (a főnök), El Shef (a szakács) és Senorita Anna (ő is ott volt). Egyböl úgymond becsodálkoztak, hogy mi hogy kerülünk ide ebben az időben, mivel úgy gondolták, hogy ma már nem igen fog érkezni ebben a "barátságos" időjárásban senki. De ha már ott voltunk, akkor szívesen látnak minket, és mint kiemelt (egyetlen) vendégek fognak velünk foglalkozni. Mi sem voltunk hát restek, így ki is kértünk a napi árlistáról két vacsorának valót. Muki borsos mártásos húst kért tésztával, én pedig bepróbáltam Muerte kedvencét a Chiliconcarne-t. Amint kikértük az ételeket, El Chef azonnal hozzá is látott az openkonyhában elkészíteni a finomságokat, én meg a pult mögül figyeltem, milyen mesterien bánik a hozzávalókkal, és milyen harmóniában készülnek el sity-suty az étkeink. Mire készen lettek a fogások, Muerte megkínált minket és a Shéf-et is egy kis 2centes étvágyfokozóval (nem mintha nem lett volna étvágyunk), majd  kaptunk a vacsi mellé még vörösbort is. Az tény, hogy éhesek voltunk, de az is tény, hogy a vacsoránk fantasztikus íz és látványharmóniát alkotott, a csilimhez például nem közönséges kenyeret kaptam, hanem éppenhogy megpirított kenyér ,rajta egy langyos krumplispogácsa és a kettő között csipet olivaolaj és szintén pirított fokhagymaszeletek. Szóval azt kell mondanom, hogy El Shef tényleg mesteri fokon viszi a ház konyháját, és az étkek nemcsak hogy nagyon ízletesek, hanem kinézetre is nagyon guszták. Persze lehet, hogy kicsit máshogy néz ki a dolog ha 80-100-an egyszerre lepik meg az étkező helyiséget, de nekünk szerencsére ez a maximálisan igényes kiszolgálás jutott ezen a ködös vasárnap délutánon. Illetve azt is hozzá kell még tennem, hogy itt ugyebár nem úgy működik a dolog, hogy reggel leugrok a piacra, aztán megveszem a hozzávalókat, hanem kéthavonta jön a helikopter és hozza a megrendelt árut. Majd elfeledtem, itt vannak a főételek is, amik nagy tányéron, jókora adagok! Mondjuk, látszik az is, hogy az ételek nem ám csak úgy szedőkanállal odavágva vannak a tányéron, hanem rendesen megdíszítve, szépen izlésesen vannak szervírozva. A fűszernövények frissen kerülnek a ház saját fűszereskertjéből az ételekbe (re) és minden fogyasztható. Szóval ha már a csodálatos panorámában a ködös időjárás miatt nem is gyönyörködhettünk, azért sajnálkozásra nem volt okunk. Vacsora után egy kicsit borozgattunk a háziakkal, majd zenéltünk is egy kicsit (mondjuk Muerte jól űzi a gitáros szakmát), majd annak rendje módja szerint elnyomott minket a hegyilevegő. Másnap reggel a szintén nagyon finom omlettet kóstoltuk be, ami megint csak nem okozott csalódást, illetve vacsorára egy paprikáskrumplinak megfelelő egytálétel volt a második vacsi, ami hozta a már elvárt magas szinvonalat! Az árakat majdnem elfeledtem, de azt kell mondjam, hogy ugyanannyiból meg lehet itt kajálni, mint bárhol Ausztriában az autópálya mellett, akit meg bővebb felvilágosítás érdekel, érdemes felmenni és megnézni az árlistájukat (is).

Én csak azt mondhatom, hogy nagyon kellemes két napot töltöttünk a házban, a kinti időjárás végig esős és ködös volt, de a bent uralkodó harmónia vitt mindent, és csak minden elismerésem Muertének és a Team-nek!!! Azért pontozni is fogok az a biztos:

Parkolás: 5/5 ( végül is heliport van, a legközelebbi parkoló meg kb. 5 óra gyalog )

Kiszolgálás: 5*/5 ( nagyon kedves és szerintem, ha sokan vannak, akkor is ár a csillag )

Adag: 5/5 ( szétázva, kimerülten is elég volt, de repetát is adtak volna )

Íz: 5*/5 ( érdemes megkóstólni )

Ár: 5/5 ( 2150m magasan nem is olyan vészes... )

Akit érdekel a ház, az itt találja az infókat:

http://www.schiestlhaus.at

Vielen dank El Muerte!

Na mentem bicigliversenyt nézni....

Jó Étvágyat!

Hol is van Kozármisleny? (Jó aki arrafelé lakik az tudja.)  Aki meg nem tudja, annak megmondom hogy Pécs mellett egyből, déli irányban.

Mivel megint nem volt nálam a fényképezőm az Étterem látogatásakor így a neten talált képet kell fellőnöm, némi kiegészítést azért eszközölnék. Manapság már a képen látható aranyászokos napernyők helyén, illetve az étterem előtt egy manapság trendi, nagy fedett terasz található, ami igényesen néz ki és nagyon kellemes akár egy jó ebéd elfogyasztására is a nyári melegben. Már többször sikerült itt ebédelnem, és kicsit meg is kedveltem a helyet, mondjuk nem is volt nehéz mivel egyböl az első betévedésemkor a napi menüben Vese-Velő volt többekközt. Ilyen kezdésre azért emlékszik a megéhező vándor, így folyamatosan észben van tartva a hely Pécs környékén járva délidőben. 

Az étteremnek egész komoly étlapja van, az igazat megmondva én még eddig csak a napi menüt kóstóltam, mivel ugyebár az hamar megvan, és választani sem 50-60 étel közül kell. Bár választani a menüsor összetételét is lehet, álltalában 2 féle levesből és 3 féle másodikból lehet választani. Legutóbb paradicsomlevest és kapros tejszines húst ettem rizzsel, mivel a kakaspöri galuskával már elfogyott (na nem csodálkozom) mire odaértem. A paradicsomlevesbe kagylótészta volt nagyon finomra sikeredett, és a második is elfogyott mind egy szálig. Ahogy visszaemlékszem anno mikor a vesevelő volt a menüben azt is eltalálta a szakács, még majdnem repetáztam is belőle. Egy szó mint száz a menüt szerintem érdemes, illetve az étlapról rendelt ételek is bizalomgerjesztőek.

A menü leves része 150-200Ft, a második 400-500Ft-ból jön ki, úgyhogy még hozzá egy tonic és még akkor is a lélektani 1000-es határ alatt vagyunk az ebéddel. Az ételek elég gyorsan "kijönnek" még akkor is ha sokan vannak a kedves vendégek.

Aki nem "menüzni" tér be az is jól jár, az árak nincsenek elszálva és az adagok is korrektül néznek ki. Szóval akkor pontozás:

Parkolás: 3/5 ( parkoló van ebédidőben sokszor tele is, nyergessel kizárt)

Kiszolgálás: 5/5 ( no problem )

Adag: 4/5 ( nelegyenmár minden 5-ös )

Íz: 5/5 ( fínom )

Ár: 5/5 ( a menüért )

Van ám honlapjuk is mert panzió is működik itt a címe:(nem tévedés, tényleg ezaz!)

http://www.dundidivat.hu/cp/hu/bemutatkozas_hu.html

Jó Étvágyat!

SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY!!!
A Bigrobi stábja különféle egyéb körülmények miatt áttette a Kisbig Kifőzdébe a székhelyét!
Keressetek rá, már megírtuk hogy fajin hely, támadjátok!Minden pénteken rántotthal majonézeskrumpli! 

Mivel már kétszer voltam az utóbbi időben a címben szerepelő műintézményben, eljött hát az ideje, hogy a mintavételezések után leírjam legfrisebb tapasztalataimat. Nem is tudom, mikor szúrtam ki a mély és magas almazöld színű vakolatot a Budafoki úton surranva, de ami még fontosabb, a Big Robi Konyhája feliratot is bevette és raktározta a memóriám egyik tárolócellája, és a cella tartalma a múlthéten előkerült két gyomorkorgás között délidőben, hát akkor uccu neki irány a Budafoki út 215. és nézzük meg, mit adnak. Na ezt adták (vagyis ezt kértem, kaptam):

Csak hogy hiteles legyen a kép, a szereplők: "kisadag" lencseleves, nagyadag somogyi betyárfalatok petrezselymes burgonyával, 2dl grapefruit juice. Cakkom-puder: 1500-be! Kicsit azért még elidőznék a kép elemzésével, ami mindjárt az egység stílusát is kiadja. Nézzük csak, a kedvencemet sikerült lekapnom, mégpedig a háromszög tálcát, ilyet puccos helyen nem raknak a puccos helyi ember elé, már plusz pont, ettől már csak az alu háromszög tálca az űberkirály, de ebbe nem megyek bele, én szeretem a műanyagot is. A levesestányér, szabvány menzatányér, viszont kis adag van benne, itt nem szarakodnak a csészével, ebbe kap mindenki, kicsi és nagy egyaránt, megint pluszos! Négyzetesre vasalt terítő, ahogy kiadja. Furcsaszínű juice - erre visszatérek később. Illetve a nagyadag második az TÉNYLEG NAGYADAG, nem a kisadag másfélszerese. Hát akkor hulljon le a lepel a beltérről is, őszintén megmondva nekem nagyon tetszik, igazi menza a javából:

(A kép az étkező csarnok első negyedét hivatott ábrázolni) Biztos vagyok benne, hogy itt több vállalati nőnapi mulatságot, meg mikulás ünnepséget, meg szakszervezeti vitafórumot tartottak, mint ahány elavult BKV busz közlekedik a fővárosunk útjain, de ez adja meg a varázsát ennek a régi (szt. volt állami) vállalat étkezdéjének! Itt nagyon jól kijön az az elv is, hogy egy kajáldánál nem biztos, hogy az számít, hogy milyen az épület, meg hogy zsolnay-e az étkészlet, hanem hogy jó-e a kaja vagy rossz! Márpedig itt, szerintem igenis JÓ!!!! 

Vannak állandó ajánlatok, illetve napi jellegű levesek másodikok menü módra. Kis és nagymenüből választhatunk, de variálhatjuk is a témát: kisleves nagymásodik, stb., mindenkinek a fantáziájára van bízva. A kismenü 600 ! a nagymenü tán 800, én eddig mindig variáztam, ezért nem tudom pontosan, de egy fiatal ezresből tutira jól lehet lakni, ma pl.: kis borsóleves, nagy reszteltmájat toltam 750-be, meg 3dl juice +150. Szintén jó még, hogy gondoltak a nagyobb étkűekre, csülök és fatányéros, nehezebben feldolgozható ajánlatok minden nap szinesítik a kínálatot, de azért a fitnesssali is ott figyel. Járnak ide kék- és fehérgallérosok egyaránt, kerthelyiség is üzemel, süteményes pult is van nagyátmérőjű islerrel, és ami még a kedvenceim egyike, az átlátszó buditartály formájú, belül keverőkarral ellátott juice hűtő-adagoló, gyerekkoromban mindíg szerettem ebből kapni a dzsúszt, meg most is! A non plusz pedig reggel 7-től 10-ig reggeliző funkcióban megy a dolog, lángossal, non fitness rántottával, hasonló jókkal.

Nem akarok nagyon ömlengeni tovább, mert még azt lehet gondolni, hogy valami sántít, de nem. Azt, hogy jó a konyha, mutatja az is, hogy folyamatosan jönnek, esznek, mennek a vendégek, a kiadó pultnál nem szoktak karbatett kézzel nézelődni. Hát legyen akkor pontozás is:

Parkolás: 3/5 ( parkoló van, csak sokszor tele is)

Kiszolgálás: 5/5 ( pörgős, rendezett )

Adag: 5/5 ( jeeee! )

Íz: 4/5 ( fínom )

Ár: 5/5 ( ár/érték kiváló )

Ha esetleg valaki szereti a jó menzát, szigorúan régi vállalati kivitelben, annak érdemes kipróbálni egyszer, aztán úgyis ideszokik...

Bejárat a budafoki útról 215 szám, egy sorompós kapunál, ahol nem kell megálni, csak behajtani az udvarra a nyitott sorompóág alatt, majd balra fordulva nem lehet elvéteni!!!

Jó Étvágyat!

Mostanság nem voltunk valami termékenyek írásos formában, de azért nem tétlenkedtünk a kajáldák felfedezésében, csak valahogy nem jutottunk el a publikálás fázisáig, lassacskán azért pótoljuk.

 Íme itt is az első pótlás. A Budaörsi Lángossütő. A múlt pénteken itt tartottunk Pacalvadász kollégával egy rögtönzött blog meetinget. Nekem a káposztás lángos az egyik nagy kedvencem, nem tudom, miért, még a sajtos-tejfelesnél is jobban szeretem, így egyből megörültem, amikor az árlapon 400-ért felfedeztem a kínálatban. Azt már tudom, hogy nekem viszont nem szokott szerencsém lenni vele, a múltkor a miskolci piacon is előttem vitték el az utolsót...

Félve kértem meg a mindig mosolygós lángosadó lányt, hogy én, ha lehet, egy káposztásra fizetnék be, és sajna jött a szokásos formám, mégpedig hogy azt nem tud adni. Ej, akkor marad a sajtos-tejfeles, meg Pacalvadász kollégának is egy. A lángos itt frissen sül, úgyhogy a sütési időt bele kell kalkulálni annak, akinek szűkös az ebédidő, nekünk egyenlőre nem jelent gondot. Kérdés volt még, hogy mehet-e fokhagyma, mivel péntek délután lévén, mehet hát! (jegyzem meg a lángos fokhagyma nélkül mint a szalontüdő zsemlegombóc nélkül) Míg a lángost vártuk és figyeltük, milyen szépen sokasodnak mögöttünk a szintén éhes polgárok, újabb információ birtokába jutottam, mégpedig hogy sült hurka és kolbász is kapható az egységben, kiírás szerint HÁZI. Na, ez a teszt lesz az egyik következő projekt, mert ha tényleg házi és jó házi, akkor gyakrabban fogom látogatni.

5 perc alatt meg is volt a lángosunk, jól meg fokhagymázva, egy kis sót azért elkért, 300-ért nagyon jól esett, nem volt túl zsíros, bőven volt rajta a sajt meg a tejfel is, nem csak megmutatva volt neki. A "kerthelyiségben" el is fogyasztottuk annak rendje módja szerint, és feltöltve mentünk neki a péntek délután többi részének.

Az egység Budaörs közepén a szabadság úton a CBA-s buszmegállóval szemben található a Róka Presszó mellett. Heveny narancssárga színével elég hamar kitünik a többi épület közül, így nem nehéz megtalálni, no meg a kerthelyiség is árulkodó lehet...

 Ne maradjon el a pontozás se:

Parkolás: 3/5 ( parkoló van, csak sokszor tele is)

Kiszolgálás: 5/5 ( mosolygós kiadás )

Adag: 5/5 ( lángos átmérőre is jó )

Íz: 4/5 ( nem zsírtocsogós jó )

Ár: 4/5 ( egész elfogadható )

Internetes elérhetőségről nem tudok, van még kínálatba hamburger is, igazinak néz ki, 6-ig nyitva is van az egység, egynek mindenkép érdemes be vagyis odatérni!