Pacalvadász

Jó Étvágyat!

Úgy vagyok vele, hogy vannak olyan vendéglátó helyek, ahova, ha bemegyek, valahogy olyan érzés kerít hatalmába, hogy most IGEN, jó helyen vagyok, ide akartam jönni, ezt érzem, de ekkor még az ételt ki sem kértem, de valahogy tudom, hogy a rendeléssel sem hibázhatok. Na, ez történt ma is, amikor betoppantam a Csülök Vendéglőbe, valamikor ebédidő tájékán.

Mivel ma jött meg a hidegfront meg a nagy szél is, így a szervezetem valami komolyabb fűtőanyag után kiáltott, nem igazán elégedett volna meg egy görögsalátával, az már biztos. Mivel a vendéglő nevében szerepel e mágikus varázsszó, elhatároztam, hogy ma csülköt ebédelek. A vendéglőben rajtam kívül csak egy pár volt, a belső tér amúgy sem olyan hatalmas, de szerintem valahogy ez a kis „kompakt” mérete adja meg a hely varázsát. Néha szoktam olyat művelni, hogy nem kérek étlapot, hanem megkérdezem a picért, hogy mit ajánl, esetleg annyi támpontal, hogy főzelék irányába vagy pacalpörkölt felé kezdjen gondolkozni az éppen mitehetnék irányába. No, most gondoltam, rámegyek a csülökre, majd meglátjuk, mit sikerül belőle. Jött is a pincér, (aki a séf is egyben, mint utólag kiderült) meg a kérdés is, hogy mit ennék, mondom, valami csülökre gondoltam, mit érdemes? No ekkor került helyzetbe a házigazda, és olyan korrektül kezdte sorolni a lehetőségek sorát ( sütve, főzve esetleg füstöltet stb.), hogy a nyálam már cseppent volna, de azért megfogtam... Mondtam, hogy a főtt füstölt az nagy barátom szokott lenni, rendben, mondta a házigazda és már ajánlotta is hozzá a tormát, fehérkenyeret, meg házi savanyút (amik a pulton sorakoztak izlésesen), ha szeretem, akkor csípőset is. Ez a sor nekem tetszett, így rábólintottam, házigazda el a konyha irányába. Majd nemsokára hallom, hogy dolgozik a kloffoló, serceg az olaj, ez is jó jel, a rántotthús, amit a pár kért frissen sült, nem megmikrózott reggel lesütött, mondjuk, ha finom, nekem azzal sincs ám bajom. Kisvártatva megkaptam én is a magamét, itt van ni:

Azt is meg kell mondanom, hogy ízre és állagra sem hagyott kívánni valót maga után! Kellemes, nem erős, inkább lágy füstölt íz, finom porhanyós hús, amihez nagyon jól harmonizált a torma, puha fehérkenyér és a paprikába töltött káposzta. Szépen lassan betermeltem az egészet, kint meg egész jól fújt a szél, de nem törődtem vele, mert a csülökre koncentráltam. Aztán mikor elfogyott, még szóba elegyedtem a házigazdával, akiről kiderült, hogy régi vendéglátós és nekem nagyon tetszik a vendégekhez való igazi VENDÉGLŐS hozzáállása, és gondolkodása, azt is megtudtam, hogy a vendéglő már 20 egynéhány éve működik folyamatosan, a helyi és a nem helyi vendégek örömére. Aztán kértem a számlát, ami az előbb felsoroltak és 3dl tonic volt, 2130 Ft-ba állt meg. Jó, nem egy talponálló ár, de a csülök friss és zamatos volt, a köretek is finomak voltak, szerintem simán megérte, sőt legközelebb is biztos betérek, ha arra járok, mert nekem bejött egyből, sőt bárkinek nyugott szívvel ajánlom a vendéglő meglátogatását! A kínálatot most nem tudom részletezni, mivel a csülökre mentem rá, a többi nem nagyon érdekelt, mondjuk, volt még raguleves is, de azt pont nem kértem, mert az volt otthon egész hétvégén, de elég gazdagnak látszott a bejárat melletti étlap, amikor befelé menet kicsit rásandítottam, majd legközelebb.

Jöhet a pontozás:

 Parkolás: 3/5 ( teherkocsival kicsit nehezebb, azért megoldott )

Kiszolgálás: 5/5 ( igazi VENDÉGLÁTÓ!!! )

Adag: 5/5 ( simán OK! )

Íz: 5/5 ( csülök, ahogy kell )

Ár: 4/5 ( ár/érték jó )

Honlapot nem igen találtam, a cím Veszprém Kistó út 3.

A Veszprémet északról elkerül útról kell Veszprém belváros felé bekanyarodni, egy kajálda van a sarkon ott, és tovább vagy 800m-t jobbra az út mellett.

Visszafelé megnéztem a balatoni meg a velencei-tavi szörfös sportársak, hogy küzdöttek a viharos széllel, hát elég jól!