Jó Étvágyat!
Egy nem annyira sürgős, hűtős fuvarban voltam, mikor is a 61-esen szembejött a Paradicsom Csárda felírat. Mivel ez a történés ebédidő tájban következett be, adta magát, hogy rápróbáljak a csárda kínálatára. Elöljáróban mondom, hogy vagány nagy parkoló van az épület előtt, de a kerítésen lévő kapu mérete nem a nyergesszerelvények barátja. Sebaj kerítésen kívül is volt hely bőven azért, így leparkoltam és beszambáztam az egységbe.
A kinti rész szép rendezett kis kertel kezdődik, majd egy fedett, talán nagy terasszá is nyitható rendezvényterem után kezdődik a belső étterem. Az nagyon pozitív szerintem, hogy nem gurult el a "csárdacsicsa" gyógyszer az üzemeltetőknél, és egy tisztességesen kinéző, piroskoczkás abroszos belső fogadja az étkezni óhajtókat.
Mielőtt bementem, elhatároztam hogy valami egytálételt fogok bedobni, amire nem sokat kell várni. Amíg a felszolgáló kihozta a tonikomat, ki is kerestem az étlapból a vonatkozó oldalt. Aztán, mit látok az első helyen ? Igen, SZALONTÜDŐT ! Gyorsan átfutott az agyamon, ha ezt kérem ki, abból nagy bukta is lehet, ugyebár a belsőség az mindig lutri vendéglátóhelyen. Viszont nem vagyok egy gyáva típus, így lesz ami lesz alapon kikértem a SZALONTÜDŐT természetesen szalvétagombóccal. A babos pacal, azért szoros versenyben volt de ma nem ő nyert. Várakozás közben kicsit elbambultam és akkor vettem észre a pult mögött limonádé hűtőt, ami a régi keverős fajta volt. Magamban el is neveztem hipnotikus limó hűtőnek, mivel ütemesen, megállás nélkül forgott, és ha sokáig néztem bele is szédültem kicsit, meg volt a pult tetején a Miskakancsók közt, régi kólásüveg is, ezeket láttam.
Aztán, tényleg nem kellett sokat várni, ki is kaptam a rendelést:
Mielőtt kijött a tüdő, kaptam kést meg villát, gondoltam majd kérek kanalat, mert Nagyanyám mindig jó levesre csinálta, azt kanállal lehetett legjobban befalni. Amikor megkaptam a szögletestányért, kis zölddel a sarokban, egy kicsit azért megijedtem, hogy most jól benyaltam, nálunk a Szalontüdő nem így szokott kinézni. Aztán kóstoltam, ahogy adta késsel- villával. Vesszek meg, nem erre számítottam, de igen jól hozta a régi ízeket, még ha a kitálalás számomra nem is a jól megszokott volt. A szalvétagombóc egész kicsit száraz, vagy pirított volt, ami a legjobb ami történhetett vele, mert miután jól összekevertem a tányérban lévőket, igen jó szottyos állaga lett, és így már kezdett hasonlítani a gyerekkoromban megszokott sztenderdhez.
A tányér sarkában lévő friss petrezselymet is bekevertem, aminek nagyon jó erőteljes íze volt. A "hús" és a mártás szintén rendben volt, nem voltak rágós, dzsuvás cuccok benne, jó puha, ízletes anyagra sikeredett. Ha valamibe nagyon bele akarnék kötni, akkor az nem lenne más mint hogy a mártást egy nagyon kicsivel savanykásabbra venném, ennek ellenére ebben az ízvilágban is nagyon finom volt, és egy cseppet sem bántam meg hogy a babospacal ma hoppon maradt! Az adag nagyságára sem volt panasz, pontosan ennyi kellett, hogy kellemesen jól lakjam. Aztán már csak fizettem egy egészséges háromezerkettőt, sajnos kártyás fizetésnél nem tudott a felszolgáló jattot rátenni, de majd legközelebb ennek megfelelően készülök.
Pontozás is van:
-
Parkolás: 3/5 (közepes mondjuk)
-
Kiszolgálás: 4/5 ( jó, semmi extra)
-
Íz: 5/5 (Fajin)
-
Adag: 5/5 (pont elég)
-
Ár/érték: 5/5 (Érzésre)
Mindent egybevetve szerintem érdemes megállni, én biztos útba ejtem legközelebb is, mert a babospacal nem maradhat ki! Fácsén vannak, akit esetleg érdekel.
Ezt a posztot Tibolddaróci Nagymamám emlékének szentelem, aki már az égi konyhában főzi csakis a legfinomabbakat!
Jöjjön még pár kép akkor!
