Pacalvadász

 

Igen, megint eltelt egy hónap valamirevaló bejegyzés nélkül. Pedig voltunk ám több (nekünk) újnak számító egységben, csak valahogy a dokumentálás mintha nem menne olyan könnyen, természetesen csak ami engem illet. Azért most erőt is veszek magamon és az egyik legutóbbi helyet bemutatnám, az ott megtapasztalni sikerült élményeken keresztül.

Nem sűrűn esik meg velem hogy Pécsről Budapest felé még éhes legyek így ritka hogy ezen a viszonylatban nézzek étkezési lehetőséget. Látásból már elég jól ismerem a kínálatot, így ahogy elhagytam Pécset a 6-oson már egyből beugrott hogy hova kellene betérni, késői ebéd reményében. Mindig szemeztem eddig a Budapest felé Zengővárkony magasságában bal oldalon álló kis kajáldával, hát itt volt az ideje kipróbálni.

Amikor begurultam a Muskátli Vendéglő parkolójába, sok autóval nem találkoztam. Legalább nincsenek sokan, hamar meglesz az ebéd és roboghatok tovább, gondoltam. Már a parkolóban eldöntöttem hogy valami egytálat kérek, azok megvannak általában hamar, meg laktatnak is. Megint jó volt az érzésem, rajtam kívül egy teremtett lélek nem volt bent, az asztalok megterítve, kockás terítővel várták a betérőket. Mivel a bejárati ajtó felett egy jókora kolomp jelzi a „mozgást” az egyetlen személyzet már a pultban is termett és kedvesen üdvözölt. Én nem akartam nagyon húzni az időt és kérdeztem is rá az egytálétel dolgára, amit a válaszban első körösbe „pacallal aki szereti” tromfolt a vendéglátó, én meg gyorsan „akkor kérek egyet, vegyes salátával” is tettem a végére. A vendéglátó úr kihozta még a kellemesen hideg alkoholmentes sörömet és el is tűnt a hátsó részben.

Majd kisvártatva meg is érkezett a pörkölt, finom jellegzetes illatokkal. Kértem hozzá még egy kis erőset biztos ami biztos (de nem volt rá szükség) és nekiláttam a falatozásnak. Közben pedig rajtam kívül más nem levén az egységbe, kicsit beszélgettünk a vendéglátóval. Először is arról hogy az erős amit kaptam igazi házi kalocsai őrölt, ő is jobban szereti ezt a fajtát mint a bóti üvegeset ami néha csíp de inkább sós. Aztán meg a forgalomra mertem rákérdezni, ami régen sokkal jobb volt, azért is van egyedül, mert nincs értelme a több alkalmazottnak. Hétvégén azért a környékről járnak ám főleg a cigánypecsenye ízlik itt a népeknek. Ahogy beszélgetünk azért jönnek a vendégek, az egyikük rántottsajtot kér, viszont nekem a pacalt dicséri. Mondom pont annak nyelem az utolsó falatját, igaza van tényleg jó! Aztán megint jönnek, csak nem olyan rossz hely ez sőt, amikor fizetek (összesen: 2000 Ft környékét) már 4-5 asztalnál várják a kirendelt étkeket, amiket a tulaj egymagában készít és szervíroz. A pacal ízre és adagra is megfelelő volt, kellemesen tudtam volna aludni tőle a visszaúton ha vezet helyettem valaki, azért legközelebb ha úgy adódik a cigánypecsenyére is rámegyek!

 

Pontozás: