Alias Szent Flórián étterem, Budapest, XI., Temesvár u.

Eddig valahogy nem is esett le, hogy a melóhelyhez ilyen közel van ez a számomra kultikus hely (Razirapnek meg még közelebb). Miért kultikus? Úgy esett, hogy fiatal koromban a szemben lévő mittudoménmilyen elektronikai gyár egyik gépház jellegű helyiségében próbáltunk méltán nem ismert Fotel zenekarunkkal. Egy ilyen próbára össze-vissza érkeztek a tagok, úgyhogy kialakult, hogy mindenki először a "Flonyóba" ment, kért egy sört, aztán várta a többieket. Ha érkeziett valaki, akkor persze jöhetett a feles is! Mivel a zenekar négy tagot számlált, ezért hamar meg is éhezett az ember. Ekkor rendeltünk meg az esetek 90%-ában a tűzoltó borzast. Mindezért a diák pénzügyi keretből sem kellett sokat feláldozni anno.

Nem meglepő tehát, hogy komoly elvásárokkal érkeztünk a helyhez, Razirap társaságában. Gondoltam, majd most megmutatom, hová kell menni enni.

A belső tovább fejlődött a diákévek óta eltelt bő 5 év alatt. A dekor felvonultatja a legtöbb tűzoltó felszerelést, külön vitrinben modellek sorakoznak, a falon képek bevetésekről, sőt, még egy Csepel D450 is ott figyel teljesen hűen ábrázolva. A máshol funkciót betöltő piros, kerek tűzjelzőkből itt minden asztal mellé jut egy. Hozzá kell ehhez tenni, hogy a tulaj nem tűzoltó, tehát hobbiból tiszteleg a tűzoltók előtt, akik rendesen látogatják is a helyet. Nyáron a tűzcsapok kerítette részen nagy napernyő van felállítva, alatta üzemel a kerthelyiség. Csapolt Kozel korsója 330,-, amint azt a tábla hírdeti. Kezdetnek nem rossz!

Beültünk a nem dohányzó részbe, rögtön jött is a stílusos étlap. Pálinkából Rézangyalt mérnek, máris egy jó pont. Viszont az árak...itt kicsit meginogtam. Kedvenc tűzoltó borzasomat majd' kétezer magyar fizetőeszközért adták! De a többi kaja is ezen az árszinten: inkább étterem már ez, mint kocsma jó kajával. Mindegy - gondoltam - és megrendeltem a borzast.

Azután kb. 3/4 óra telt el teljes eseménytelenségben, ugyanis a szomszédos, hosszú asztalnál lévő társaság is jó sok frissensültet rendelt, amire sokat kellett várni. Ennek ellenére azt én nagyon soknak tartom, keményen kifutottunk az ebédidőből, úgyhogy hétköznap délben ide többet tuti nem, sajnos.

Eztán kiérkezett végre a borzas, de az sem olyan volt, mint egykoron. Először is: nem nézett ki borzasnak. Nem tudom, mi lett a borzzal, de egyszerűen hiányzott. A tűzoltókra méretezett nagy adagot is inkább a köret adta, aminek a fele sem fogyott el a húshoz. Ízre rendben volt, de köszönőviszonyban sem volt a régebbi kajával.

Mivel én az egykori adagok ismeretében csak ezt ettem, ezért épphogy csak jól laktam. Utána már nem volt kedvem máshoz, meg az iső is elszaladt.

Egekig akartam volna dícsérni a Szent Flóriánt, de helyette kissé le kell húznom. Menzának alkalmatlanok az árai, és a kaják sem ütik már meg a régi szintet. (Láttunk viszont a másik sarkon egy büfé-éttermet, amint magát reklámozza. Legközelebb azt próbáljuk ki!)

A pontozást ezúttal inkább elhagyom...a Flonyó a jó árú sör miatt megmarad nekem kocsmának, enni rendszeresen nem itt fogok.