Itt nem gyakran találkozni öltönyös-nyakkendős bizniszmenekkel. Nincsenek kiskosztümös csajok. Amúgy a környéken irodák sem. Ez a Pocakos lakatos, a budapesti Soroksári út és a Kén utca sarkánál. Hivatalosan Kén u. 1., de a bejárat a Soroksáriról van éppen. Gyakorlatilag mindenki ismeri, aki erre autózik. Régóta itt van.
Én sokáig nem jutottam be a földszintes épületbe, mindig rohanásban voltam, ha erre volt dolgom (nem úgy Razirap, aki sokat nyomatta itt!). Pár hete viszont végre megtört a jég, így nekem jutott feladatul a beszámoló megírása.
Odabent a legkomolyabb menza hangulat fogad. Egy kiadóablakos pulttal kerülünk szembe, bal oldalt kapjuk a kaját, jobb oldalt lehet visszatenni a tálcákat. Egy helyiség van, abban 6-7 asztal a bejárattól kétoldalt. A pult mellett egy Coca Cola üzletkötő által odaerőszakolt logós hűtő, amúgy tele ásványvízzel - itt kólát nem szoktak kérni. Ugyanitt újságok, amíg várnunk kell a megrendelt ételre. Pár hetes Blikk, tavalyi CKM...szóval van választék. A pulthoz járulva a magas, bajszos üzletvezető-mindenes és pár idősebb konyhásnéni tűnik fel. Illetve még egy érdekesség: a konyha egy része. Egy régi gáztűzhelyet táplál a szomszédos helyiségből egy PB palack. A gáztűzhelyen minden rósza ég, erre van ráhelyezve egy kb. 1,5 méter széles, magas szélű alu tepsi. Namármost, annak ismeretében, hogy a gáztűzhely 60 cm széles, a tepsi erősen túllóg. Viszont meg van töltve vízzel, ami folyamatosan forrásközeli állapotban van. Ebbe van belehelyezve egy rakás nagy fazék, abban meg a levesek, főtthúsok, miegymás. Elámulva a high-tech konyhaberendezés eme alternatíváján, szemünket a kiadópult feletti táblára szegezhetjük, ahol krétával kiírva szerepelnek az ételek. Elég sok minden van, főleg húsos dolgok, de akad tészta is, meg palacsinta. Az alap a babgulyás, ezt láthatóan mindenki megrendeli első fogásnak. Én sem tettem másképp, és nem is bántam meg. Sűrű, jól fűszerezett, forró levest kaptam. Másodiknak szalontüdővel próbálkoztam be. Sajnos zsemlegombóc nem volt, csak tésztával ehettem. Erre a kajára kicsit várni kellett. Itt jegyzem meg, hogy a látszat ellenére nem lehet gyorsan éhséget csillapítani, mivel a többi vendég is sorban vár 5-10 percet a kirendelt adagra. A leves viszont egyből van. Visszatérve: a tüdő és a tészta rendben volt, a szósz viszont kissé kocsonyás jelleget öltött. Azért nem bántam meg, régen ettem már ilyet, mivel máshol nem túl népszerű eledel.
Az italválaszték nagyon szimpatikus. Egy régi, talán RC Cola feliratú furnéros gépből csapolódik a málna vagy szőlő, ezekből érdemes valamit kérni. A kajáldáról elnevezett palacsinta helyi specialitás, de mivel ez már semmiképp nem fért volna belém, így legközelebbre maradt a megkóstolása.
A tulaj mindvégig szóval tartja a vendégeket, jó hangulatban lehet itt enni. Olyan nincs, hogy az ember csak azt eszi, amit szeretett volna kérni, mert a fent említett magas, bajszos főúr kínálását nem lehet elutasítani.
Az árak közepesek ebben a műfajban (és Bp.-en), azaz leves + második + üdítő egy bő ezresből jön csak ki. Van menü is, az 800 Ft körüli összeg volt emlékeim szerint. Napi étkezéshez tehát egy kicsit drága, de aki erre jár, mindenképpen keresse fel a vendéglátó egységet legalább egyszer! Nem rossz, na.
Parkolás: 9/10, a sarkon meg lehet állni, de gyakran már tele van a placc. Ilyenkor szóba jöhet a szemközti benzinkút is.
Kiszolgálás: 8/10, kedvességgel nincs baj, de kicsit lassú. A frissesség ára...
Kaja: 7/10
Adag: 7/10
Ár: 7/10
