Jó Étvágyat!
Nem volt eddig idén poszt, ez tény. Mivel a Barnus év elején lepattant németbe aztán ott hegeszt valami raktárcsarnokokat vagy mit, nekem adták a nemzetközi fuvarokat, így a belföldi kajás vonal kicsit szünetel, a kintieket meg minek adjam, bár a szlovákoknál van fajin pacalleves, na majd egyszer lehet beírom ide a legjobbat.
Előre leszögezem, maradunk az alacsonyabb kategóriájú vendéglátó egységeknél, bár kilengések lesznek továbbra is ha úgy hozza a sors. Ez a mostani poszt egy ilyen Ünnepi Edition.
Úgy adódott hogy a születésnapomon éppen fuvarban voltam olaszba, így megígértem Klaunak, hogy majd ha úgy adódik, elviszem egy ünnepi vacsira valami jó helyre (arra hiába várnék hogy esetleg ő hívjon meg, a Klau nem olyan fajta lány). Balatonfüreden kaptam egy tippet az egyik raktáros sráctól, hogy a főnöke mindig a Sparhelt-be jár a csajával és hogy az milyen jó. Alakult is szeptember elején egy fuvar Almádiban felrakóval, onnan Füred nincs messze. Mondom a Klaunak hogy elviszem Füredre vacsizni egy tuti bisztróba, megkajálunk aztán én megyek tovább Ausztriába, ő meg visszajön vonattal vagy busszal, idejéből kitelik. Na öcsém, hogy mekkora hisztit levágott, hogy miaz hogy nem rendes étterembe megyünk csak valami nyomi bisztróba akarom vinni, meg hogy ő nem fog buszozni, mit gondolok én. Jól összebalhéztunk ezen, persze ő otthon maradt én meg mentem fuvarba. Felraktam Almádiban, aztán úgy döntöttem hogy Klau zavarodjon meg levelestűl ágastúl, én akkor is a Sparhelt-ben fogok vacsizni.
Mivel már nem a nagy nyári szezon volt, így először azt hittem nincs is nyitva, annyira nem voltak emberek se az utcán, sem a bisztróban. Amikor beléptem az egész személyzet a pultnál beszélgetett. Kérdeztem hogy nyitva vannak-e mert vendéget egy darabot nem láttam. Mondták hogy természetesen nyitva vannak, aztán választottam egy jóképű asztalt és leültem. Mire leültem mindenki a helyére került egy pillanat alatt. Teljes lett a rendezettség egyből. A felszolgáló srác hozta az étlapot ami hálistennek nincs túlbonyolítva, mondjuk egy bisztrónál ne is legyen. 2-3 fajta leves, meg 5-6 féle főétel, aki ezek közül nem tud választani az meg is érdemli. Először valami halat akartam enni, az étlapon volt akasztói rántott ponty de én azt akasztón a Halascsárdában szeretem. Aztán megláttam ezt: Nádudvari bárányvagdalt, kelkáposzta, burgonya. Éreztem hogy ezt a vagdaltat meg kell kóstolnom, szóval rendeltem, meg mellé egy mentaszörpöt. Mivel egyedül voltam vendég az egész étteremben, egyből nekilátott a séf a látványkonyhán az étel elkészítéséhez. Ahogy figyeltem hogy tevékenykedik a séf, a felszolgálósrác kihozott egy kis poharat benne valami nem tudom mivel. Sajnos pont a telefonba magyaráztam Karesznak hogy miért nem működik a pótján a liftestengely, ő meg nem nagyon akarta érteni, így eltartott jó sokáig, mire felfogta valahogy, addigra meg már a vagdalt is megérkezett, így:
Ha itt volt a főétel, a poharas cuccal nem nagyon foglalkoztam, félretettem későbbre. A főétel illata nagyon finom, selymesen étvágygerjesztő volt. A vagdalt inkább kis medalion jellegű formákból volt megtalálható a tányéron. Az első falat természetesen a húsból landolt az ízlelőbimbóimon. A bárány ugye elég karakteres ízű cucc, hát a vagdalt íze egyáltalán nem volt tolakodóan karakteres, finoman adta a bárány zamatot de csak a kellemes határig. A hús inkább csak közepesen volt átsütve, nekem nagyon tetsző állaga volt, omlós de nem kiszáradt. Belül besírtam, hogy milyen finom. A köret mellet se szaladjunk el! A kelkáposzta és a burgonyapüré szintén nagyon ott volt a szeren. A mini káposzták nem széjje' voltak főzve, hanem ress, ropogós és ízes állapotban sorakoztak a husik mellett. A burgonyapüré, (vagy inkább burgonyakrémnek mondanám) szintén jól passzolt az előzőekben említett szereplőkhöz. Aztán felfedezni véltem a buliban jópár szalonnapörcöt, és lila kisvirágot is. Minden falat egy jóleső érzés volt, szerettem az ízek keveredését. A rendelésnél én kisebb adagra számítottam, jó persze nem laktam tőle degeszre magam, de úgy pont elég volt, normál léptékkel.
Az elfogyasztott főétel után, kicsit elbeszélgettünk a felszolgálósráccal mindenféle dologról, persze megkérdeztem azt is mi van a kispohárba, amit a főétel előtt kéretlenül hozott ki, és amihez így utólag látok hozzá.
A kispohárban a Séf ízelítője volt. Rebarbara csatni, fűszeres kecskesajttal, azt hiszem ez volt. Ennek a pohárnak ilyen előzetesnek kellett volna hogy legyen, a felszolgáló srác a francia nevét is mondta, azt persze elfelejtettem. Desszertnek is jó volt nekem, bár a rebarbarát én nem éreztem ki belőle, az édes csatni a sós, fűszeres kecskesajttal jó párosnak bizonyult.
Nagyon jól esett, finom és nekem ízletesen jól eltalált volt a főétel. Beszélgettem még kicsit a felszolgáló sráccal, tök kommunikatív volt, normálisan adta ő is. Persze nem volt pörgés, meg sürgés forgás, olyan divatosan mondva "chill" érzés uralkodott a bisztróban, akkor bent.
Ünnepi ide vagy oda azért van pontozás:
-
Parkolás: 1/5 (a környék nem teherautónak való)
-
Kiszolgálás: 5/5 (udvarias, normális)
-
Íz: 5/5 (odavágott)
-
Adag: 3/5 (nagyzabásoknak nem annyira)
-
Ár/érték:4/5 (ha szigorúan nézem)
A végén meg kell még jegyeznem hogy a szörp meg a főétel 4500-at kóstált. Mondaná Tibi hogy "Te meg vagy borulva, ennyit fizetni egy kajáért!!!". Mivel mostanság sokat járok külföldön, így nem lepett meg hogy normális, sőt szerintem minőségi kajáért 15 EUR-t kell fizetni, próbálj meg 10 EUR alatt normálisan külföldön kajálni, persze gyros meg hamburger van olcsóbban is de az nem ez a kategória. Meg amúgy is ünnepi volt, nekem megérte, a Klau meg bukta!
A neten fent a Sparhelt étlap van fácséjuk is ha valakit érdekel megtalálja!
Pár kép még:
Sparhelt is van
A törzsvendégeknek saját poharuk van, zárható vitrinben.
Vihar kerekedik
